Salam Hanna a szíriai Latakia városában szolgál lelkészként, egyben az egyház diakóniai bizottságának elnöke. A helyi református közösség a Szíriai és Libanoni Református Zsinat (NESSL), a Magyarországi Református Egyház testvéregyháza legnagyobb gyülekezete. A tengerparti várost ugyan közvetlenül nem érintette a háború, az országon belüli menekültek tömegei költöztek a térségbe, a helyiek élete pedig gazdaságilag is kilátástalanná vált. Hanna a szíriai és libanoni helyzetről és az egyház szolgálatáról a Gustav Adolf Werk számára írt beszámolót.
Libanonban is rendkívül súlyos a helyzet. A lakosság 55%-a került gazdasági nyomás alá kerültek, sokan a szegénységi küszöb alatt tengődnek. Az 5 milliós ország államadóssága meghaladja a 90 milliárd amerikai dollárt. Vállalkozások mentek tönkre és zártak be. A munkanélküliség drámai mértéket öltött. A libanoni fizetőeszköz, a font jelentősen leértékelődött. Ezért a bankok szigorú korlátozásokat vezettek be a készpénzfelvétel visszaszorítására. Mára legalább azt sikerült elérni, hogy a frissen érkező támogatásaink 70%-ához hozzáférünk és fel tudjuk venni. A libanoni kormány néhány napja hozta nyilvánosságra a gazdasági és pénzügyi tervét. Eszerint a Nemzetközi Valutaalaphoz fordulnak majd egy 3 milliárd dolláros kölcsönkeretet kérve a libanoni állam túlélésének biztosítására. Külső támogatás nélkül Libanon gazdaságilag és pénzügyileg összeomlana. A krízis politikai hatásait nehéz megjósolni.
Ebben a helyzetben ért el minket is a koronavírus-járvány, aminek következtében az országot lényegében lezárták. A nyomás, különösen a szegény embereken, egyre csak nő. A NESSL valamennyi lelkész felajánlotta jövedelmének felét arra, hogy az egyház diakóniai programjain keresztül a rászorulókat támogassák. Köztük a menekülteket, akik között például a diakónia tisztálkodási és fertőtlenítőszereket osztott szét. Szíriában az egyházunk közel 1200 családot segített készpénz támogatással. Szíriában még drámaibb a helyzet, természetesen.
Maradnak-e fiatalok Latakiában?
Hogy viszonyuljon a háborúhoz egy keresztyén? Menni vagy maradni? – ezekre a kérdésekre kerestük a választ a legnagyobb szíriai református gyülekezetben. Egyházunk delegációja Latakia városában Salam Hanna gyülekezetével is találkozott. Szíriai útibeszámolók egy helyen.
Fiatalok a latakiai gyülekezet vasárnapi iskolájában
A szír fizetőeszköz az utóbbi 7 hónap alatt elvesztette értékének a felét. Tavaly októberben 1 amerikai dollár 650 szír fontot ért. Ma már 1360 fontba kerül. A háború előtt, 2011-ben ugyanez az érték 50 font volt! A szíriai emberek átlagkeresete havi 40 és 70 dollár között mozog. Ez a napi 2 dolláros szegénységi küszöböt sem éri el.
Utoljára március 8-án tartottunk istentiszteletet a templomunkban. Azóta mindent lezártak a koronavírus miatt. Interneten tartjuk a kapcsolatot, közvetítjük az istentiszteleteinket, küldünk szét áhítatokat. Van egy WhatsApp csoportunk is, ahol imádságokat és lelki énekeket osztunk meg egymással. Így a gyülekezeti tagok minden nap lelki táplálékhoz juthatnak, amiből bátorítást meríthetnek, erősítik hitüket és reménységüket.
Lelkészként rendszeresen felhívom a gyülekezet tagjait, hogy így is kapcsolatban maradjunk és értesüljek arról, ha valamiben szükséget szenvednek. Nem tudjuk, hogy mikor térhet vissza életünk a „normális” kerékvágásba. De imádkozunk testvéreinkért szerte a világban és azért, hogy Isten hozzon gyógyulást megsebzett világunkba.