Az Európai Egyházak Közössége (CEC) a koronavírus járvány közepette egységre, közös imádságra és szolidaritásra hívja tagegyházait és partnerszervezeteit. Az elnök, Christian Krieger református lelkész, a két alelnök, Guli Francis-Dehqani anglikán teológus és lelkésznő, valamint a svéd ortodox Cleopas Metropolita közös nyilatkozatban fordult a kontinens egyházaihoz.
„Minden gondotokat őreá vessétek, mert neki gondja van rátok” 1 Péter 5,7
Ahogyan az európai egyházak közösségeként odaszánjuk magunkat a koronavírus elleni küzdelemre, újra megerősítjük a közös, keresztény hiten alapuló bizonyosságunkat abban, hogy az élet erősebb, mint a halál, és hogy Jézus Krisztus győzedelmeskedett a halál, valamint a haláltól való rettegés felett. A hitünk tart minket össze, ez a mi erősségünk.
Lelki egységünk és elő hitünk erejéből fakadó bátorsággal az egész emberiségért imádkozunk, biztatva és vigasztalást nyújtva a liturgia és hűséges tanítás által. Imádkozunk a betegek gyógyulásáért, az elhunytak lelkéért, a lesújtott családok bátorságáért és kitartásáért, és azért, hogy az önkéntes elkülönülésünk valódi lelki közösséggé formálódjon.
Miközben arra teszünk lépéseket, hogy megóvjuk szeretteinket, a közösségünket és önmagunkat, ne feledjünk el kapcsolatban maradni. Szükségünk van a fizikai távolságtartásra – ugyanakkor szükségünk van a társadalmi szolidaritásra is. Találjunk hát módot arra, hogy beszélgessünk egymással, nyújtsunk vígaszt azoknak, akiknek szükségük van rá, és maradjunk azokkal, akik magányosak. Gondoljunk egymásra és maradjunk kapcsolatban a testvéreinkkel!
Nincs szükségünk lelki távolságtartásra
Most, hogy kénytelenek vagyunk fizikailag távolságot tartani, ne feledjünk el lelkileg közel maradni egymáshoz. A közös imádság interneten keresztül ugyan új élmény lehet, de tudjuk, hogy tagegyházaink és partnereink szerte Európában használnak digitális eszközöket, hogy sikeresen folytathassák a gyülekezeti életet. A remény és bátorítás üzenetét kínálják, az interneten osztják meg forrásaikat, nemcsak tájékoztatnak, de egymás lelki támogatását is biztosítják.
Közösen imádkozunk az idősekért és a kiszolgáltatottakért. Imádkozunk azokért, akik félnek és depressziósak az elszigeteltség és a kirekesztettség miatt. Imádkozzunk azokért is, akik az első vonalban, kórházakban és gondozóotthonokban állnak helyt; orvosokért, egészségügyi dolgozókért és ápolókért!
Imádkozunk a kutatókért és a tudósokért is, akik megfelelő gyógykezelés és védőoltás kutatásával és kifejlesztésével igyekeznek minket a vírustól megszabadítani, és imádságban hordozzuk az egészségügyi hatóságok munkatársait is, akiknek az elsődleges felelőssége, hogy hogyan tervezik meg a krízissel szembeni védekezést és miképpen lesznek úrrá rajta. Nem feledkezünk meg azokról sem, akik folyamatosan dolgoznak alapvető szükségleteinkért, és azzal a reménységgel élünk, hogy a tudomány végül győzedelmeskedik.
A világjárvány gazdasági nehézségeket is magával hoz: vállalatok küzdenek a túlélésükért a leállások miatt, és emberek tömegei veszítik el munkahelyüket. Ez társadalmaink szerkezetét fenyegeti és kiélezi a társadalmi és gazdasági megosztottságot, megnehezítve a járványra adott hatékony válaszok sikerét.
Együtt imádkozunk azokért az emberekért, akik elveszítik a munkájukat, és a megélhetésük is veszélybe kerül a változó életfeltételek és korlátozások miatt, amiket a helyzet kézben tartása követel meg. Imádkozunk politikusainkért, döntéshozóinkért és szakembereinkért, hogy a közjó érdekében bölcsen cselekdjenek.
Itt az idő a mérlegelésre
Most van itt annak az ideje is, hogy elgondolkodjunk azon, milyen lehetőségeket teremt ez a krízis. Ezekben a napokban újra felfedezzük, mekkora szükség van a szolidaritásra. A ránk kényszerített egyedüllét újra összekapcsol minket emberi mivoltunkkal, és rámutat arra, hogy mi az, ami igazán lényeges. A járvány arra sarkall minket, hogy elgondolkodjunk a világ állapotán, kormányaink és a világgazdaság prioritásain éppúgy, mint személyes és lelki életünk hangsúlyain. Imádkozzunk azért, hogy újból felismerjük, milyen fontos az, ahogy közösen az életre tekintünk! Csak így őrizhetjük meg a legbecsesebb és életadó értékeket, amelyek biztosítják mindannyiunk emberi méltóságának elismerését és a teremtett világról való gondoskodás felelősségét.
Egyházakként tartsunk össze
A világért imádkozva és felebarátaink javát keresve vegyük észbe, hogy egységünk még jelentősebb, amikor krízissel állunk szemben. Arra kaptunk elhívást, hogy együttműködjünk, valamint hogy Isten szeretetéről tanúskodjunk imádságban és cselekedetben.
Reménységünk töretlen.
Krisztus szeretete mindennél erősebb.
Fordította: Farkas Bálint