„Oda kell mennünk, ahol az emberek vannak, ahelyett hogy arra várnánk, hogy ők jönnek hozzánk.”
Történelme során először ülésezett „virtuálisan” a Rajnai Egyház zsinata. A csaknem két és félmillió tagot számláló testvéregyházunk legfelsőbb döntéshozó testülete a járvány miatt döntött úgy, hogy videokonferencia formájában tartja meg ötnapos tanácskozását. A tizenöt fős egyházvezetés nyolc tagja és a bizottságok elnökei a düsseldorfi központból, a zsinati tagok pedig több mint száz helyszínről kapcsolódtak be az interneten közvetített eseménybe. Manfred Rekowski, az egyház idén leköszönő lelkészi elnöke nyolc év szolgálat után utolsó elnöki beszámolóját tartotta, amelyben az egyház változatlan társadalmi szerepéről beszélt az egyháztagok csökkenő száma ellenére. Szavai szerint a változásra kész és képes egyház töltheti be csak be eredendő küldetését, hogy az evangéliumot hirdesse, Isten szeretetéről tegyen tanúságot és az embereket hitre vezessen. A csütörtökön megválasztott elnök, Thorsten Latzel szerint az egyház elsődleges feladata, hogy Jézus Krisztus egyháza, a reménység helye legyen a világban.
„Akkor is érvényes társadalmi és nyilvános igénnyel bíró egyház maradunk, ha számszerűleg már nem képviselünk meghatározó csoportot a társadalomban. A ránk bízott evangélium ugyanis mind társadalmilag, mind egzisztenciálisan továbbra is érvényes és releváns” – fogalmazott a rajnai elnök. Jelentésében hozzátette: „Józanul kell szembe néznünk azzal a kérdéssel, hogy miként lehetünk Krisztus egyháza a megváltozott keretfeltételek között. Jézus Krisztus egyháza hosszú történelme során jelentősen eltérő időszakokat élt meg. Nincs egy meghatározott szervezeti formához kötve. Jézus Krisztus egyháza marad, akár többségben, akár kisebbségben él. Napjainkban egy folyamat részesei vagyunk, amelyik az előbbi állapotból vezet át az utóbbiba, és meg kell tanulnunk, hogyan válhatunk késszé a 'szórványlétre'. Ez a helyzet nem csorbítja az egyház méltóságát, és nem kisebbíti a rábízott küldetést. Ugyanakkor szervezeti szempontból kizárja a konzervatív (az aktuális struktúrák fenntartását célzó) alapállást.”
Analóg és digitális kapcsolat az emberekkel
A koronavírus okozta krízis egyértelműen rámutatott arra, hogy a Rajnai Egyháznak készen kell állnia a változásra és korábban csaknem elképzelhetetlenül gyors előrelépést hozott a digitális átállásban. „A gyülekezetek és egyházmegyék honlapjai, az egyház társadalmi missziójának internetes felületei egyértelmű bizonyítékai ennek a változásnak. Az aktív részvétel új formáit fedeztük fel, amiket egyre gyakrabban használunk is. A gyülekezetek így olyan embereket is elérnek, akik amúgy nem jöttek volna el a templomainkba. Ezzel kapcsolatban nem térhetünk vissza a járvány előtti időszakba, hanem tovább kell fejlesztenünk a jó kezdeményezéseket” – fogalmazott Rekowski. „A digitalizáció ugyanakkor nem öncél, hanem alapvető hozzáállásunkat hivatott szolgálni: odamegyünk, ahol az emberek vannak, ahelyett, hogy arra várnánk, hogy ők jöjjenek el templomainkba. Ez érvényes a nem digitális gyülekezeti életre is a koronavírus idején, az olyan 'analóg' eszközök felélesztésére, mint a levél, telefonhívás, gyülekezeti hírlevelek, újságmellékletek.”
Manfred Rekowski
A járvány a leginkább kiszolgáltatott embereket sújtja különösen világszerte
A leköszönő elnök beszámolójában kitért a világszerte pusztító járvány hatásaira is: egyebek között a gyászolók fájdalmára, az orvosok és egészségügyi dolgozók áldozatos munkájára és a munkavállalók egzisztenciális félelmére. „A járvány világszerte különösen súlyosan érinti a leggyengébb és legkiszolgáltatottabb társadalmi csoportokat. Rengeteg ember alapvető megélhetését fenyegeti a nyomában járó krízis.”
Nem tűrhetjük el a menekültek nyomorát az EU határai mentén
A koronavírus-járvány sok embert szegénységbe taszít a gazdaságilag fejletlenebb országokban. és egyre több embert kényszerít menekülésre. Ezek az emberek mindenféle védelem nélkül ki vannak szolgáltatva a változásoknak és mások segítségére szorulnak. „Éppen ezért különösen felháborító, hogy napjainkban milyen embertelen lakhatási körülmények között kénytelenek élni emberek az Európai Unió külső határai mentén. Igaz ugyan, hogy mindannyiunk életére hatással van a járvány, de jelentősen eltérő mértékben. Nem szabad szem elől tévesztenünk azokat, akik már amúgy is mindent elvesztettek. Éppen az ilyen időszakban fontos, hogy a társadalom peremére szorult emberek nevében felemeljük a hangunkat. Azok a körülmények, amelyeket az EU küldő határai mentén felállított menekülttáborokban tapasztalunk, megengedhetetlenek és nem szabad eltűrnünk őket” – hívta fel a zsinati tagok figyelmét Rekowski, aki egyben a Németországi Protestáns Egyház (EKD) migrációs és integrációs testületének is elnöke és korábban két alkalommal is ellátogatott Budapestre, valamint az egyházaink által közösen szervezett európai menekültügyi partnerkonzultáción is részt vett.
Bátran vállalni a kockázatát annak, hogy hibázunk
A tavalyi év kiemelkedő eseményeiről szóló utolsó elnöki beszámolójában a leköszönő egyházvezető emlékeztetett arra, hogy a változások egyben bizonytalanságot is szülnek, még az egyházban is, amelyiknek arra az alapvető kérdésre kell választ adnia, hogy miként kíván egyházként élni és milyen formában tudja leginkább megjeleníteni küldetését és az ígéretet, amelyet Istentől kapott. „Minket az a kapcsolat hordoz, amivel arra hagyatkozunk, Aki az egyházat egybegyűjti, oltalmazza és megtartja. Minthogy Isten maga az, aki rajtunk keresztül minduntalan az egyház érdekében munkálkodik, zsinatként közös egyházvezetői felelősségünkre nézve is megáll: bátorságra van szükségünk, hogy döntéseket hozzunk és a jövőben is bizton vállaljuk a tévedés és hiba kockázatát.” Az egyházvezetés feladatára is igazak ugyanis Dietrich Bonhoeffer hitről mondott szavai: „Hiszem, hogy hibáink és tévedéseink nem hiábavalók, s Istennek nem nehezebb ezeket helyre igazítani, mint az általunk jónak vélt cselekedeteinket.” (Mátyás Imre fordítása)
A protestáns egyház középpontjában az Isten szeretetének üzenete áll. A hit megélése és továbbadása a lételeme. Ez pedig csak akkor sikerülhet, ha a változó, a digitalizáció, pluralizáció és individualizáció által meghatározott társadalomban az egyház maga is kész és képes a változásra, szervezetileg és mindennapi gyakorlatában egyaránt. Az egyház csak akkor lehet időszerű, ha rugalmas és nyitott is egyben – üzente a második legnagyobb tartományi egyház vezetője a német protestáns közösség egészének.
Forrás:
www.ekir.de
A zsinati tagok az időszerű strukturális változások, az egyházlét új formáit támogató nagyszabású kezdeményezés eredményei, valamint jövőbeli tervei mellett tanácskoztak és határoztak az egyház klímavédelem, a menekültek védelme és az igazságos béke melletti kiállásának teológiai alapjairól és egyházi stratégiájáról.
Dr. Thorsten Latzel személyében megválasztották az új „prézeszt” is. A Rajnai Egyház új lelkészi elnöke Kurhessen-Weldeck területén szolgált gyülekezeti lelkészként, 2013 óta pedig a frankfurti protestáns akadémia igazgatója. Az ötvenéves egyházvezető 2005 és 2012 között az EKD központjában tanulmányi ügyekért és fejlesztésért felelős főtanácsosként az egyházi reformért felelős projektirodát vezette. A háromgyermekes édesapa az akadémia igazgatójaként internetes blogjában heti rendszerességgel tesz közzé teológiai reflexiókat, amit egyházvezetőként is folytatni tervez.
Régi és új elnök
Az egyház a reménység helye a világban
Csütörtöki megválasztását követően az új elnök azokra a rendkívüli feladatokra hívta fel a zsinati tagok figyelmét, melyekre a társadalomnak szerinte sürgősen megoldást kell találnia. Latzel példaként említette a környezetrombolást, az erőszakot és a rendszerszintű igazságtalanságot éppúgy, mint a demokráciaellenes erők térnyerését, amivel szemben a nyitott társadalom megerősítését szorgalmazta. „Keresztyénekként nincsenek kész és egyszerű válaszaink. Van ugyanakkor egy sajátos nézőpontunk; a reménység távlata. Abban az Istenben hiszünk, aki kezében tartja a világot, és feltámaszt a halálból. Krisztus feltétlen szeretetéből élünk, ami arra is késszé tesz minket, hogy még ellenségeinkkel is másként bánjunk. Bizonyos reménység birtokosai vagyunk, és hisszük, hogy Isten Lelke formálja és vezeti a világot az általa kijelölt cél felé.” A lelkészi elnök ennek fényében az egyház feladatát abban látja, hogy a reménység helyévé legyen a világban. „Feladatunk az, hogy azzá legyünk, akik mindig is voltunk: Jézus Krisztus egyháza. Egy a világra és az eljövendőre nyitott közösség, amelyik a hit szabadságával … törekszik arra, hogy a föld sójává és a világ világosságává váljon. Egyház, amelyik saját forrásaival éppolyan felelősen gazdálkodik, mint a rábízott teremtett világ erőforrásaival … Egyház, amelyik kész újból és újból rácsodálkozni arra, hogy milyen nagy tervei vannak vele Istennnek.”
A zsinat ennek szellemében fogadta el a mintegy 190 milliárd forintnyi költségvetését az idei évre, amelyhez - a krízisre való tekintettel - csaknem 3 millárd forintnyi forrást az általános tartalékból szabadított fel. A kiadások kétharmadát személyi költségekre fordítja az egyház.
Küldetés a számok tükrében
A németországi egyházak jövőképük megfogalmazásában, a lelki és szervezeti megújulásuk stratégiájában, küldetésük meghatározásában és konkrét döntéshozatalukban is nagy figyelmet szentelnek a rendelkezésükre álló részletes statisztikai adatoknak és a társadalmi folyamatokat feltáró szociológiai kutatásoknak. A rajnai zsinat a „missziói népegyház” vezérelve alatt az Istenre való nyitottság lobbistájaként – a felebaráti szeretet aktivistájaként és a változás ügynökeként – határozta meg magát a napokban. Szerte Európában, eltérő mértékben ugyan, de azzal szembesülnek az egyházak, hogy bár az emberek vallásossága, a vallás fontossága személyes életükben még mindig magas – négy emberből három tartja magát vallásosnak –, a kötődés a vallási szervezetekhez, azaz az egyháztagság csökken. Ebben szerepet játszik a természetes fogyás, a tudatos kilépések, az „egyházmentes lelkiség”, vagy „cafeteria vallásosság” éppúgy, mint helyi sajátosságok. A német egyházak „adatai” tovább romlottak az ország egyesítése után, hiszen a keleti tartományok európai összehasonlításban is rendkívül „szekularizáltak”. 1961-ben még a korabeli lakosság fele, mintegy 28 millió ember volt hivatalosan is tagja valamely protestáns egyháznak. Mára ez az arány kevesebb mint 21 millió nyilvántartott egyháztaggal 25 százalékra zsugorodott. Az egyházak, így a rajnai zsinat ráadásul azzal számol, hogy negyven éven belül az egyháztagok száma a mai felére esik vissza, Rajna esetében 2,4 millióról 1,2 millióra. Ez természetesen hatással van az egyház erőforrásaira, hiszen Németországban az egyház bevételét és ezzel függetlenségét alapvetően az egyházi adó rendszere biztosítja, azaz az aktív korú lakosság személyes döntése, hogy 9 százalékkal több jövedelemadót fizessen azért, hogy az egyházak szolgálatát támogassa. Ám a csökkenő egyháztagságnál és erőforrásoknál fontosabb a Rajnai Egyház útkeresésében, hogy ebben a helyzetben hogyan szólaltathatja és jelenítheti meg Krisztus evangéliumának ma is érvényes és újjászülő üzenetét. Bár a legalább havi rendszerességgel templomba járók aránya továbbra sem elhanyagolható – 24%, ami jócskán meghaladja a magyarországi 17%-os arányt –, az egyházak nem várhatnak arra, hogy az emberek jöjjenek el és lépjék át a templom küszöbét. Ezért kereste a rajnai zsinat is azokat az új utakat és csatornákat, amelyeken eljuthat az evangélium „oda, ahol az emberek vannak”.