Hivatalos adatok szerint, ez év eleje óta, máris 76 873 bevándorló érkezett Olaszország kikötőibe, 13,42 százalékkal több, mint 2016-ban. Ez azt jelenti, hogy ebben az évben várhatóan több mint 200 ezer érkezőt kell regisztrálnunk Olaszországban, szemben a 2016-os 181 ezerrel. Jelenleg 10 ezerre tehető a kísérő nélküli fiatalkorúak száma. Tavaly az Olasz Partiőrség és az Olasz Tengerészet hajói mentették meg az érkező 180 ezer ember mintegy felét; mindebben a további többezer ember életét megmentő civil szervezetek is igen fontos szerepet játszottak. A Földközi-tengert embercsempészek segítségével átszelni igyekvők közül, 4733-an vesztették életüket.
Mondanunk sem kell, milyen hatalmas terhet ró mindez Olaszországra. Óriási kihívást jelent mindazok elszállásolása, akik a Dublini Egyezmény értelmében, kötelesek abban az országban megvárni a jogi eljárás végét, ahová elsőként megérkeztek, még akkor is, ha családtagjaik, rokonaik vagy támogatóik élnek más országban.
Tudjuk, hogy számos egyház és szervezet csodálatra méltó erőfeszítéseket tesz annak érdekében, hogy hatékonyan segítse a bevándorlókat, a menekülteket és a menedékkérőket. Isten áldását kérjük munkájukra, valamint erőt és bölcsességet kívánunk nekik ahhoz, hogy megfelelhessenek ennek az alapvető keresztényi elhívásnak.
Bár az olasz protestáns egyházak – főként az Olaszországi Protestáns Egyházak Szövetségének, „Mediterrán Reménység” elnevezésű programja segítségével – mindent megtesznek, hogy megnyissák az ajtókat és a szíveket ezek előtt az emberek előtt, mégis egyre több társadalmi feszültséggel és bizalmatlansággal kell szembenézniük. Más országokhoz hasonlóan, Olaszországban sem ritka, hogy a bevándorlók segítőit a nemzeti érdekek elárulásával vádolják, hivatkozva a fennálló gazdasági válságra és munkanélküliségre (amely országunkban meghaladja a 10 százalékot az aktív korúak körében és a 40 százalékot a fiatalok körében). Nyilvánvaló, hogy az idegengyűlölő csoportok politikai hatalomra jutása komoly következményekkel járna egész Európa számára, hiszen pártjaik Unió-ellenesek és tisztán nacionalista stratégiát követnek. Ebben a szellemben indítványozták azokat tárgyalásokat is, amelyeknek célja, hogy a civil szervezetek hajóit ne engedjék be az olasz kikötőkbe. Miközben szót emelünk az efféle – a kereső- és mentőtevékenység fontos civil szereplőit célzó – fenyegetés ellen, valamint arra szólítjuk fel kormányunkat, hogy ne fogadjon el ilyen drasztikus és jogilag megkérdőjelezhető indítványokat, szeretnénk szélesebb körben foglalkozni a problémával és néhány gyakorlati javaslattal élni.
Ahhoz, hogy a bevándorlók körében végzett szolgálatunk hatékony lehessen, meg kell fékeznünk a politikai párbeszédet megmérgező, nacionalista idegengyűlölet hullámait. Ahhoz, hogy kellő eréllyel tudjunk fellépni, szükségünk van Európa és európai egyházi partnereink támogatására.
Röviden, tömören: segítséget kérünk.
Szeretnénk elérni, hogy a migrációt különösen fontos témaként kezeljék mind a küldő, mind a fogadó országok; valamint, hogy az ENSZ épp úgy fontolja és tárgyalja meg a helyzetet, mint ahogyan azt 2016 januárjában az Egyházak Világtanácsa is tette. Indítványozzuk, hogy az ENSZ – az egyéb szereplők, például az egyházak támogatásával – határozottan lépjen fel annak érdekében, hogy a küldő országokban stabilizálódhasson a helyzet. Jelentős segélyezéssel vonzó alternatívát kell kínálni a világméretű migrációval szemben – ez minden ésszerű migrációs stratégia kulcsa. Különösen sürgetőnek érezzük a klímaváltozás áldozatainak humanitárius védelmét és annak újragondolását, valamint azt, hogy lépéseket tegyünk az emberkereskedelem és a vallási intolerancia ellen.
A Protestáns Egyházak Szövetsége, a valdens és a metodista egyházak, valamint Sant' Egidio közössége, 2015. december 15-én hivatalos egyezményt írt alá az olasz kormánnyal, amelyben megállapodtak egy humanitárius folyosó megnyitásáról. A maga nemében első ilyen próbálkozás éppen akkor közeledik lezárásához, amikor az Olaszországba újonnan érkező bevándorlók száma még az eddigiekhez képest is kimagasló. A kiváló gyakorlatnak hála ezer, különösen veszélyeztetett ember érkezett, illetve érkezik hamarosan Olaszországba, hogy egyházaink támogatását és gondoskodását élvezze addig is, amíg sikerül beilleszkednie az olasz társadalomba.
Az Olaszországi Protestáns Egyházak Szövetsége felhívást intézett a testvéregyházakhoz, arra kérve őket, hogy ők is alkalmazzák ezt a módszert és ismételjék meg a kezdeményezést, saját környezetükben. A válaszok reménykeltőek. Különös örömünkre szolgál, hogy a Franciaországi Protestáns Szövetség (FPF) az elkövetkezendő napokban üdvözli a libanoni menekültek első csoportját, egy az olaszországi projekthez – annak ökumenikus jellegét tekintve is – hasonló program keretében.
Az érkezők várhatóan minden eddigit meghaladó számára tekintettel, szeretnénk megismételni kérésünket és megosztani néhány javaslatot:
1. Kérünk mindenkit, hogy indítson kampányt országában és gyakoroljon nyomást a kormányzatra annak érdekében, hogy azonnal megkezdődhessen az EU szinten elfogadott, de bizonyos országok által elutasított, vagy csak kevéssé, esetleg igen lassan alkalmazott áthelyezési program.
2. Gyakoroljunk nyomást a kormányzatokra annak érdekében, hogy – összhangban a szolidaritás és a terhek megosztásának elvével – könnyítsenek a legnehezebb helyzetben lévő, önmagukat túlvállaló, dél-európai országok – Olaszország, Spanyolország, Görögország, Málta – helyzetén.
3. A humanitárius folyosókkal kapcsolatos olasz tapasztalatok figyelembevételével, folytassunk lobbitevékenységet az egyes országokba vezető „biztonságos átjárók” megnyitása érdekében – a veszélyeztetett vagy kiszolgáltatott helyzetben lévő, nemzetközi védelemre jogosult bevándorlók mielőbbi bejutása érdekében.
4. Folytassunk kampánytevékenységet olyan ideiglenes vízumok kibocsájtása érdekében, amelyek feljogosítják a civil szervezetek által a Földközi-tengerből kimentetteket az Olaszországon kívüli, más EU tagállamokba való belépésre.
5. Segítsük és anyagilag is támogassuk a testvéregyházaknak, a bevándorlásnak leginkább kitett országokban – mint például Olaszország – működtetett letelepítési és integrációs programjait.
Ismételten köszönetet mondunk mindazon egyházaknak és ökumenikus szervezeteknek, amelyek – különböző módon – bőkezűen támogatták küldetésünket. Bizonyosak vagyunk benne, hogy önök is fontolóra veszik javaslatainkat és továbbra is hozzájárulnak minden, a bevándorlókat segíteni igyekvő egyház fennmaradásához. Kérjük, ne feledkezzenek meg róluk – és rólunk se – imáik során.
Luca M. Negro
Az Olaszországi Protestáns Egyházak Szövetségének elnöke
Maria Bonafede
Protestáns Egyházak Szövetségének Bevándorlásügyi Bizottsága
Prof. Paolo Naso
Mediterrán Reménység, FCEI Menekült- és Bevándorlásügyi Program koordinátor
Fordította: Székely Ágnes