Peter Bukowski, a Németországi Református Szövetség (RBD) korábbi moderátora június 9-én töltötte be a hetvenet. A hazánkban is sokak által ismert teológus-terapeuta, a Debreceni Református Hittudományi Egyetem díszdoktora, meghatározó szerepet játszott lelkésznemzedékek felkészítésében a gyülekezeti szolgálatra, Németországon túl is. Az RBD nyilvánosan jókívánságait fejezte ki a lekésznek, „aki nagy odaadással ösztönözte és formálta a református teológiai diskurzust nemzetközi szinten is”.
„A német református szövetség moderátori tiszte mellett a Wuppertal-i Szeminárium (Predigerseminar) igazgatójaként szolgált és meghatározó módon formálta felnövekvő teológus generációk felkészülését a lelkészi szolgálatra” – emelte ki moderátor utódja, Kathrin Oxen még 2019-ben. „A lelkipásztori hivatás lelkigondozói és pszichoterápiás megközelítésének összhangjára, valamint a gyakorlatra összpontosító homiletikai szemléletre alapozott munkásságának köszönheti számos gyülekezet lelkigondozásban és igehirdetésben jól képzett lelkészét. Különös adottsága, hogy a teológiai belátásait emberközeli és a humort sem nélkülöző módon tudja közvetíteni és ezt a képességét másoknak átadni” – fogalmaz Oxen.
Peter Bukowski 1950. június 9-én született Bonnban. Bonni és berlini teológiai tanulmányait követően lelkészként szolgált Wuppertal városában, ahol a lelkészjelölteket gyülekezeti szolgálatra felkészítő korabeli református szemináriumban docensként is dolgozott. 1999-ben lett az intézmény igazgatója. 1990 és 2015 között 25 éven át szolgált az RBD moderátoraként. Egyebek mellett a Németországi Protestáns Egyház (EKD) zsinatának és az Európai Protestáns Egyházak Közössége (GEKE) tanácsának is tagja volt, valamint több mint egy évtizedig a Református Világszövetség (RVSZ) és utódszervezete, a Református Egyházak Világközössége végrehajtóbizottságában is tisztséget töltött be. Számos könyve jelent meg a homiletika és lelkigondozás tárgyában. Feleségével, Sylviával közösen több prédikációs kötetet is kiadott.
Nyugdíjba vonulása alkalmából a református szövetség emlékkötettel tisztelgett munkássága előtt. 2015-ben a kötetet szerkesztő Hans-Georg Ulrichs a következő szavakkal méltatta a református teológust: „személyes kegyesség, politikai éberség, a felekezeti ’családjáért’ világszinten is vállalt felelősség, a protestáns egyházért való odaadás, teológiai komolyság bibliai alapossággal, Barth teológiai iránymutatása, ugyanakkor nyitottság a jobbra taníttatásra, és persze humor” határozta meg személyiségét és hatását teológusként, lelkészként és egyházvezetőként.
„Az én Krisztusom egyben a világ ura" – mondta a német teológus leköszönő előadásában, hangsúlyozva, hogy a világszerte élő keresztyén testvérektől érkező kihívások megszívlelése nélkül nem lehet válasz adni a saját hitvallásunkat érintő kérdésre. A hitvallás ugyanis nem az egyszer már megtalált válaszok ismételgetése, hanem mindig aktuális, gyógyító és megtérésre buzdító megvallása annak, hogy „Isten igényt tart az életünkre".
Peter Bukowski több mint harminc éven át szoros kapcsolatokat ápolt egyházunkkal, lelkészekkel, teológusokkal, egyházvezetőkkel egyaránt. Munkásságának elismeréseként 2015-ben díszdoktorai közé választotta a Debreceni Református Hittudományi Egyetem. Ennek alkalmából úgy fogalmazott, hogy Magyarországot „a jó református teológia hazájának” tartja, és külön örömét fejezte ki, hogy ez a teológia az ökumenikus párbeszédekben is megjelenik. Magyar nyelven is elérhető díszdoktori előadásában arról értekezett, hogyan válhatnak önmagukban helyes, igaz teológiai belátások hamissá akkor, ha idegen szövegkörnyezetben jelennek meg, vagy éppen hamis célokra használjuk fel őket:
„Egyfelől nem szabad félreismernie az evangélium életszerűségét. 'Minden reggel megújul. Nagy a te hűséged!' (JSir. 3,23). Mivel az evangélium az élő Feltámadott beszéde, ezért soha nem silányulhat helyzettől független 'időtlen igazsággá'. Vagy élő, konkrét helyzetre vonatkozó beszéd hic et nunc vagy hamis. Az időtlen teologizálás, mely azt hiszi, figyelmen kívül hagyhatja a megszólítottak helyzetét, hamar betanítássá (indoktrináció) válik. Alapjában véve így működnek minden vallásban a fundamentalizmusok, melyek korunkban annyi szenvedést okoznak.”