Miután véget ért az olívaszüret időszaka, a palesztin közösségek élete Ciszjordániában, a megszállt területeken, visszatért a „normális” kerékvágásba. Ebben a „normalitásban”, amit a kényszer kitelepítés, a fenyegetésektől és zaklatástól való folytonos félelem határoznak meg, a palesztin gazdák feje fölött most Damoklész kardjaként lebeg a termékeny földjeiket fenyegető izraeli annexió. Ez a lehetséges lépés az Egyházak Világtanácsa és más ökumenikus szervezetek, köztük a Református Egyházak Világközössége korábbi közös nyilatkozata szerint „aláássa a békét és igazságot és szembe megy a nemzetközi joggal”.
Mitri Raheb
„Ezt a földet évszázadok óta palesztin gazdák művelik. Az olajfa mindig is fontos szerepet töltött be életükben, nem csak a termése és a gazdák megélhetése miatt, hanem a reménység és ellenállóképesség jelképeként.” – fogalmaz a nemzetközileg is jól ismert evangélikus teológus, Mitri Raheb, aki egyszerre egyházvezető, szociális vállalkozó és a betlehemi Dar al-Kalima Egyetem elnöke.
Egyházi világszervezetek támogató nyilatkozata
Az izraeli kormány annexiós terve súlyos akadályt jelentene az izraeliek és palesztinok közötti igazságon és békén alapuló kapcsolatokban. Még inkább aláássa a palesztinok jogait, leszűkíti mozgásterüket, megfosztja őket földjeikhez, megélhetésükhöz, megfelelő infrastruktúrához és alapvető szolgáltatásokhoz való hozzáférésüktől. Fel fogja erősíteni a nyomást a kényszerű lakóhely elhagyására, és ellehetetlenítheti az alapvető szolgáltatásokat és életmentő beavatkozásokat biztosító humanitárius szervezetek működését.
Raheb régóta szószólója és aktív résztvevője „kreatív ellenállásnak”, ahogy ő emlegeti, valamint számos olyan keresztyén hálózat és mozgalom meghatározó szereplője, amelyek a palesztin civil társadalom valamennyi csoportjának megerősítését tűzték zászlajukra, valamint a palesztinok küzdelmére és az általuk elszenvedett igazságtalanságra kívánják felhívni a nemzetközi közösség figyelmét.
„A gyökerestül kiforgatott olajfák helyére újat ültetni a megszállt területeken jó példája az olyan békés kezdeményezéseknek, amelyek kifejezik, hogy nem adjuk fel a méltóságteljes élet reményét. Hat és félmillió palesztin él ebben az országban, pont annyi, ahány izraeli. Itt élünk és itt is maradunk” – fogalmaz a palesztin keresztyén egyházvezető.
Az igazi remény kreatív tettekre indít
A remény számára mindig a kitűzött társadalmi változást előmozdító konkrét tetteken mérhető le, ezért minden egyént és csoportot arra hív, hogy vesse latba befolyását és aktívan támogassa a változást saját helyén.
„Isten elmondta és megtette azt, amit 2000 éve meg kellett tenni és ki kellett mondani. Jézus pedig azt mondta, hogy a békességszerzők a boldogok, nem azok, akik a folyton csak beszélnek békéről. Most rajtunk a sor, hogy béketeremtők legyünk és a változást munkáljuk. Mindannyian arra hívattunk, hogy tegyünk valamit, nem várhatunk ölbe tett kézzel Istenre, vagy Joe Bidenre, hogy megváltozzanak a dolgok. Ahelyett, hogy a megszállás árnyékában menedzseljük a konfliktust, ki kell lépnünk a gondolkodás hagyományos keretei közül, és kreatív megoldásokat kell találnunk, amik helyben, a terepen változtatják meg a palesztin emberek életét” – fejti ki Raheb, hangsúlyozva, hogy a háború sosem kreatív lehetőség.
Az interjú során ismételten hangsúlyozza a remény és a tettek közötti kölcsönös kapcsolatot, amelyben az utóbbi fakad az előzőből. „Reménykedni mindaddig jó dolog, amíg cselekvésre sarkall, minden kihívás és ellenségeskedés ellenére, amivel szembesülni kényszerülünk. Másképp viszont csak hamis ábrándokat táplál” – vonja le a következtetést a teológus.
Mitri Raheb a „Hit a birodalom árnyékában” című könyv szerzője, amely a Biblia olvasatát tárja az olvasók elé a palesztin „szemüvegen" keresztül, és az elnyomó birodalmak szerepét vizsgálja a bibliaértelmezésben. Raheb a Diyar Konzorcium igazgatója. A szervezet az egész, megszállás alatt élő palesztin közösséget szolgálja, és az ország felépítésén fáradozik. A holisztikus missziói programokkal elsősorban a gyermekeket, fiatalokat, nőket és idős embereket célozzák meg. Az 1995-ben alapított szervezetnek többezer tagja van és a bővölködő élet jézusi látomásával hatvanezer embert érnek el. A társulás elsősorban arra törekszik, hogy a palesztin polgárokat saját ügyük aktív képviseletére, proaktivitásra ösztönözze, és elősegítse, hogy „túlélőkből” és áldozatokból látomással és képzelőerővel bíró, tettre kész állampolgárokká legyenek. A Diyar célkitűzését hűen tükrözi küldetésnyilatkozata: „felépíteni az országot, kőről-kőre; megerősíteni a közösséget személyről-személyre; és olyan intézményeket létrehozni, amelyek a bővelkedő életet lehetővé teszik”.
Mitri Raheb bibliatanulmányt tart a REV lipcsei nagygyűlésén 2017-ben
A hit, a remény és a reménytelenség ereje
Raheb öt éves kora óta megszállás alatt él, és egész életében a palesztinokat megillető szabadság, igazságosság és béke eltökélt szószólója volt. Miután elvégezte teológiai tanulmányait és a marburgi egyetemen doktorált, 1988-ban visszatért szülővárosába, Betlehembe, hogy a helyi evangélikus egyház lelkészeként szolgáljon. Itt kezdődött az a máig tartó személyes út, amelynek lényege a reménység kreatív tettekre váltása.
Az elmúlt három évtized alatt Raheb fáradhatatlan erőfeszítése nyomán számos, nagy tiszteletnek örvendő civil szervezet és társadalmi kezdeményezés jött létre, amelyek a palesztinok önrendelkezését és aktív szerepvállalását támogatják, és a közösség legégetőbb szükségleteire keresik a megoldást, kiemelten is a felsőoktatás és művészet területén, amit az általa alapított Dar al-Kalima Egyetem is szolgál. Neve mindeközben az ökumenikus körökben világszerte közismertté vált, és széles körben elismerik és méltatják energiáját és kitartását.
A hit és a remény sarkallta ezekre az eredményekre, bár némelykor a reménytelenség is motiválta, amire a megújuló erő és ellenállóképesség forrásaként tekint. „Fontos, hogy néha elveszítsük a remény érzését, mert ez is a cselekvésre összpontosító remény jelentőségére emlékeztet minket szemben az olcsó és tétlen reménnyel.”
Jézus felszabadító hatalma
A Református Egyházak Világközösségének (REV) 2017-ben tartott nagygyűlésén Mitri Raheb a remélt szabadság kapcsán bibliatanulmányában elmondta, hogy az nem csak az elnyomottaknak, hanem az elnyomóknak is a felszabadulást hoz, mert „a megszállók is a megszállásuk rabjai – megszállottjai”. Minthogy a REV korábban több ízben is imakampányra hívta tagegyházait, hogy Izraelben és Palesztinában a mindkét nép szabadságát biztosító igazságos béke megvalósuljon, Raheb hozzászólásának záró szavai értő fülekre találtak: „a zsidó nép is elszenvedte a fogságot és a diszkrimináció fájdalmát. Ez a két nép közös élménye. Talán éppen ezért jött el az idő, hogy véget vessünk a szenvedésnek”.
Nem vallási konfliktusról van szó
A palesztin nép kilátástalan helyzete ellenére sem hagyott fel a reménnyel, ami az igazságosságért és békéért folytatott küzdelem legfontosabb „összetevője”. Ez ugyanakkor nem jelenti azt, hogy optimista lenne a jövőt illetően. „Különbséget kell tennünk a remény és az optimizmus között. A remény hosszú távú befektetés, aminek semmi köze az optimizmushoz. Hogyan lehetnénk optimisták, amikor egy ilyen hatalmas birodalommal nézünk farkasszemet?” – teszi fel a kérdést a Raheb.
Elkötelezett keresztyénként a palesztin lelkész a Szentírásra a felszabadítás eszközeként és nem a megszállás és a telepes gyarmatosítás szövegkönyveként tekint, ahogy azt gyakorta megesik napjainkban. „Ez nem vallási szembenállás, hanem a mindenkit megillető egyenlőség, szabadság és igazságosság, valamint a fehér és izraeli felsőbbrendűség közötti konfliktus. Aminek szemtanúi vagyunk az nem más, minthogy a Bibliával politikai célok mentén fegyverként élnek vissza. Mi nem így olvassuk a Bibliát”.
A kreatív változásba vetett reményét nagyrészben a palesztin fiatalok táplálják, akik sokkal felkészültebbek, képzettebbek és tudatosabbak, mint a szüleik. „Ahogy az olajfák, mi is dacolva a körülményekkel túléltünk megannyi megpróbáltatást. Most pedig a szemünk előtt nő fel a palesztin kreatív vezetők új generációja, akik készen állnak arra, hogy a reménységet konkrét változássá formálják át. Ez pedig kétségtelenül reményteli fejlemény” – összegezte az Egyházak Világtanácsa kommunikációs szolgálata külsős munkatársának adott interjúban a világszerte elismert teológus.
Olívaszüret és igazságosság – ökumenikus összefogás Palesztináért
Ciszjordániában több mint 10 millió olajfa található. Az éves olajbogyó betakarítás – amelyet hagyományosan szeptember és november között tartanak – rendkívül jelentős a palesztin közösségek számára gazdasági és kulturális szempontból is. Hatalmas bibliai, spirituális és szimbolikus jelentőséget hordoz magában, amelyek összefüggenek a béke, „gyökérverés” és az ellenállóképesség fogalmaival. Körülbelül 100.000 palesztin család jövedelme származik az olajbogyó betakarításból.
Forrás:
www.oikoumene.org