A Református Egyházak Világközössége (REV) a Közel-Keletről üzent tagegyházainak pünkösd alkalmával. A Végrehajtó Bizottság ugyanis Libanonban ülésezett az elmúlt hetekben.
Azt hallottuk itt élő keresztyén testvéreinktől, hogy az utcák, amelyben laknak, átvitt értelemben és szó szerint is darabokra hullottak és a keresztyénség bölcsője komoly krízisben van.
- Iraki testvérünk arról számolt be, hogy egyháza hivatalos iratait az autójában tartja, nem tudva, mikor kényszerül menekülőre fogni a radikális iszlám fegyveresek miatt.
- Libanoni testvérünk palesztinokról mesélt, akik csaknem hét évtizede élnek menekültként. Egyben arra az ironikus élményre is utalt, hogy miközben a berlini fal ledőlt, ő az Izrael és Palesztina között épülő falak látványában élt.
- Egyiptomi testvérünk szívszorító története szerint, bár keresztyén templomok lesznek a tűz martalékává napjainkban, keresztyének és muzulmánok egy csoportja együtt keresi a változást – a reménység jeleként a konfliktus idején.
- Egy helyi ifjúsági munkás aggodalmát osztotta meg velünk: biztonságban van-e életük és van-e egyáltalán jövőjük?
- Szíriai barátunk elmesélte, hogy munkája ma már nem a vasárnapi prédikációra való készülésről, hanem a nyáj vízellátásáról szól.
Ezek a történetek a helyiek mindennapos küzdeleméről csak sejtetik a térség összetett helyzetét. Az itt élő keresztyének az antióchiai gyülekezet első tanítványai, akik olyan sok megrázkódtatást hűséggel éltek át az évezredek során.
Történelmi távlatban a keresztyének és muzulmánok lényegében békében éltek együtt, jó szomszédságban, életteli párbeszédben és közös értékeket követve a szélesebb közösségük javára. Szívből fájlaljuk, hogy a radikális vallási mozgalmak miatt ez a kapcsolat megromlott és mélységesen elítéljük, hogy a vallást politikai célokra használják.
A keresztyének, bár számuk egyre csökken, mai napig sóként és világosságként élnek közösségeikben a Közel-Keleten. Magunk is számos bizonyítékát láttuk annak, hogy szerepük és a szélesebb közösségre gyakorolt hatásuk messze túlmutat tényleges létszámukon. A béketeremtők gyakorta keresztyén iskolákban tanultak, függetlenül aktuális vallási gyakorlatuktól.
Nekünk is új erőt adott az, ahogy közel-keleti keresztyének jóindulatukról és bátorságukról tanúbizonyságot téve eltökéltek abban, hogy megmaradjanak közösségeikben. A térséget súlyos veszteség érné, ha eleven jelenlétükkel nem járulnának hozzá egy békés, igazságos és megbékélt Közel-Kelet remélt valóságához.
Miközben figyelmesen hallgattuk a helyi keresztyének történeteit, fel kellett ismernünk, hogy a közel-keleti térség összetett valóság és valamennyi ország más és más helyzetet képvisel, amelyek jelentős mértékben eltérhetnek egymástól.
Látogatásunk újabb alkalom volt arra, hogy a térségben élő tagegyházainkkal vállalt szolidaritásunkat kifejezzük. Nem egyszeri alkalomnak szánjuk ezt, hanem megújult elköteleződésünk kezdetének. Hogyan válaszolhatunk a Református Egyházak Világközösségeként közel-keleti testvéreink hívására?
Felhívunk mindenkit, hogy a közel-keleti emberek szenvedését világszerte ismerjék el.
Sürgetjük a szíriai erőszak azonnali beszűntetését és imádkozunk azért, hogy a béke Szíriából hullámként terjedjen el az egész régióban.
Felszólítjuk a REV központi irodájának vezetőit és főtitkárságát, hogy tegyen meg mindent a térségben élő tagegyházak közötti kapcsolat erősítéséért és közösségük elmélyítéséért.
Elkötelezzük magunkat arra, hogy közel-keleti testvéreink történeteit világszerte megismertetjük.
Egyben arra buzdítjuk a tagegyházainkat, hogy
- a közel-keleti keresztyénekkel és muzulmánokkal vállalt, megújult szolidaritással csatlakozzanak hozzánk és vállaljanak hosszú távon is elkötelezettséget a térségben élő emberek javára,
- a médiatudósítások szimpla elfogadása helyett figyeljenek keresztyén testvéreink tanúságtételére és történeteire,
- fogadják be a menekülteket szomszédként, semmint hogy „másként" és idegenként tekintsenek rájuk,
- ne engedjék kormányaiknak, hogy a súlyos szenvedéseket átélő térségeket, és esetleges saját hozzájárulásukat figyelmen kívül hagyják,
- szólaljanak fel a régió keresztyén és más vallású lakósságának jóléte érdekében, elutasítva az erőszakot, ami hatalmas romboláshoz vezet és embereket foszt meg méltóságuktól,
- merítsenek biztatást közel-keleti testvéreink példájából, akik Krisztus szeretetéről tanúskodnak hihetetlen kihívások és elképesztő szenvedések közepette,
- végül pedig imádkozzanak és éljenek Ézsaiás próféciájának szellemében:
„Nekem az olyan böjt tetszik, amikor leoldod a jogtalanul fölrakott bilincseket, kibontod a járom köteleit, szabadon bocsátod az elnyomottakat, és összetörsz minden jármot! Oszd meg kenyeredet az éhezővel, vidd be házadba a szegény hajléktalant, ha meztelen embert látsz, ruházd fel, és ne zárkózz el testvéred elől! Akkor eljön világosságod, mint a hajnalhasadás, és hamar beheged a sebed. Igazságod jár előtted, és az Úr dicsősége lesz mögötted. Ha segítségül hívod az Urat, ő válaszol, ha kiáltasz, ezt mondja: Itt vagyok! Ha majd senkire sem raksz jármot, nem mutogatsz ujjal, és nem beszélsz álnokul, ha falatodat megosztod az éhezővel, és jól tartod a nincstelent, akkor fölragyog a sötétben világosságod, és homályod olyan lesz, mint a déli napfény. Az Úr vezet majd szüntelen; kopár földön is jól tart téged, és csontjaidat megerősíti. Olyan leszel, mint a jól öntözött kert, mint a forrás, amelyből nem fogy ki a víz. Fölépítik fiaid az ősi romokat, falat emelsz a régiek által lerakott alapokra; a rések befalazójának neveznek, aki romokat tesz újra lakhatóvá." Ézsaiás 58,6-12
A REV Végrehajtó Bizottságának tagjai
Külügyi Iroda
Forrás: www.wcrc.ch