Az Egyházak Világtanácsa (EVT) és a Római Kúria illetékes hivatala, a Vallásközi Párbeszéd Pápai Tanácsa (PCID) közös dokumentumot tett közzé, amelyben együttgondolkodásra, valamint közös cselekvésre buzdítja az egyházakat és vallási közösségeket az új koronavírus-járvány idején, de azon túl is. „A sebzett világ szolgálata vallásközi szolidaritásban” című felhívás a vallások együttműködésének fontosságára emlékeztet a teremtett világ szolgálatában, különös tekintettel a világjárványra.
A vallások együttműködése nem csak a járvány okozta sebek gyógyítása, hanem a világot sújtó más kihívásokkal való reményteli szembenézés kapcsán is döntő jelentőségűnek az emberiség jövőjére nézve. A 24 oldalas kiadvány a koronavírus okozta globális krízis áttekintése mellett a vallások közötti szolidaritás keresztyén teológiai, trinitárius alapvetését is magába foglalja, kiemelve a reménység szerepét valamennyi világvallásban. Az összesen csaknem kétmilliárd hívőt képviselő katolikus egyház és az EVT közös kiadványa egyben más vallások követői számára is hasznos forrásul szolgálhat, akik saját hagyományukból merítve, de a világkeresztyénséghez hasonló alapelvek mentén adtak választ a járványra.
A dokumentum lehetőségként tekint a járványhelyzetre: olyan időszakként, amelyben felfedezhetjük a járvány utáni világ újragondolását megalapozó szolidaritás új formáit. A kiadvány öt fejezetben taglalja a remény táplálta szolidaritás természetét, a vallásközi összefogás keresztyén alapját, az általános érvényű, közös alapelveket, miközben ajánlásokat is megfogalmaz arra, hogyan válthatjuk a szolidaritást konkrét és hiteles cselekedetekre.
„Minden ember táplál magában reményt és mindenkinek vannak álmai. A remény az élni akarás erőforrása a legnehezebb körülmények között is. Keresztyénként Isten megígért országának eljövetelében reménykedünk, amelyben az egész teremtett világ a megbékélés valóságában kapcsolódik egybe igazságban és békében. Ez a remény átformálja életünket, túlmutat a világ jelen valóságán, és egyben Krisztus követésére indít a világért, annak jólétéért. Ennek eredményeképpen minden keresztyén ember arra hívatott, hogy együttműködjön és összefogjon más vallási hagyományok követőivel, hogy az igazságosságban és békében egyesülő világ reménysége valóra váljon. Tágabb értelemben pedig arra kaptunk elhívást, hogy a reménység embereiként minden jóakaratú emberrel együttműködjünk egy jobb világért.”
Az EVT főtitkára, Ioan Sauca a vallásközi párbeszédet egyenesen létfontosságúnak nevezte az emberi közösség világszintű gyógyulása, valamint az egymásért vállalt felelősség és kölcsönös gondoskodás kapcsán. „A világjárvány az emberiség nagy családját minden korábbinál világosabban és sürgetőbben szembesíti azzal a közös kihívással, hogy egymást óvjuk és együtt munkáljuk közösségeink gyógyulását” – fogalmazott a főtitkár. „A vallásközi párbeszéd nem csak ahhoz járul hozzá, hogy tisztábban lássuk saját hitünk alapvetését és alapelveit, hanem abban is segít, hogy megértsük mások kihívásait és az azokra adott kreatív válaszaikat.”
Miguel Ángel Ayuso Guixot, a Vallásközi Párbeszéd Pápai Tanácsának elnöke emlékeztetett arra, hogy a keresztyén közösség szolgálata és szolidaritása a sebzett világban már tavaly óta kiemelt kérdés a PCID és az EVT közötti összkeresztyén eszmecserének. A koronavírus-járvány csupán felgyorsította a folyamatot és a közös cselekvést, amit a spanyol katolikus érsek és iszlámkutató „időszerű ökumenikus válaszként” értékelt. „A világjárvány leleplezi világunk sebezhetőségét és törékenységét, és rávilágít arra, hogy közösen kell választ adnunk a kihívásokra az inkluzív szolidaritás jegyében, nyitottan arra, hogy más vallási hagyományok követői és a jóakaratú emberek is csatlakozhassanak hozzánk, minthogy az egész emberi nemzetet érintő kérdésről van szó” – mondta a PCID elnöke.
Peniel Jesudason Rufus Rajkumar, az EVT vallásközi párbeszédért és együttműködésért felelős programigazgatója és a kiadványt előkészítő felekezetközi bizottság tagja kiemelte: a rövid dokumentum célja az, hogy gondolkodásra és tettre ösztönözze az egyházakat és helyi gyülekezeteket. „Eszközként tekintünk rá, amely hozzájárulhat a hitükre tudatosan reflektáló és ellenálló közösségek megerősödéséhez, amelyek alapértékként tekintenek a szolidaritásra. Ezért a teológiai alapvetés mellett ajánlásokat is megfogalmaztunk, tudatosan elkerülve, hogy egy minden helyzetben alkalmazható egyen-megoldást, cselekvési modellt javasolnánk. Sokkal inkább az a cél lebegett a szemünk előtt, hogy az egyházakban segítsük a testre szabott, a helyi közösség sokszínűségét figyelembe vevő valós eszmecsere tereinek létrejöttét, ahol a vallásközi szolidaritást a keresztyén szolgálat egy formájaként ismerik fel" – fogalmazott az anglikán teológus.
A dokumentum ténye és tartalma annak bizonysága, hogy a világkeresztyénség felelősségének tartja és nyitott a többi vallással való együttműködésre, amihez hét alapelvet, alapvető szempontot fogalmaz meg a szöveg. Ezek az
- alázat és törékenység felismerése;
- a tisztelet;
- a közösség, együttérzés és közjó;
- párbeszéd és kölcsönös tanulás;
- bűnbánat és megújulás;
- háládatosság és nagylelkűség;
- valamint a szeretet.
A kiadvány a két egyházi szervezet együttműködésének legfrissebb gyümölcseként a 2019 májusában megjelent dokumentumot követi, ami a békére nevelés keresztyén megközelítéséről szólt a sokvallású világban.
A sebzett világ szolgálata
Az Egyházak Világtanácsa és a Vallásközi Párbeszéd Pápai Tanácsa közös dokumentuma a vallásközi szolidaritás teológiai alapjairól, szerepéről és konkrét megvalósulásáról a világ szolgálatában.
Forrás:
www.oikoumene.org