Mi a közös Koppenhága Kerek tornyában és a város napokban megtartott, európai összefogást sürgető nemzetközi konferenciájában? Kocsis Áron református lelkipásztor, az Ökogyülekezeti Mozgalom tanácstagja erről is ír beszámolójában.
„Sima az út felfelé, de…” — ezzel biztatott és figyelmeztett a jegypénztáros a koppenhágai Rundetaarn torony bejáratánál. Az 1642-ben épített csillagvizsgáló tetejére különös módon lehet feljutni: egy lépcsőfokokat nélkülöző spirál emelkedését kell leküzdeni.
A négy évszázada koptatott téglával kirakott út tanulsága köszönt vissza az elmúlt napok műhely-beszélgetéseiben. A dolgok sokszor egyszerűnek tűnnek, de nem is olyan könnyű őket véghez vinni, bár az eredmény messzire tekintést és csodás tapasztalást jelenthet.
A koppenhágai teológia szervezésében nemzetközi szakértő csoport találkozott december 18-19-én, hogy széleskörű és hosszútávú projekt előkészítését kezdje meg „Landscape, communities and cultural heritage" munkacímmel.
A dán, svéd, olasz, török és magyar társadalmi és egyházi valóság párhuzamos problémáinak, kihívásainak felismerése a résztvevők szorosabb együttműködésének szükségét és lehetőségét vetítették előre. Egy kutatási hálózat megalakításával a kapcsolódó egyházi és akadémiai szervezetek arra vállalkoznak, hogy egy-egy európai régió vidékfejlesztési és közösségerősítési programjait igyekezzenek segíteni és formálni.
A közös cél nem pusztán elméleti ajánlások megfogalmazása, hanem a saját országukban jól működő gyakorlatok összegzése is. A kedvező eredményű magyar programok közül bemutatták a református egyház Ökogyülekezeti Mozgalmának tevékenységét, az egyháztáji vásárok gyakorlatát, valamint Hajdúnánás komplex gazdasági-társadalmi közösségfejlesztési programját is.
A résztvevők reményüket fejezték ki, hogy a közös út olyan sima lesz, mint kerek toronybeli, és az emelkedőket, kihívásokat le tudja küzdeni a formálódó közösség. A közös munka, a megtett út pedig messzire tekintést és látást eredményez.
Külügyi Iroda