„Stewardok” a színfalak mögött

A REV nagygyűlése elképzelhetetlen lenne a fiatal segítők, azaz stewardok megfeszített munkája nélkül. Lipcsébe szerte a világból, többek között Magyarországról, érkeztek református fiatalok a közösségformáló bevetésre.

A 75 fiatalból álló csapat már jóval a delegáltak érkezése előtt a helyszínen volt, hogy a legkülönbözőbb feladatokat elvégezze; kamionokat pakoltak, üres dobozokat daraboltak, irodákhoz építettek számítógépes rendszert és fogadták a résztvevőket a regisztrációs pultoknál, nyomtatványokkal, ebédjegyekkel, újrahasznosítható vizespalackokkal, esernyővel, és persze információkkal látták el őket. A következő napokban mindent meg fognak tenni, amit a szervezők kérnek tőlük, hogy a nagygyűlés lebonyolítása zökkenőmentes legyen.

kép

Hét fiatal segítő osztotta meg eddigi tapasztalatát a felelősségteljes munkájáról. Shan Joseph Peshawar Pakisztánból érkezett Lipcsébe és az Egyházak Világtanácsa genfi irodájában dolgozó barátja biztatta arra, hogy jelentkezzen stewardnak. „Őszintén megvallva korábban nem hallottam a REV-ről. 2016 októberében adtam be a pályázatomat, de aztán el is feledkeztem a dologról, egészen januárig, amikor megérkezett a levél arról, hogy elfogadták a jelentkezésemet". Martinus Havenga és felesége, Angelique a dél-afrikai Stellenbosch városából érkeztek. A REV afrikai facebook oldalán értesültek a lehetőségről. Mary Deepthy az indiai Kerala tartományából, származik és teológus hallgató bátyjától tudta meg, hogy akár pályázhatna is. Loujain Saad a szíriai Homs városából azután kapott meghívást, hogy a REV Végrehajtóbizottságának bejrúti ülésén már bizonyított segítőként 2015-ben.

Miközben mindannyian izgatottan várták az utazással járó lehetőséget, tisztában voltak a rájuk váró kihívásokkal is. „Stewardnak lenni sok munkával jár"–mondta Angelique – „a munkanapok hosszúak. De miután jó felkészítést kaptunk, mindez nem ért meglepetésként minket". Shan a reptéren várja a résztvevőket és az a feladata, hogy mindenki eljusson a neki kijelölt szállodába és programhelyszínre. Loujain pólókat, tanácskozási anyagokat, tolmácsberendezéseket osztott a női előtalálkozón. De mindannyian készen állnak arra, hogy hirtelen jött, előre nem látott feladatokkal is megtalálják őket.

Bármilyen kimerítő is néha ez a szolgálat, a fiatal segítők izgalmas tapasztalatokkal gazdagodnak és örülnek annak, hogy az önkéntes munkát elvállalták. „Egy nagy csapat részeként dolgozni nem könnyű"– mondta Nayri Masserlian, aki Bejrútból érkezett. „Nagyon sokszínű csapat vagyunk, számos különböző országból és eltérő nyelvi, kulturális közegből. Mégis jól kijövünk egymással. Minden olyan nyugodt körülöttünk. Őszintén úgy gondolom, hogy ez a közös keresztyén hitünkben gyökerezik"–fejtette ki véleményét. A zambiai Jessica Bwali egyetért libanoni társával: „ez a tapasztalat már most megerősített a hitemben. Őszintén megvallva voltak olyan országok, amikről nem is tudtam, hogy keresztyének is élnek ott. Találkoztam pakisztáni, szíriai keresztyén fiatalokkal, ami teljesen megdöbbentett. A jövőben jobban odafigyelek arra, hogy azokért a hívőkért is imádkozzak, akik ezekben az országokban élnek".

Shan is hasonló következtetésre jutott: „Szeretem, hogy a csapat egyszerre egységes és sokszínű. Nagyon különböző helyekről jöttünk, de egy tető van a fejünk felett és egy közös cél lebeg a szemünk előtt. Bár országhatárok választanak el minket, szívben és fejben is egyek vagyunk." Angelique tapasztalata szerint egy ilyen sokszínű csapatban sokkal kisebbnek tűnik a világ. „Az ilyen világszintű rendezvényeket azért is tartjuk számon, mert sok barát és hívő testvér találkozik és talál egymásra"– mondta. Martinust a nagygyűlést követően is fontosnak tartja, hogy ne felejtkezzünk el világszerte élő keresztyén testvéreinkről és imádkozzunk értük.


A nagygyűlést magyar steward is segíti Bátor Adrienn személyében, aki csaknem három hetes bevetésre érkezett Lipcsébe. Adrienn korábban a kecskeméti gyülekezet tagja volt, a református gimnáziumban tanult. Nemzetközi és ökumenikus nyitottsága már akkor megnyilvánult, amikor két évig Oxfordban és Londonban élt és az Önkéntes Diakóniai Év keretében szolgált az anglikán „Time for God" szervezetnél. Az sem lehet véletlen, hogy Adrienn jelenleg Budapesten nemzetközi tanulmányok szakon végzi tanulmányait.

Külügyi Iroda
Forrás: www.wcrc.ch

illusztráció: Twitter