Bekerülhet a svájci alkotmányba, hogy nyilvános helyen, üzletekben és vendéglátóhelyeken tilos az arcot eltakaró ruhadarab viselése. A svájciak a hétvégi népszavazáson döntöttek az arc eltakarásának alkotmányos tilalmáról a köztereken. A kezdeményezés iszlamizmus elleni éle miatt csak „burkatilalomként” emlegetett referendumon a szavazásra jogosultak 51,4 százaléka voksolt, és valamivel több mint felük (51,27%) támogatta azt március 7-én. A referendum érvényességéhez a kantonok többségében is győznie kellett az igen szavazatoknak. Ez az arány meggyőző volt: huszonhat kantonból húszban támogatták a kezdeményezést. A Svájci Református Egyház (EKS) mindvégig a kezdeményezés ellen érvelt.
A kezdeményezés célja
A népszavazás tétje az volt, hogy törvényben szabályozzák az arc eltakarását. „Senki sem takarhatja el az arcát nyilvános térben és olyan helyeken, amik nyilvánosan elérhetők és ahol alapvetően mindenki által igénybe vehető szolgáltatásokat kínálnak fel”. Emellett a javaslat magába foglalta a kényszerítés kimondott tilalmát, ami bárkinek nemi alapon kötelezővé tenné az arcát is eltakaró viseletet. A szabályozás alól egészségügyi (például járványügyi), biztonsági és klimatikus megfontolások, illetve helyi szokások képeznek kivételt. Azaz nagy hideg ellen továbbra is lehet az arcot eltakaró sállal védekezni, ahogy farsangkor sem tilos a maszkviselet.
Az alkotmánymódosítás nem terjedne ki az istentiszteleti helyekre, tehát mecsetekben továbbra is viselhető lehetne a nikáb. A kezdeményezők biztonsági szempontokkal, valamint a nők védelmével és egyenjogúságával érveltek. Ugyanakkor olyan jogszabályt is szükségesnek tartanának, amely lehetővé tenné a differenciált szabályozást Svájcon belül, mivel az országban meglehetősen kevés – egyes számítások szerint körülbelül harminc – olyan muszlim nő él, aki ténylegesen burkát vagy nikábot visel, a többiek leginkább turisták.
Egyes kantonokban pedig már most is érvényben vannak vonatkozó szabályok. Tessin kanton alkotmánya 2016 óta tartalmazza az arc elfedését tiltó szakaszt, míg Sankt Gallenben 2018 óta tiltják ezt.
Muszlim vallási viselet fajtái
A hidzsáb a hagyományosan viselt fejkendő gyakori formája, ami takarja a nyakat, de szabadon hagyja az arcot. A nikáb egy kombinált kendő, ami egyaránt fedi az arcot és a fejet is, csak a szemeknek hagyva egy keskeny rést. Egészen a hát közepéig ér, hogy teljesen takarja a nő haját is. A burka a teljes testet fedi, tetőtől talpig, beleértve a fejet is. Míg a nikábon a szemeknél egy keskeny nyílás van, a burkán sűrű rácsozatú szövet található. A csador a fejkendőnél jóval nagyobb méretű ruhadarab, a teljes testet beboríthatja, de az arcot szabadon hagyja.
A referendum a nikán és a burka tilalmát támogatja a közterületeken.
Svájci reformátusok álláspontja: az alkotmánymódosítás indokolatlan
Svájci református online zsinat 2021-ben
A Svájci Református Egyház egyrészt az ország egyházi és vallási vezetőit tömörítő szervezet tagjaként érvelt a népszavazási kezdeményezés ellen. A Vallások Svájci Tanácsa (SCR) a szövetségi kormány álláspontját támogatva aránytalannak tartja az alkotmánymódosítást egy olyan kérdésben, amelyben becslések szerint alig harminc nő érintett az országban, akiknek a többsége ráadásul svájciként maga döntött úgy, hogy az iszlám hitre tér. Az SCR január végi állásfoglalásában továbbá azzal érvelt, hogy a lényegében a muszlim nők ellen irányuló kezdeményezés alapvető jogokat, elsősorban is a vallásszabadságot sérti, kriminalizál egy vallási gyakorlatot, és ezzel nem garantálja az erőszakos cselekmények megelőzését sem. A vallási és egyházi vezetők maguk is határozottan elutasítják a kényszerítést, de védelmükbe veszik azokat a nőket, akik saját meggyőződésből döntenek a tejes testüket, így arcukat is elfedő viselet mellett. Magyarán elvetik azt a véleményt, miszerint a nikáb vagy a burka viselése óhatatlanul a nemek közti egyenlőség megkérdőjelezését jelentené.
A svájci reformátusok másrészt egy kiegészítő nyilatkozatot is kiadtak, amiben református szempontokkal támasztották alá álláspontjukat, a demokrácia, szabadságjogok és az esélyegyenlőség elve felől érvelve.
A nyilvános életben és demokratikus folyamatokban való részvétel, összhangban az EKS által képviselt protestáns emberképpel, minden egyes embert megillető alapvető jog. Ugyanakkor az is érvényes, hogy „egy egyén sajátos, nyilvános és leplezetlen részvételét a társadalom életében nem lehet általános érvénnyel kikényszeríteni.” Ezzel kapcsolatban a reformáció példáját idézi fel a dokumentum, amely lényegében járult hozzá a ma ismert liberális demokrácia önértelmezéséhez és kialakulásához.
A svájci egyházvezetés megkülönbözteti a nemek közötti (esély)egyenlőség és az önkéntesség, azaz a szabad elhatározásból meghozott döntések kérdéskörét. Az arc elfedésének okát, a belső, vallási indíttatást és a külső kényszert ugyanis elsőre nem tudja megkülönböztetni a kívülálló szemlélő. A „leleplezés”, azaz az arc eltakarásának általános tilalma önmagában nem szabadítja fel az érintett nőket, annak sokkal inkább szabad elhatározásból kell megtörténnie, érvelnek a reformátusok.
„A más vallásokkal és kultúrákkal való találkozás kikényszeríti, hogy saját hitünk alapjait és alapvető meggyőződéseinket tudatosítsuk magunkban. A zsidó-keresztyén hagyomány is ismeri a test eltakarását és elleplezését az Isten előtti tisztelet kifejezéseként. A keresztyénséget ugyanakkor lényegénél fogva az határozza meg, hogy Isten Jézus Krisztusban emberré lett és szemtől szembe embertársunkként jelentette ki magát.”
„A keresztyén face-to-face teológia nem csak kultúránkra, hanem a politikai életre magára is lényegi hatással volt. Az arc azt a „felületet” jeleníti meg, amelynek köszönhetően minden egyes ember a maga egyediségében felismerhetővé és jelenvalóvá válik, társunknak bizonyul. Annak az embernek, akinek az arca nem felismerhető, jelenléte is csorbát szenved. Akit „szem elől tévesztenek”, óhatatlanul kiszorul a közösségből. Aki „elveszti az arcát”, már nem tartozik a közösséghez, irrelevánssá és jelentéktelenné válik. Éppen ezért alapköve az emberi jogoknak és az alkotmányos demokráciáknak minden egyes ember egyedi volta, ami a magánéletben és a nyilvánosságban egyaránt érvényes. Az egyenlő felek részvételével megvalósuló demokratikus hatalom azon az egyéneket megillető egyetemes jogon alapul, miszerint valamennyien megmutathatjuk magunkat és hallathatjuk hangunkat. A demokratikus állam és a keresztyén egyház osztozik abban a meggyőződésben, hogy sikeres közösség csak ott valósulhat meg, ahol az emberek szabadon nyilváníthatják ki akaratukat…”
„A liberális szabadságjogok a Svájcban honos valamennyi vallási közösséget megilletik. Hasonlóképpen egyetlen partikuláris vallási érték sem emelhető általános normává. A vallásszabadság emberi jogi és állami garanciája nagy érték. Érvénye abban nyilvánul meg, hogy a védelmet élvező vallási gyakorlatok maguk is olyan térben valósulnak meg, ahol az emberi jogokat és minden egyén szabadságjogait tisztelet övezi.”
Idézet a kiegészítő nyilatkozatból.
Az arc eltakarásának alkotmányos tilalma önmagában tehát nem jelent megoldást. Az EKS állásfoglalása kiemeli, hogy az alapjogok akkor érvényesülnek igazán, ha azokkal aktívan élnek és a társadalmi konszenzus kényszeríti ki azokat. A személyes szabadságjogokat csak akkor lehet korlátozni, ha érvényesülésük az államot és a társadalom egészét fenyegeti. „A vallásszabadság alapelve biztosítja, hogy a különböző vallási meggyőződések egymás mellett békében létezzenek a társadalomban, függetlenül attól, hogy a hitbeli meggyőződések összhangban vannak egymással, vagy ellentmondanak egymásnak.” A hívő ember őszinte kegyességét tiszteletben kell tartani, és ennek más vallási kifejezési formáktól való idegensége, meghökkentő volta önmagában nem szabhat határt. Ezzel az elismeréssel kölcsönösen tartoznak egymásnak valamennyi vallási közösség tagjai egy plurális társadalomban” – fogalmaz az állásfoglalás.
Egy női hang: interjú a svájci reformátusok elnökével
Rita Famos
A svájci reformátusok, az ország vallási közösségeit és egyházait tömörítő vallásközi tanács állásfoglalásával egyezően – alapvetően a vallásszabadság és önrendelkezés jegyében – ellenezte az alkotmánymódosítást. Az arc eltakarásának tilalma nem alkalmas eszköz az iszlamista ideológiával szemben – hangsúlyozza az egyház elnöke, Rita Famos, akit az egyház vezetőjeként és a vallásközi tanács egyetlen női tagjaként kérdezett a Reformiert nevű református magazin. Az EKS vezetőtestülete, az egyházi tanács elnöke a tiltás helyett a párbeszédre helyezi a hangsúlyt:
A svájci Vallások Tanácsa a vallásszabadság elvével indokolta az alkotmánymódosításra irányuló kezdeményezés elutasítását, illetve azzal, hogy az embereknek és a vallási közösségeknek joga van arra, hogy „életformájukat szabadon válasszák meg”. Mit tesz a Svájci Református Egyház (EKS) vezetőtestülete azért, hogy az életmód szabad választásának joga a vallási közösségeken belül is megvalósuljon?
Azzal, hogy egy nőt a teljes testét elfedő ruházat viselésére köteleznek, megvalósul a kényszerítés tényállása. A kényszerítést pedig már ma is tiltja a bűntetőjogi törvény. Ugyanakkor szaván fogom majd a Vallások Tanácsát, hiszen az állásfoglalás hivatkozásában kifejezetten az egyén önrendelkezése és a nemek közötti egyenlőség mellett kötelezi el magát. Ez pedig azt jelenti, hogy a Tanácshoz tartozó vallási közösségeknek biztosítaniuk kell a döntési szabadságot a nőknek, hogy a fejkendő, vagy az egyész testüket elfedő vallási ruházat viselésétől tartózkodjanak.
A Tanács arra is hivatkozik, hogy a test eltakarása az „isteni szentséggel szembeni emberi tisztelet és az istenség és emberek előtti szemérem kifejezése”. Ön is így értelmezi ezt?
A Tanács ezen a helyen a test egyes részeinek elfedéséről, az eltakarás kérdéséről általában beszél. A zsidó férfiak által hordott kipa éppúgy idetartozik, mint a katolikus apácák ruházata. Fontos, hogy vallási közösségként mi is hangot adjunk a kérdés vallási vetületének, ami a politikai vitákban könnyen háttérbe szorul.
De a burka viselése mögött az az iszlamista ideológia húzódik meg, amelyik megsérti a női jogokat és a liberális társadalom elleni küzdelemre szólít fel.
A nikab és a burka esetében ugyanannak az éremnek két oldalával van dolgunk. Azok a muszlim nők, akik Svájcban élnek és kiállnak a viseletük mellett, azt mondják, hogy ezek istentiszteletük vallási kifejezései. Arrogancia és paternalizmus lenne részünkről, ha azt mondanánk nekik, hogy ez az álláspont eleve téves. Az idegenkedésünket, amit a gyakorlatuk ébreszt bennünk, el kell hordoznunk, vagy még inkább nyílt, mély beszélgetést folytatni velük. Egyben komolyan kell vennünk az iszlámot ismerő nők figyelmeztetését is, miszerint azok a nők, akik a kérdés kapcsán nem nyilvánulnak meg, nem önszántukból viselik ezt a ruházatot. Oda kell figyelnünk arra, hogy ez ne áshassa alá a liberális társadalmunkat. Mégis arra a belátásra jutottam, hogy a tiltás magában nem szabadítja fel ezeket a nőket.
Köszönettel tartozik a Tanács a reformátusoknak azért, hogy női elnököt választottak az egyház élére? Ön nélkül csupán férfiak vitatnák meg ezt a nőket érintő kérdést.
Igen, azt gondolom, hogy eddig hiányzott a női szempont a vezetőtestületben és a részvételem új távlatokat nyitott meg a Tanácsban. Ám elsősorban a Svájci Református Egyházat képviselem és nem valamiféle női kvóta okán vagyok tagja a testületnek.
„Bátran ki kell állnunk a humanista, emberi jogokban gyökerező értékeink mellett”. Ezzel indokolta a népszavazási kezdeményezés támogatását a politológus Elham Manea. Egy tételmondat, amit az EKS a korábbi referendumok kapcsán maga is aláírt volna. Miért nem érvényes ez a mostani esetben?
Ez a mondat természetesen a mostani kezdeményezés kapcsán éppúgy érvényes, mint korábban. Az említett értékek melletti kiállás maradandó feladatunk. Egyetértek Elham Manea szavaival, mi is ezek mellett az értékek mellett szállunk síkra. De én más következtetést vonok le ebből az arc eltakarásának tilalma kapcsán, ami nem erősíti, hanem éppenséggel gyengíti a liberális értékeket. Határozottan kiállok a felvilágosítás, az érintett nők részére találkozási pontok és beszélgetőkörök létrehozása mellett, hogy képzéseket tartsunk a svájci imámok részére és biztosítsuk a pénzmozgások átláthatóságát. E tekintetben még messze nem merítettük ki a lehetőségeinket.
A vallásközi tanács tagjai
Rita Famos a Svájci Református Egyház (EKS) elnöke. Korábban hét éven át vezette a Zürichi Egyház speciális lelkigondozói részlegét. A berni egyházban szentelték lelkésszé 1993-ban, 18 évig szolgált gyülekezeti lelkészként Uster és Zürich városában. Nyolc éven át volt a zürichi zsinat tagja, 2011-ben választották az EKS elődszervezete, a Svájci Református Egyházszövetség tanácsába és elnökségi tagként szolgált a svájci egyházak ökumenikus munkaközösségében. Az egyház elnökeként tisztségénél fogva tagja a Vallások Svájci Tanácsa nevű vallásközi szervezetnek.
A Svájci Református Egyház a kiegészítő állásfoglalásában úgy fogalmaz, hogy „a keresztyén face-to-face teológia nem csak kultúránkra, hanem a politikai életre magára is lényegi hatással volt.” Ez alapján nem lenne kézenfekvő, hogy korlátok közé szorítsuk a vallásszabadságot, amikor arról az alapvető vívmányról van szó, ami garantálja, hogy minden ember elidegeníthetetlen egyéni sajátosságait elismerjük?
Valóban igaz az, hogy igazi közösségről csak ott beszélhetünk, ahol az emberek szabadon felvállalják nézeteiket és véleményüket, szó szoros értelmében vállalva arcukat. Ugyanakkor a nyilvános, „leplezetlen” részvételt és kiállást nem lehet kikényszeríteni, hacsak nem egy közvetlen fenyegetésről van szó, ami a mi esetünkben nem áll fenn. Ezért tartjuk hasznosnak azt az ellenindítványt, ami a nőket támogató intézkedésekre tesz javaslatot és az általános tilalom helyett a személyazonosság hatósági megállapításával kapcsolatos kötelezettségről szól. És olyan intézkedéseket sürget, amelyek a felvilágosítást és a nemek közötti egyenlőséget szolgáló programok támogatását biztosítanák. Remélem, hogy a liberális muszlim nők számon kérik a szövetségi kormány ígéretét, igénybe veszik a kilátásba helyezett támogatást és elindítják, illetve folytatják a szükséges projekteket.
Ha csak a népszavazási kezdeményezés jelképes politikai jelentőségét vesszük is figyelembe, az üzenet egyöntetű: a liberális társadalom elengedhetetlen eleme az arcunk felfedése, azaz a nyilvános színvallás.
Ez valóban hozzátartozik a nyílt társadalom lényegéhez. De nem úgy kellene megvédeni a liberális alapvívmányainkat, hogy másokat, például az alkotmányban rögzített szabadságjogainkat indokolatlanul feladjuk, kihajítjuk. Talán nem vagyunk elég nyitottak Svájcban ahhoz, hogy kijelenthessük: igen, egy burkát viselő nő látványa megütközést kelt bennem? Ezt a másságot elhordozni, tiszteletteljes viszonyulást kialakításán fáradozni – ezzel tartozunk egymásnak egy pluralista társadalmon belül. Egyidejűleg a párbeszéd kultúráját kell előmozdítanunk ahelyett, hogy tiltásokat fogalmaznánk meg. Bíznunk kell a szabad és nyílt társadalom meggyőző és integráló erejében; ez az, amit nem adhatunk fel.
Felix Reich interjúját, amely a reformiert.info hasábjain jelent meg január 28-án, a magazin jóváhagyásával jelentettük meg.