Magyar református egyetemista is részt vett az I Love Taiwan Mission ökumenikus keresztyén szervezet nemzetközi ifjúsági találkozóján. Herman Fannit, aki a tajvani élmények hatására ősszel a teológiai tanulmányait is elkezdi Budapesten, szigetországi élményeiről kérdeztük.
Személyiségfejlődés, az istenkapcsolat épülése, nemzetközi barátságok születése, az itthoni viszonyok átértékelése. Herman Fanni elsősorban ezeket emelte ki kéthetes tajvani tartózkodásának meghatározó tapasztalataiként. Még az év elején hívta fel a figyelmét gyülekezeti lelkésze a programra, a Zsinati Ifjúsági Irodánál leadott jelentkezése pedig sikeresnek bizonyult. Így tagja lehetett annak a mindössze ötvenfős, többnyire Ázsiából érkező diákcsoportnak, amely részt vehetett at I Love Taiwan Mission ökumenikus keresztyén szervezet nemzetközi ifjúsági találkozóján.
A fiatalok a helyi gyülekezeteknél szervezett táborokban együtt énekeltek, játszottak, bibliai történeteket adtak elő, bemutatták saját kultúrájukat. Mivel a házigazdák közül csak páran tudtak angolul, a csoportbeszélgetések során adódtak problémák, de a kézzel-lábbal folytatott kommunikáció sem tántorította el a feleket egymás megismerésétől. A tábornak tudományos jellege is volt, játékos, fizikai kísérletekkel szólították meg a gyülekezetbe még nem tartozókat.
A főváros mellett olyan településekre is eljutottak a résztvevők, ahol főleg a szigetországban ma már kisebbségben lévő őslakosok élnek. A köztársaságban 14 törzset ismernek el hivatalosan bennszülött közösségnek, az ausztonéz nyelvcsaládból származó etnikum Kr. e. 3000-től származtatja magát a szigeten.
Ezek a kulturálisan elkülönülő, saját nyelvvel, erős vallási háttérrel rendelkező falvak az ország hegyvidéki, gyönyörű, természetközeli területein helyezkednek el. Ez a keresztyén közeg európai szemmel szokatlanul kollektív jellegű – tudjuk meg Fannitól, aki a személyes idő, személyes tér hiányát, valamint az egyéni hit megélésének háttérbe szorulását is megtapasztalta a nagyszerű közösségi megélések mellett. A legnagyobb kihívást a társasági-társadalmi viszonyokhoz való alkalmazkodás jelentette számára az élménydús hetekben.
A taoizmus és a buddhizmus mellett a keresztyénség is jelentős Tajvanon, több mint ezer protestáns, presbiteriánus gyülekezet van jelen a szigetországban. A megoszlásuk hasonló, mint Európában: a nagyvárosokban kevésbé foglalkoznak a vallás kérdésével, míg vidéken kiugróan magasabb a keresztyének száma, az őslakosok között akár a nyolcvan százalékot is elérheti az arányuk.
– Ami még érdekes volt, hogy Tajvanon is jelentős a háborús fenyegetettség. Tudtam, hogy olyan helyre megyek, ahol bármikor kitörhet a háború, de ennek tudatában is békesség volt bennem. El tudtam oda jutni, hogy Isten kezében vagyok, ő pedig megtart, legyenek bármilyenek a körülmények – mondta Fanni, aki nemrég végzett a Magyar Képzőművészeti Egyetemen, ősszel pedig az utazás élményeitől is inspirálva Budapesten kezdi el a teológiát, lelkész szakon.