Tehetünk-e az álhírek ellen?

– Párizsban voltam nagykövet négy évig, rendszeresen olvastam a Le Monde nevű újságot. Két alkalommal is találkoztam álhírrel a nagy presztízsű lapban. Egyszer megjelent ott egy fénykép, amely a lap szerint azt ábrázolta, hogy a budapesti Horthy-szobor előtt szélsőjobboldali tüntetés zajlott. A képen Petőfi szobra volt, nem Horthyé, a felvétel egy március 15-i megemlékezésen készült, amelyen talán az ellenzék képviselői voltak ott, nem is a szélsőjobb – idézte fel a konferencia megnyitó beszédében első találkozását az álhírekkel a KRE rektora. Trócsányi László szerint az álhírekkel a mai embernek együtt kell élnie, de tudnia kell, mit kezdjen velük.

A Károlyi–Csekonics-palotában tartott konferencia nyitó előadásában Veszelszki Ágnes nyelvész, újmédia-kutató arra próbált választ adni, vajon mi okozza azt, hogy elhisszük az álhíreket, illetve a velük rokon összeesküvés-elméleteket és a hozzájuk hasonlatos dezinformációkat. A rövid válasz szerint azért, mert az álhírek a félelemközpontunkra hatnak, amely vészhelyzetben két választási lehetőségre szűkíti le a gondolkodásunkat: harcolunk vagy menekülünk. – A választási lehetőségeink csökkennek, és sokkal több mindent képesek vagyunk elhinni – magyarázta Veszelszki Ágnes.

Az álhíreket formajegyeik, megjelenésük alapján is hajlamosak elhinni az emberek, mert pont úgy néznek ki, mint a valódi hírek. – Céljuk többféle is lehet. Egyrészt a szándékos megtévesztés, tudatos manipuláció, de sok esetben nem ez, hanem a kattintások gyűjtése a cél, merthogy a kattintásokkal gazdasági, pénzügyi haszonra lehet szert tenni – fogalmazott Veszelszki Ágnes.

A kutató szerint az álhírek terjedését az elmúlt időszakban a közösségi média segítette a leginkább, amely megváltoztatta olvasási szokásainkat. – Nagyon sokan a közösségi médiából tájékozódnak, meglátják a bombasztikus címet, meglátják azt a képet, amely annyira fantasztikusnak tűnik, hogy szinte hihetetlen, és meg sem nyitják a cikket, már kommentelnek hozzá, vagy továbbküldik az ismerőseiknek – mondta. Tapasztalata szerint az efféle tartalmak és azok megosztása azért is veszélyes, mert a felhasználó képtelen arra, hogy a közösségi média buborékján kívüli opciókat mérlegeljen, azaz hogy másképp is lehet látni a világ.

Az álhírek és a jog közötti kapcsolatot bontotta ki előadásában Papp János Tamás, az NMHH munkatársa, aki három kérdésre próbált választ adni prezentációjában: mit, miért és hogyan kellene szabályozni. A jogász szerint már az első kérdésnél gondban van a jog, ugyanis nehéz egyértelműen megmondani, hogy mi az álhír, a jognak pedig pontos definícióval kell dolgoznia. Az is különösen érdekessé teszi a kérdést, hogy jogilag nem bűn hazudni. – Önmagában a hazugság vagy a valótlan tényállítás nem alapozza meg azt, hogy ez jogellenes lenne. Sőt, például az Alkotmánybíróság politikai kampányok esetén többször megerősítette azt is, hogy voltaképp lehet valótlanságot is állítani, ha annak politikai üzenete van – mondta előadásban Papp János Tamás.

A miért kérdésére talán könnyebb választ adni még úgy is, hogy jogilag nem határozható meg pontosan a fake news. Az előadó szerint az álhírek nemzetbiztonsági kockázatot jelenthetnek, befolyásolhatják a demokratikus nyilvánosságot, eltorzíthatják a társadalmi diskurzust, alááshatják az intézményekbe vetett bizalmat, illetve lekötik az álhíreket megcáfolni akaró újságírók figyelmét, akik így nem tudnak valóban lényeges problémákkal foglalkozni.

A hogyan kérdésre Papp János Tamás a rémhírterjesztés büntetőjogi lehetőségét hozta fel példának, amelyet csak a legvégső esetben használnak, és megvalósulásának körülményei igen összetettek. Jóllehet valódi vészhelyzetben vagy közveszély esetében alkalmazható ez a büntetőjogi tényállás, de a korábban felvetett problémákra nem ad megoldást. – A fejlett demokratikus országokban nincs álhírekre vonatkozó konkrét szabályozás, ezért a jogi eszközökön túlnyúlva próbálkoznak ezek ellen fellépni. Ilyen például a dezinformációs önszabályozó kódex, amelyet az Európai Unióban használnak – mondta Papp János Tamás, aki szerint a jogi szabályozás mellett fontos a médiatudatosság fejlesztése, hogy képesek legyünk az értő olvasásra, a kontextus felismerésére és megkérdőjelezni olyan dolgokat, amelyek első olvasásra is hamisnak tűnnek. Mindezek mellett a jogász a megbízható sajtó támogatását is fontosnak tartotta.

Hasonló következtetésekre jutott Szűts Zoltán média- és digitálispedagógia-kutató is, aki szerint ha valaki meggyőzően ad elő, akkor álhírekkel áltudományt tud generálni, márpedig az elmúlt időszak sorozatos válságai miatt fogékonyabbak vagyunk ezekre. Ő is úgy vélte, hogy a kritikai gondolkodás fontos a hírek – vagy híreknek látszó tartalmak – olvasásakor.

Vigóczki Máté Oroszország-szakértő előadásában gyakorlati példákkal mutatta be, milyen fontos szerep jut a tudatosan felépített álhíreknek, a dezinformációnak háborús helyzetekben. Szerinte más országokból is lehetne példát hozni a dezinformációra, de ő kutatásaiból adódóan az orosz helyzetet ismeri a leginkább. Előadása szerint az orosz állami dezinformációnak most a leggyakoribb célja az Ukrajna iránti szimpátia csökkentése. – A dezinformáció az oroszoknál profin és hatékonyan kiépített eszköz, amelynek alkalmazásakor kihasználják a közösségi médiát is, valamint a mai internetfogyasztás összes olyan vívmányát, amelynek alapjait Nyugaton fektették le – állította Vigóczki Máté.

Elmondása szerint az orosz állami hírügynökség, a Rosszija Szevodnya nem valódi hírügynökség, hanem eszköz az orosz külpolitika kezében, amely az állam álláspontját közvetíti határon belül és határon túl. Szándékosan sok „hírt” jelentetnek meg, tudatosan használják az egymásnak ellentmondó narratívákat, hogy az olvasót még inkább összezavarják. Példaként a bucsai vérengzést hozta fel, amely az orosz állami hírügynökség szerint először meg sem történt, utána azt állították, hogy megtörtént, de az ukrán hadsereg követte el, majd előkerült az a narratíva is, miszerint nyugati erők állnak a háborús cselekmény mögött, vagy legalábbis a Nyugat által felbujtott ukránok.

A konferencia második felében kerekasztal-beszélgetést hallgathattak meg a résztvevők Fekete Zsuzsa, a Reformátusok Lapja főszerkesztője, valamint Stumpf András, a Válasz Online újságírója részvételével, az eszmecserét Nagy Katalin rádiós műsorvezető, a Prúsz elnöke moderálta.

A beszélgetőpartnerek egyetértettek abban, hogy az álhírek terjedését a közösségi média, azon belül is a Facebook térnyerése segítette, és amíg eleinte az álhírek csak kattintásvadász cikkek voltak, ma már ezt a felületet felfedezték maguknak a cégek csakúgy, mint a politika, és használni is megtanulták.

Közös nevezőn voltak abban is, hogy az álhírek elleni küzdelem bástyái azok a valódi újságok és szerkesztőségek, amelyek külső befolyásolás nélkül dolgozhatnak, és amelyek közönsége számára fontos, hogy amit olvasnak, valódi legyen, és fizetni is hajlandóak ezért.