Újrakezdés a romokon

Mik a földrengés következményei Aleppóban?

Szörnyű állapot fogadott, amikor éjfélkor hazaértem Bejrútból. A hétfőn bekövetkezett természeti csapás a helyieket enyhe rengéssel ébresztette, amely hamarosan egyre hevesebbé vált. Sokan elmenekültek, mielőtt az épületek összeroskadtak és romba dőltek, de vannak, akiknek ez nem sikerült. A túlélők az utcára kerültek, minden vagyonuk megsemmisült, szinte képtelenek gondolkodni a sokk miatt. A szíriaiak a tizenkét éve tartó polgárháború során sok könyörtelen halált és pusztítást tapasztaltak. Néhányan azonban azt mondják, a földrengés rosszabb volt, mint bármi más, amit eddig el kellett viselniük. Már túlságosan jól ismerik, mit jelent elveszíteni az otthonukat, amikor a falak pillanatok alatt összerogynak, és az emberek napokig a törmelékek alatt rekednek. Aleppó az országban zajló polgárháború legsúlyosabb harcainak volt a szemtanúja, mindezt a 2022 végén kitört kolerajárvány is tetézte. Jelenleg is le vannak zárva létfontosságú főutak, mert a hidakon olyan nagy repedések jelentek meg, amelyek összeomlással fenyegetnek. A különböző kormányzóságok, városok és a vidék közötti közlekedés tovább romlott, emiatt a szíriai egyetemek első félévi vizsgáit elhalasztották. A megrongálódott iskolák száma Szíria-szerte megközelíti a hatszázat. Ugyanakkor sok oktatási intézményt közszállásként használnak.

Hogyan tudnak segíteni?

A közösségünk hamar megnyitotta a templomunkat és mindazokat a létesítményeket, amelyek hozzánk tartoznak, hogy elszállásoljuk az utcán tengődőket, hiszen a gyülekezetünk felelősséget érez irántuk. Igyekszünk ellátni őket élelemmel legalább naponta kétszer, és gondoskodunk a személyes szükségleteikről, hogy képesek legyenek folytatni az életüket a trauma után. A legutóbbi felmérések szerint Szíria északnyugati részén ötvenezer háztartás szorul szükségszállásra, és legalább nyolcvannyolcezer család matracokra, hőtakarókra és ruházatra vár. A körzetünkben megközelítőleg 400-500 családot, tehát 8-900 főt támogatunk. A legsérülékenyebbek a gyerekek és a nők. Mindenkit megkerestem a gyülekezetünk életben maradt tagjai közül, és felvettem a kapcsolatot az összes helyi egyházzal, muszlimokkal, keresztyénekkel egyaránt.

Milyen veszteségeik vannak?

Egyre több és több kárt fedezünk fel, közel kétszáz épület kártyavárként omlott össze. Olyanok is akadnak, amelyek még állnak ugyan, de életveszélyesek, ezeket le kell bontani. Mindez akár évekig is eltarthat. A tragédia után vált nyilvánvalóvá, mennyire sérülékenyek a lakótömbjeink Aleppóban. Az elmúlt napokban a kormány szakembereket küldött a városba, hogy felmérjék az építmények állagát, a kár mértékét. Alig találtak olyat, amely biztonságosnak mondható. A statikai vizsgálatokkal kapcsolatban mindent dokumentálnunk kell, fotókat készítünk, és a mérnökök elmondása alapján riportot írunk, a munkában az összes keresztyén felekezet részt vesz. Csak Latakiában az evakuált épületek száma körülbelül ötven. A kitelepített embereket jelenleg a rokonaiknál vagy a kormányzati szervezetek, egyházak és jótékonysági egyesületek által működtetett nyilvános menedékhelyeken szállásolják el. Néhányuknak sikerült eljutnia a biztonságosabb városokban, Homszban és Damaszkuszban élő hozzátartozóikhoz. A segélyezési munka véletlenszerűen folyik, mivel nincs egységes nemzeti adatbázis, amely alapján szervezhetnék az erőfeszítéseket. Közösségünk házakat bérel a fedél nélkül maradtak számára, ott helyezzük őket el a még álló épületekből kimentett holmijukkal együtt. A napokban a Közel-keleti Egyházak Ökumenikus Tanácsának (MECC) vezetője és a felekezeti elöljárók az irodámban gyűltek össze, és négy órán át egyeztettünk a segítségnyújtás különböző lehetőségeiről. Minden családot a maga felekezetéhez irányítunk, ahol név szerint regisztrálják őket, és a névsor birtokában már tudunk támogatást kérni. Tiszta fejjel, objektíven kell döntéseket hoznunk, nem engedhetjük, hogy a rengeteg fájdalom, szenvedés elsodorjon bennünket.

Mennyire sérültek meg a gyülekezeti épületek és a templom?

A 2021-re felújított ingatlanjaink közül mindegyik megrongálódott valamilyen mértékben, némelyik rendkívül rossz állapotba került. A Hungary Helps képviselője és Joseph Kassab, a Libanoni és Szíriai Protestáns Egyházak Legfelsőbb Tanácsának elnöke érdeklődésére azt tudtuk elmondani, hogy egyik sem maradt sértetlenül.

Ilyen körülmények között hogyan tud talpon maradni?

Katasztrofális a helyzetünk, humanitárius válság közepén vagyunk, de jól felfogott érdekünk, hogy higgadtak maradjunk. A nap minden órájában elérhető vagyok, hiszen a megmaradásunk a tét. Protestáns lelkészként, lelki vezetőként megkülönböztetés nélkül, maximális erőfeszítéssel segítek mindenkinek. A csapatom is a katasztrófa sújtotta területen tartózkodik éjjel-nappal, egymást váltva. Megmutatjuk a szűkölködőknek, hogy velük vagyunk, és erre Istentől kaptunk elhívást. Megnyitottuk a vasárnapi iskolánkat, és a Valentin-napot is megünnepeltük. Sokan teljesen elképedtek: a Valentin-napot? Igen, azt. Új élmény kell ezeknek a gyerekeknek, mert tele vannak a múlt rettenetes emlékeivel, a földrengéssel, a háborúval. Meg kell törni a rémképekből felépült erődítményeket. A legfájdalmasabb azokat látni, akik elvesztették a szüleiket, és azokat a szülőket, akiknek eltűnt vagy meghalt a gyermekük. Az egyik legborzalmasabb tragédia Aleppóban történt. A földrengés alatt odaveszett az egész család, csak az újszülöttet tudták élve kimenteni, akit az anyuka még világra hozott. A csöppségnek még nevet sem tudtak adni. Az árvák közül a fiatalkorúakkal a legnehezebb kommunikálni, hiszen a trauma hatására még a nevükre sem emlékeznek. Leginkább a 11 és 14 év közöttieket féltem, akiknek megrázó emlékeik vannak a közvetlen egymást követő földindulásokról és az azokat megelőző háborús rettenetről. Nem tudom, hogy képesek lesznek-e visszailleszkedni a gyermekkorba. Ajándékokat osztunk szét közöttük, jegyzettömböket, színezőket. Így igyekszünk átemelni őket egy másmilyen világba, hogy ne maradjanak a félelmeikben. Mindent megteszünk, hogy Jézus szerető közelségébe kerüljenek, ahol az isteni vigasztalást megérezve gyógyulhatnak.

A Kárpátaljai Református Egyház is gyűjtést szervezett a szíriai földrengés túlélőinek, amelyet a Magyarországi Református Egyház közműködésével juttatnak el a rászorulóknak.

Köszönünk minden támogatást, nekünk életbevágóan fontos a magyar református testvéreinkkel való kapcsolat, amely minden másnál erősebb. Szinte mindennap beszélek a gyülekezetemben az ukrajnai háborúról, Kárpátaljáról, ahol ugyanazt szenvedik el, mint mi. Folyamatosan imádkozunk értük, és mi is szeretnénk nekik segítséget nyújtani, amikor elérkezik az idő.

Mivel vigasztalja a szenvedőket?

Isten nem hagyta el Szíriát, és ura a helyzetnek. Bármi történjék is, nem veszíthetjük el a hitünket és a bizalmunkat mindenható hatalmában. Szüntelenül erősítem bennük, hogy bármikor számíthatnak rám. Többen latolgatják, hogy elhagyják a szülőföldjüket. Ez a föld a mi hazánk, mindegy, mi történik. Most annak van az ideje, hogy maradjunk. A legnehezebb feladat mindazt, ami velünk történik, úgy megélni, hogy a szenvedés megerősítse a hitünket. Az utóbbi napokban a feltámadás örömhíre bátorít bennünket a Bibliából. A keresztre feszítés és a halál után csak azért is élet támadt. Percenként találkozunk a megsemmisüléssel, de tudjuk, hogy a történetünk itt nem fejeződik be, mert van feltámadás. Ennek az üzenetnek az éltető reményét valóságként éljük meg nap mint nap. Nem számít, milyen vastag felhő takarja el az eget, a napfény hamarosan átsüt rajta. Addig is vallhatjuk a 46. zsoltárral: „Isten a mi oltalmunk”. Sokan sokfelé keresnek menedéket, de Istenen kívül nincs másnál.