Útban az inkák földjére

„Diospi Suyana”, avagy „Istenben bízunk”. A kétezer-hatszázötven méter magasan, az Andok lábánál található német missziós kórház egész Dél-Peru számára reménységet ad: nemcsak szakszerű orvosi ellátást kaphatnak az ide érkező betegek, hanem hitbeli szolgálatot is végeznek a kórház misszionáriusai. Az intézmény közepén egy templom magasodik, ahol minden reggel áhítattal kezdik a napot. Arra a fél órára csend és nyugalom száll az egyébként mozgalmas kórházi életre, a rendelések is szünetelnek, és kizárólag Isten Igéjére figyelnek a dolgozók és a betegek is. A kórház önkéntes orvosi és ápolói csapatában osztrákok, svájciak és ausztrálok is szerepet vállalnak. Ehhez az elhivatott szolgáló közösséghez csatlakozik májusban a Then család is.

A Németországban született Then Simon számára az jelentette a motivációt a misszióhoz, hogy negyvenéves korában, daganatos betegségben elhunyt édesanyja ragaszkodott hozzá, hogy a sírkövén az szerepeljen: „Az Isten szeretet”. Fia ekkor eszmélt rá, hogy az orvostudománynál is fontosabb, hogy keresztyén emberként a szeretetet adjuk tovább. Egyetemistaként Spanyolországban végzett önkéntes szolgálatot, ahol megismerte későbbi feleségét, a Debrecenből származó Gáborjáni Szabó Fruzsinát. A háromgyermekes családot már korábban is foglalkoztatta a gondolat, hogy misszionáriusként segítsenek az elesetteknek, a perui kórházat is évek óta ismerték. Amikor tudomásukra jutott, hogy nagy szüksége lenne az intézménynek egy új szakemberre, a család ezt Istentől kapott jelnek vette.

A házaspárt ünnepélyes keretek között indította útjára Fekete Károly püspök február 2-án a Debreceni Református Nagytemplomban. A diakónia vasárnapján megemlékezett elődeikről is a külmissziói szolgálatban: az Afrikában evangéliumot hirdető és betegeket gyógyító Albert Schweitzerről, a pápua közösség tagjai között szolgáló Molnár Máriáról, valamint Cseszkó Gyula misszionárius orvosról és feleségéről, Hadady Emmáról, akik a Tiszántúli Egyházkerületből indultak Indonéziába.