Vészhelyzet a négyzeten

A szíriaiak leomló épületek dübörgését, puffanását hallották, majd végignézték, ahogy a por beborítja a szürke, szétszaggatott betontömböket. Ahol korábban házak és irodák álltak, most romok éktelenkednek. Az emberek ismét kezükkel ásnak a romok között, remélve – gyakran hiába –, hogy megmenthetik a szeretteiket. A földmozgások másodpercek alatt egész városrészeket semmisítettek meg. Sokak számára a földrengés újfajta rémületet jelent, mellbevágó még azok után is, amit a háború alatt átéltek. Mark Kaye, a Nemzetközi Mentőbizottság szóvivője úgy fogalmazott, ami Szíriában történik, az vészhelyzet a vészhelyzetben. Az évek óta tartó polgárháború miatt emberek milliói menekültek északra, sátrakban, ősi romok között kerestek menedéket, miután korábbi otthonuk elpusztult. Most itt következett be a földindulás.

Szíria földrengés sújtotta részén a törökországinál is drámaibb a helyzet. A háború okozta gazdasági összeomlás miatt sokan már eleve nem jutnak megfelelő táplálékhoz, meleg ételhez, mások eladták a télikabátjukat, hogy élelmiszert vásárolhassanak. Hidegben az ágyukban dideregnek, fűtés nélkül, vagy ipari olajmaradványokat, például olajbogyók préselése után visszamaradt olajmaradékot, gumiabroncsokat, régi ruhákat, szemetet égetnek, hogy valamiképpen melegen tartsák magukat. Hetente csak egyszer zuhanyoznak, benzin híján az iskolákba és a munkahelyekre sem jutnak el, a taxiszolgáltatás és a tömegközlekedés leállt. Az iskolák bezártak, mert nem tudták világítani vagy fűteni a tantermeket. Az internet és a mobilhálózat nem üzemel.

Egyes helyeken az áramellátás napi egy óránál is kevesebb, így az elektromos fűtőtestek használhatatlanok, csakúgy, mint a gazdaságok vízszivattyúi, ami az élelmiszerárak emelkedését okozza; a lakóházakban nincs vízellátás, így az emberek kezet mosni sem tudnak, és közvetlenül a szennyezett Eufrátesz folyóból isznak. Szíria lerombolt infrastruktúrája következtében az elmúlt hónapokban több ezren betegedtek meg kolerában, a kórházakban nem kaptak egészségügyi ellátást, mivel a háború előtti szíriai egészségügyi létesítményeknek kevesebb mint a fele működik. December közepére az ENSZ szerint országszerte több mint hatvanezer koleragyanús esetet regisztráltak.

2020 elején lépett életbe a törékeny tűzszüneti megállapodás, ám az ország nagy része még mindig viseli a konfliktus nyomait. A szankciók, a nemzetközi segélyek hiánya, a romokban heverő hazai gazdaság miatt újjáépítésre alig van lehetőség. A Világbank szerint Szíria bruttó hazai terméke 2010 és 2020 között több mint a felével csökkent, a koronavírus-járvány tovább rontotta a helyzetet.

A katasztrófa sújtotta terület mentőcsapatai gyorsan reagáltak, a régióban azonban fagypont alatti volt a hőmérséklet, sok helyen havazott, és nincs elég mentőfelszerelés. A pusztítás mértéke még az összeomlott épületek látványához szokottakat is megrázta. Aleppóban a polgárháborús lövedékektől és bombáktól megrepedt épületek pillanatok alatt összedőltek, mintegy harmincezer ember otthona sérült vagy semmisült meg. A lakosság évekig szenvedett a harcoktól, a település a leghevesebb ütközőzónák közé tartozott, pedig egykor Szíria kereskedelmi központja, büszke kozmopolita városa volt. A természeti katasztrófa megsokszorozta az ember által okozott sorscsapásokat, a szenvedést mind Aleppóban, mind tágabb értelemben Szíriában. A harcok 2016-ban nagyrészt megszűntek a városban, de a számos megrongálódott és lerombolt épületnek csak kis részét sikerült újjáépíteni. Most a lakosok nem mernek a még álló épületekben maradni, újabb földrengéstől rettegve, inkább autókban, futballpályákon és a szabadban lévő más területeken táboroznak.

A földrengés felerősítette a problémát, amellyel Szíria évek óta küzd: hogyan juthatnak be az ország területére a külföldi segélyszállítmányok? A 2011-es polgárháború az országot nagyjából öt részre szakította: a szíriai kormányerők fennhatósága alá tartozó területre; az Egyesült Államok támogatta kurd milíciaszövetség felügyelete alatt élő északkeleti zónára; a Törökország által ellenőrzött, északi határ menti régióra, amelyet a szír kormány szeretne visszafoglalni; továbbá a dzsihadista szervezetek, valamint a szíriai lázadók által ellenőrzött északnyugati övezetekre. A háború miatt kitelepítettek számára fenntartott menekülttáborok megteltek, mivel a Szíria más részeiből északnyugatra vándorolt közel hárommillió ember egy részét befogadták. Az ország északnyugati sarkát törökországi ellenzéki csoportok ellenőrzik, itt mintegy ötmillióan élnek. A földmozgások következtében több tízezren váltak ismét hajléktalanná ebben a térségben, ahol már a természeti csapások előtt is humanitárius válság alakult ki. A lázadók által uralt Északnyugat-Szíriának ebbe az elfeledett csücskébe nem jutottak be nemzetközi mentőalakulatok és a segélyszállítmányok. Az önmagában is megosztott és a világ nagy részétől elszigetelt Szíriának egyedül kellett helytállnia.

– Nem tudjuk túltenni magunkat a sokkon – mondta az Open Doors nemzetközi protestáns emberjogi szervezet egyik helyi munkatársa Aleppóban. – Itt és Latakiában az emberek biztonságos helyet keresnek éjszakára. Több mint húszezer keresztyén tölti a napjait az utcán, hiszen senki nem mer hazamenni. A templomok megnyitották kapuikat, szállást, élelmet, vizet és egyéb alapvető szükségleteket biztosítanak, leginkább azt, hogy felmelegedjenek a nagy hidegben. Latakiában eddig három templom nyújtott menedéket a túlélőknek. Csak az egyikben közel ezren tartózkodnak. Aleppóban hétezer főről gondoskodnak különböző templomokban. Az emberek rettenetesen szenvednek – fűzte hozzá, kiemelve, hogy az elkeseredettek számára most, az apokaliptikus pusztulás közepén életmentő a reménnyel való találkozás Jézusban. Elmondta, azt szeretnék, ha Krisztus irgalma tükröződne abban, amit tesznek. Hozzátette, a tragédiában az egyházak együtt dolgoznak Aleppóban, és segítenek a túlélésben. Egy törökországi lelkész, aki menekült keresztyének között szolgál, így válaszolt arra a kérdésre, hogyan imádkozhatnak értük: elsősorban azokért kell könyörögni, akik elvesztették szeretteiket, és gyászban, kétségbeesésben tengetik napjaikat. Kérjük, hogy Isten vigasztalja meg őket! Imádkozzunk továbbá a segítőkért, a mentőcsapatokért és azért is, hogy határátkelők nyíljanak meg, amelyeken keresztül eljut a segítség a tragédia sújtotta területekre! – A keresztyének célja, hogy reményt adjanak. De Isten célja nagyobb, ez az egyház próbája. Büszke vagyok a Krisztusban élő testvéreimre – hangsúlyozta egy helyi lelkész. A misszió munkatársa megrendülten mesélte el annak az asszonynak és fiának a történetét, akik ötödik emeleti lakásukban tartózkodtak, amikor a ház összeomlott. Csodával határos módon mindketten túlélték. A fiú, aki korábban egyáltalán nem hitt Istenben, így kiáltott fel: „Köszönöm, Istenem!” És eldöntötte, követni kezdi Jézust.