Egy hónapja tart a fegyveres konfliktus Hegyi-Karabahban. Tervéregyházunk, a bejrúti székhelyű Közel-Keleti Örmény Református Egyházak Uniója (UAECNE) október 29-én nyilatkozatban ítélte el az autonóm tartományt ért agressziót. A nyolc ország 25 gyülekezetét képviselő egyház arra kéri nemzetközi partnereit, hogy támogassák az örmények igazságosságért és békéért folytatott küzdelmét. A Református Egyházak Világközössége (REV) felkarolta tagegyháza kezdeményezését és arra kéri a reformátusokat világszerte, hogy imádkozzanak az örmény népért és tegyenek meg mindent az azonnali tűzszünet és a térség tartós békéje érdekében.
Az azeri erők által lebombázott örmény apostoli ortodox Ghazanchetsots székesegyház Hegyi-Karabahban
Komoly aggodalomra adnak okot a tágabb közel-keleti térségben zajló események ezekben a napokban. Különösen az, hogy ami az örményeket száz évvel ezelőtt sújtotta, ismét megmutatkozik életünkben.
A törökországi örmények 1915-ben kiirtásukra törő terv célpontjává váltak, ami világszerte örmény népírtásként híresült el. A Török Köztársaság a mai napig konokul visszautasítja, hogy elismerje azt, amit ottomán elődei elkövettek. Az emberiség elleni bűntett így több mint egy évszázad óta büntetlenül maradt és ez teszi lehetővé, hogy a bűncselekmény megismétlődhessen.
1988 elején népszavazást tartottak az 1920-as évektől autonóm régióként az Azerbajdzsáni Szovjet Szocialista Köztársasághoz tartozó, az örmények által történelmi nevén Arcahként emlegetett Hegyi-Karabahban arról, hogy az Örmény Szovjet Szocialista Köztársaság hatósága alá kerüljön. A térség, amit évezredek óta örmények laknak, számos ősi templomával, műemlékével, kulturális és oktatási központjával, valamint mindvégig örmény többségű lakosságával ugyanis hosszú ideig egy ellenséges, legjobb esetben is érdektelen nép fennhatósága alatt élt. Az önrendelkezésről szóló 1988-as referendumot túlnyomó többséggel meg is szavazták, de ez Azerbajdzsánban az ott élő örmények ellen elkövetett támadásokhoz, gyilkosságokhoz és vérengzésekhez vezetett. Amikor a korábbi szovjet köztársaságok a Szovjetunió összeomlását követően önállósultak, a küzdelmek háborúvá fajultak, amiben az Örmény Köztársaság biztosította Arcah létfontosságú utánpótlását. 1994-ben született meg a fegyverszüneti egyezmény és még abban az évben elkezdődtek a tárgyalások a térség és lakói jogállásáról.
Napjainkban Azerbajdzsán, Törökország aktív támogatásával háborút folytat Arcah ellen. A katonai offenzíva 2020. szeptember 27-én kezdődött azzal a céllal, hogy – Alijev azeri elnök szavaival – „alapjában megváltoztassák a tényeket, a status-quo-t”. Törökország e célból nemcsak katonákat és hadi felszerelést biztosít Azerbajdzsánnak, hanem zsoldosokat is áttelepít a térségbe közel-keleti konfliktuszónákból, hogy Örményország ellen harcoljanak.
Az egész örmény nép, Arcahban, Örményországban és szerte a világban egységesen száll szembe ezzel az agresszióval, addig is, amíg a nemzetközi közösség határoz arról, mit tehetne az azeri támadások deeszkalációja és Erdogan török elnök részvételének és terveinek kordában tartása érdekében.
Örményország és az örmények, baráti nemzetek szerény támogatásával egyedül kénytelen megharcolni a terror elleni háborút. A „területi integritás” állítólagos alapelvére való hivatkozás helytelen. Az alapelvet a történelembe és az igazságosság és béke erős, hosszú távon egyedül fenntartható alapvetésébe való beágyazottság nélkül alkalmazzák. Annak igazolására használják, hogy az önrendelkezés jogát lábbal tiporják, mialatt az örmény civil lakosság és infrastruktúra elleni támadások változatlanul folytatódnak. A cinkos némaság és a politikai taktikázás sok ezer ember halálát okozza, súlyosbítja a szembenállást és aláássa a fegyverszünetbe vetett reményt.
Közel-Keleti Örmény Református Egyházak Uniója arra kéri partnereit világszerte, hogy csatlakozzanak az egyház és valamennyi örmény ember felhívásához, amellyel igazságot és békét követelnek, és imádságban egyesülve fohászkodjanak velük a mindenható Istenhez, hogy „áradjon a törvény, mint a víz, és az igazság, mint a bővizű patak!” (Ámósz 5,24).
Az UAECNE által közzétett felhívást
számos református közösség megosztotta szolidaritása jelélül