Richard von Weizssäcker úgy vált világszerte ismertté, mint a Német Szövetségi Köztársaság elnöke. Az 1985-ben, a második világháború végének negyvenéves évfordulója alkalmával mondott beszédét nagy tisztelet és elismerés fogadta. Egy olyan német politikus szólalt fel ott, aki felelősséget vállalt a múltért, de ugyanakkor kezdeményezte a közös fellépést a béke, igazságosság és a teremtés megőrzésének érdekében, írja Tveit. Hivatali ideje alatt, 1989-ben omlott le berlini fal és került sor Németország újraegyesítésére. Az újraegyesítést Weizsäcker lehetőségnek tekintette a felelősségvállalásra az európai országok békéjéért és a közös biztonságért.
Tveit, aki von Weizsäcker elnökségének idejében Németországban tanult, így jellemezte Weizsäckert: „A múltért vállalt felelősségérzetével és közös jövőnk kapcsán vállalt kölcsönös elszámoltathatóság szorgalmazásával például szolgált arra, hogyan járulhatnak hozzá a keresztyének a politikai diskurzushoz, valamint a népek és nemzetek közötti igazságosság és béke megvalósításához".
Németország határain kívül csak kevesen ismerték Weizsäcker jelentős és évtizedeken átívelő aktív szerepvállalását az EVT tagegyházának, a Német Protestáns Egyház (EKD) zsinatának munkájában, valamint a német protestáns Kirchentag elnökségében. „Richard von Weizsäcker világra való nyitottságával és a békéért és igazságosságért vállalt felelősségével meghatározó módon formálta anémet protestantizmust" – írja a főtitkár. „1968 és 1975 között a politikus tagja volt az EVT Központi Bizottságának, az ott zajló párbeszédet és közös munkát kiemelkedő politikai és emberi tapasztalataival, távlatos és vizionárius gondokozásával és diplomáciai alkalmasságával egyaránt gazdagította. Azokhoz a személyiségekhez tartozott, akik meghatározó módon járultak hozzá az EVT társadalmi és politikai profiljának megerősödéséhez és ahhoz, hogy az EVT véleményére odafigyeljenek a politikai konfliktusokban és az ENSZ soraiban is."
Amikor testvére, Carl Friedrich von Weizsäcker 1985-ben, a Düsseldorfban megszervezett 21. német Kirchentag alkalmával felemelte szavát egy keresztyén béketanács létrehozatala mellett, ezzel is támogatva az EVT igazságosságért, békéért és a teremtés megőrzéséért folytatott párbeszédét, Richard von Weizsäcker elgondolkodtató beszédben vetette fel a kérdést, „mit is jelent németnek lenni?". Beszédében hivatkozott az EVT 1983-as Vancouver-i nagygyűlésén elhangzottakra is: „csak akkor lehet béke bárhol is, ha 'mindenki mindenhol megtapasztalhatja az igazságosságot'. Nem a puszta, egyéni túlélés az egyetlen és legfőbb jó itt, Közép-Európában. Európában minden erőnket arra kell, és arra akarjuk fordítani, hogy a fegyverkezést kordában tartsuk, sőt csökkentsük. Azonban óvakodnunk kell attól, hogy a biztonságpolitika Kelet és Nyugat kapcsolatában megszállottsággá legyen. Nem csupána fegyverkezés és leszerelés ügye érdekel minket, hanem a Kelet és Nyugat közötti békés kapcsolatok és együttműködés előmozdításaminden téren. Kizárólag úgy egyengethetjük a béke útját, ha egyben elérjük, hogy csökkenjen a szegények és éhezők száma és mindeni részesedhet az igazságosságban. Olyan békére van szükség, ami egyben igazságosságot is hoz minden embernek."
„Richard von Weizsäcker úgy marad meg sokak emlékezetében, mint az igazságosság és béke hangja" – írja Tveit nyílt levelében, amit személyes jókívánságaival zár: „Őszinte részvétünket és mély együttérzésünket fejezzük ki Weizsäcker feleségével és egész családjával. Ugyanakkor gondolatainkban és imádságainkban hordozzuk különösen is Dr. Konrad Raiser-t is, az EVT korábbi főtitkárát, és feleségét, Elisabethet, Richard von Weizsäcker unokahúgát".
Külügyi Iroda
Forrás: www.oikumene.org
Fordította: Bedő Boróka