Megnyitották a 2011/2012-es tanévet a Sárospataki Református Teológiai Akadémián. Katekéta-lelkipásztori munkatárs, református közösségszervező és teológia szakokkal indult a huszadik, jubileumi tanév. Enghy Sándort rektorrá választásáról, az idei tanév terveiről és a Beregszászi Magyar Főiskolával indított közös képzésről kérdeztük.
Valóban új rektora vagyok az intézménynek, de 1992 óta vagyok a teológiai akadémia falai között, és az oktatás különböző területein vettem részt a munkában. Úgy gondolom, az új ember egy területen akkor tisztességes, ha bevallja: az elődöknek köszönheti azt, hogy a vezetői székben ülhet. Nem szabad megfeledkeznem azokról, akik megnyitották a teológia kapuit, és az első vezetői voltak ennek az intézménynek. Megemlítem Győri István, Nagy-Antal Mihály és Kádár Ferenc nevét is. Tulajdonképpen egy folyamat részeként értelmezem a saját munkámat, és persze nagy csapatmunkával, köztük Dienes Dénessel, Füsti-Molnár Szilveszterrel, a rektori hivatal munkatársaival és a szenátussal együtt fogjuk végezni mindazt a munkát, ami ránk vár.
A tanévnyitó ünnepségen említette, hogy vannak olyan örökségek, amelyeket tovább szeretne vinni vezetése alatt. Mire gondolt pontosan?
Nyilván nem újulhat meg minden egy rektori ciklus alatt. Pusztán három esztendőről van szó, erre szól ugyanis a megbízatásom. A legfontosabb a református örökségünk, a sola Scriptura, a Sola fide, a sola gratia és a solus Christus alapvető tételei – ezeket fogjuk továbbvinni. Nem szeretnénk a Biblia alapvető tanításait figyelmen kívül hagyni. Szervezetileg pedig a Sárospataki Református Kollégium szerves részeként szerepelünk, ami azt jelenti, vannak testvérintézményeink, és a legfontosabb hagyomány, hogy ebben a közösségben egy olyan részletnek legyünk a felelősei, amely az egészet fogja majd előre vinni. A hit útján a társadalmi problémák megoldásában is.
Nyilvánvalóan lesznek olyan területek is, ahol változás fog történni. Melyek ezek?
Kénytelenek vagyunk a megváltozott világban megváltozott módszereket alkalmazni, tehát egy átlátható költségvetésben egy átlátható költségvetési részletet képviselni. Ez azt jelenti, hogy nem minden a nagy kalapból történik, hanem minden testvérintézménynek, a gimnáziumnak, a tudományos gyűjteményeknek és a teológiának is lesz egy olyan része, amiért felel. Nem lesz ellenőrizhetetlen, hogy mire költjük a pénzünket. Így értem én az egész képviseletét. A megváltozott körülményekhez tartozik talán még, hogy óraadóink rendes, megállapított fizetésekkel, munkaadói és megbízási szerződésekkel végzik az oktatást, ellenőrizhető, elszámolható és átlátható módon. Emellett új munkatársaink is vannak: a könyvtárban Moheb-Ashya Katalin, a Rektori Hivatalban pedig Pappné Rjaskó Natália. A Kossuth Internátus épülete is megújulhatott. A mi Zrínyi Internátusunk a teológia épületében megszűnt, és a fiainkat átköltöztettük a gimnázium épületébe.
Beszélgessünk az intézményben folyó oktatásról. Mely szakokon és hányan kezdhették meg tanulmányaikat idén a Sárospataki Református Teológiai Akadémián?
Mi lelkipásztorokat szeretnénk elsősorban képezni. Pár éve indult be a katekéta-lelkipásztori munkatárs szak, és ehhez talán két éve csatlakozott a református közösségszervező szak. Az összes hallgatói létszám a 2011/2012-es tanév őszi félévében kétszáznyolcvanegy fő. Száztizenhét új hallgatónk van, levelező tagozaton hatvannégyen, nappalin pedig huszonhárman tanulnak. A Presbiteri Népfőiskola hallgatói létszáma harminc fő, de ami ennél is érdekesebb, hogy ebben az esztendőben megpróbálunk elindítani egy kihelyezett tagozatot Kárpátalján. A Beregszászi Magyar Főiskolával kezdtünk tárgyalásokat nem is olyan régen. Itt katekéta-lelkipásztori munkatársképzés indul. A cél, hogy ne vallástanárokat képezzünk, hanem egy hároméves ciklusban lelkipásztori segítőket.
Miért van erre szükség?
Ha egy felmérést készítenénk, hogy az évek óta folyó lelkipásztori munkatárs szakon végzett hallgatók hányan kaptak állást a mi református gyülekezeteinkben, félek, hogy nagyon kis számot kapnánk. Mintha lelkipásztoraink nem egészen hitték volna el, hogy nem az ő bosszantásukra kerül oda valaki, aki egy kicsit végre tanult és képzettebbé vált, hanem fegyverzetet kapott az ott folyó munkához. Úgy látszik, a kárpátaljai gyülekezetekben ezt a feladatot jobban fölismerték a lelkipásztorok, és minden Sárospatakon végzett hallgató részt vehet a gyülekezet életében több formában is. Például a diakónusképzésben, az öregek látogatásában, a zenei életben vagy az ifjúsági misszió területein. Mi teljes meggyőződéssel valljuk, hogy ennek a munkának végre van értelme.
Mi annak az oka, hogy hazánkban kevésbé van erre igény?
Tőkéczki tanár úr úgy fogalmazott a napokban Tahiban a presbiteri konferencián, hogy ha mi kovásszá akarunk válni, akkor bele kell mászni a lisztbe. Lehet, hogy egy kicsit a kovász lisztessé válik, de ez egy természetes folyamat. Az egyház, ha nem vesz részt a mai társadalmi problémák megoldásában, akkor nem teljesíti a küldetését. Ha megnézzük, hogy a magyar társadalom hány sebből vérzik, és hány területen van szükség valami csodára, valakire, aki emberi problémákat old meg, akkor elborzadunk, hogy milyen területeken kellene nekünk ott lenni. Úgy tűnik, hogy mi nem nagyon igényeljük ezt a küldetést betölteni, vagy nem hisszük el, hogy a Sárospatakon végzett munkatársak valóban nem bosszantják a lelkészeket, hanem segítői és jobbkezei azoknak.
Térjünk vissza egy kicsit Beregszászra. Ha jól tudom, szeptember 20-ig jelentkezhettek az érdeklődők. Hogyan tehették ezt meg?
Ez az intézmény az ukrán kormány által akkreditált főiskola, tehát a jelentkezés az ottani feltételek szerint zajlott. A hallgatók is az ottani területekről jönnek, tehát az ott folyó munkába ők az ott leadott jelentkezési lapok alapján tudnak bekapcsolódni. Akik Magyarország területéről jönnek, azok a sárospataki teológiára adják be jelentkezési lapjaikat. A sárospataki teológia kebelében történik a képzés. Tehát egy Sárospatakon működő oktatási intézmény Kárpátaljára kihelyezett részeként működik.
Mint említette, teológia, katekéta-lelkipásztori munkatárs és református közösségszervező szakokkal indult az év. Melyik ezek közül a legnépszerűbb?
Ha a statisztikát nézzük, akkor a legnagyobb létszámban a presbiterképzés működik. Az új belépő hallgatók közül is a legnagyobb a Presbiteri Népfőiskola hallgatóinak száma. Egy kicsivel kevesebben vannak a katekéta hallgatók, és legkevesebb a református közösségszervező szakon tanulók száma. Ami a teológusokat illeti, meg vagyunk elégedve az ő létszámukkal is. Pillanatnyilag boldogok leszünk, ha ezt a létszámot fent tudjuk tartani.
1991-ben indulhatott újra a képzés a teológián, ebből kifolyólag az idei jubileumi tanév. Milyen programokat terveznek?
Valóban húsz évvel ezelőtt indult újra az oktatás, de a kollégiumot 1531-ben alapították, s így a 481. évet kezdhettük el. A jubileum alkalmából úgy gondoltuk, bölcs dolog, ha nemcsak egy évnyitóra szűkítjük le a megemlékezést, hanem az egész esztendőt nevezzük ki egy olyan program területévé, szakaszává, ahol mindenféle tudományterületen, akár a lelkésztovábbképzés területén is – kulturális rendezvényekkel egybekötve – megfogunk emlékezni arról a bizonyos húsz esztendőről, és ezzel együtt mindarról, amit a sárospataki teológia 1531 óta átélt.
A rektori poszt nyilván több elfoglaltsággal jár. Felmerül bennem a kérdés: mi lesz Abaújszántóval, ahol lelkipásztor?
Abaújszántóra került egy ifjú segédlelkész házaspár, Dezső Attila és kedves felesége. Ők végzik az oroszlánrészét a munkának a feleségemmel együtt. Természetesen ahol szükség van rám, ott én is be fogok kapcsolódni. Nyilván a rektori feladat nem jelent egész héten napi huszonnégy órás feladatot. Gyakorlatilag problémamentesen zajlik az abaújszántói munka is, össze lehet egyeztetni a kettőt.
Milyen biztatást ad a diákoknak az őszi félév kezdetén?
Dobó István szavai szerint azt mondom, hogy akinek a szíve nem elég bátor, és aki remeg, az előtt még nyitva van az ajtó. Az évet elkezdtük. Hősies helytállásra lesz szükségünk, a falak ereje nem a kőben lesz, hanem a védők lelkében. Mi az Isten Lelkének a vezetését várjuk, hogy beteljesedjék rajtunk az apostoli szózat: akiket Isten Lelke vezérel, azok Isten fiai, és ez a világ sóvárogva várja azokat, akik nemcsak megjátsszák az „egyházasdit”, hanem olyan magatartással élnek, amely magatartás ezen a világon valóban boldogságot, békességet és szeretetet jelent. Erre készül föl a teológia, és erre készíti föl hallgatóit az előttünk álló három évben is.
Kojsza Péter – www.tirek.hu