Két évvel ezelőtt a hat-hétezer főt is elérhetőként említette távlati célként. Nincs ez ellentmondásban azzal, amit a huszadik évfordulóra szervezett konferencián mondott, hogy mindig a kevesebb diák minőségi oktatását tartották fontosnak?
Ez utóbbi igaz, mégis célunk a létszámnövelés, de nem mindenáron. De nem is célról beszélnék, hanem örömmel szólok arról, hogy a Károlinak van vonzereje. Az elmúlt néhány évet hálaadással élem meg az Úristen felé, hiszen a mai nehéz helyzetben, amikor az egyetemekre jelentkezők száma csökken, a mi intézményünkbe felvételizők száma nem lett kevesebb, sőt, kicsit növekedett is.
Miben rejlik az említett vonzerő?
Remélem, hogy ennek egyik eleme a családias légkör, de rektorként úgy érzem, hogy az egyetem keresztyén jellege is vonzó. A keresztyén lelkiség semmiképpen nem kötelező, hanem felajánlott lehetőség.
Az egyetem alapításának időszakában nagy vita folyt arról, hogy szükség van-e református egyetemre. Mostanra hová jutott ez a disputa?
Napjainkra biztosan, de már évekkel ezelőtt is eljutott oda, hogy mindenki örül a református egyetemnek. Azok is melléállnak, akik annak idején szakkollégiumot szerettek volna.
Három évvel ezelőtt egy interjúban több nehézségről is nyilatkozott. Nézzük sorban, hogyan állnak ma ezekben a témakörökben. Az első legyen az akkreditáció.
Két kar esetében ez év végéig kaptuk meg a Magyar Akkreditációs Bizottságtól (MAB) a támogatást. Be kellett nyújtani egy önértékelést, annak bemutatását, hogy a bizottság vizsgálata óta mit tett az egyetem. Várjuk a választ, és reméljük, hogy a MAB 2015 végéig kiterjeszti a bölcsészkar és a jogi kar akkreditációját is, amit a másik két karunk és az egyetem egésze már eleve addig kapott meg.
A gazdálkodás is vetett fel kérdéseket.
Örömmel mondhatom, hogy ezen a területen nem látok problémát. Az viszont bizonytalansággal tölt el bennünket, hogy egy adott év elején nem tudjuk, mennyi pénzből gazdálkodhatunk. A tavalyi naptári évből némi maradvánnyal jöttünk át erre az évre, tehát az egyetemnek nincsen adóssága.
Három éve a személyi feltételekkel kapcsolatban is említett nehézségeket.
Ebben egyértelműen előre mozdultunk. Úgy látom, hogy dolgozóink nagy százaléka jól érzi itt magát, de erről természetesen őket is meg kellene kérdezni. Az elmúlt évekhez képest több egyetemi tanárunk van, és a fiatal, doktori fokozattal rendelkező oktatóink száma is nőtt. A fiatal kollégák nagyon gyakorlatorientáltak, és a korábbi munkahelyi tapasztalataikat is beviszik az oktatásba az elmélet mellé.
Ha már bővülés, szólni kell az épületekről is, hiszen a helyhiány főleg a bölcsészkar számára jelent nagy nehézséget.
Az elmúlt években mérhető hallgatói létszámnövekedés valóban a bölcsészkart érintette leginkább. Úgy döntöttünk, hogy a következő tanévtől kezdődően új épületet fogunk bérelni Budapesten, de természetesen megtartjuk a mostani létesítményt is.
Annyi pozitívumot említett, hogy úgy tűnik, mintha rózsaszín felhők között működne az egyetem.
Azok azért nincsenek, mert – ahogy utaltam is rá – mindig van valami bizonytalansági tényező. Például a létszámnövekedés kapcsán az előbb az örömömről beszéltem, de egyikünk sem tudja, hogy ez meddig folytatódhat. Ameddig a finanszírozás jelentős része a diáklétszámtól függ, addig ez bizonytalanságra ad okot.
Térjünk vissza az épületek kérdéséhez. Húsz év alatt többször felmerült, hogy az egyetem számára kampuszt kellene létrehozni. Az új épület bérlésével ez lekerült a napirendről?
A kampuszt, vagyis hogy az egyetem egésze egy helyen működjön, önerőből nem tudjuk megvalósítani. Csak akkor lehet hozzákezdeni az építéséhez, ha jelentős állami támogatást kapunk. A mindenkori éves költségvetésből nem lehet ennyit félretenni. Mint említettem, a diáklétszám miatt azonban már most is kell bővítenünk, ezért béreljük majd a Dózsa György úti épületet. A távoli jövőben azonban van lehetőség kampusz létrehozására, addig azonban nagyon örülünk, hogy most is jól megközelíthető helyen vannak az épületeink.
Két éve, a rektori beiktatásakor célként fogalmazta meg új szakok indítását. Hol tart most ebben az egyetem? A szociológiát már említette.
Beindult a történelemtudományi doktori iskola is. A tanítóképző kar az idei évtől budapesti helyszínen is meghirdetett több szakot, de emiatt nem csökkent a nagykőrösi létszám sem. A képzéseinknél nemcsak az alapképzés bővítése a cél, hanem a diplomások számára nyújtott továbbképzések elindítása is. Ilyenekre már van lehetőség a jogászoknál és a bölcsészeknél. Megemlítem a felsőoktatási szakképzéseket is, amelyek az egyetemek kezébe kerültek a törvényi változásokkal. Ezek az érettségi és az egyetemi alapképzés közötti időszakra ajánlanak tanulási lehetőséget.
A munkaerőpiacon van igény ilyen végzettségekre?
Évekkel ezelőtt sokan aggódtak, hogy talán nem lesz. Mára egyre inkább úgy látom, hogy még az alapképzéssel is el lehet helyezkedni, nem szükséges feltétlenül a mesterképzés elvégzése. A válaszom tehát igen, a különböző képzési típusokra van igény, és van elhelyezkedési lehetőség is.
Amikor új képzést indítanak, végeznek felmérést arról, hogy az mennyire piacképes?
Már majdnem minden olyan szakot elindítottunk, amit önmagáért, a szak jellege miatt szerettünk volna. Azaz mostantól valóban az is szempont, hogy új képzéseink piacképesek legyenek. Nem szeretném azonban, hogy csak ez legyen az iránymutató. Igen, mi is végzünk kutatást, felmérjük, mire van igény az országban. Fontos, hogy egyetemünk keresztyén jellege olyan értéket adhat hozzá egy-egy képzéshez, amit ha valaki elvégez, nemcsak jó szakembere lesz az adott ágazatnak, hanem a szemléletmódjában, az erkölcsiségében is kap olyan felkészítést, amely a későbbiekben segíti.
Másik határozott célként fogalmazta meg a beiktatásakor a külföldi kapcsolatrendszer fejlesztését. Ez az évfordulós konferencián is látszott, amelyet angol nyelven tartottak.
A hittudományi karnak eleve sok kapcsolata volt régről külföldi testvéregyházakkal, hiszen a lelkipásztorok már a rendszerváltás előtt is mehettek ösztöndíjas vendéghallgatóként külföldi egyetemekre. A jelenlegi rendszerben ez leginkább az Erasmus-program diákcseréivel és vendégtanításaival valósul meg, azaz külföldi diákokat fogadunk, és nagyon sok hallgatónk megy néhány hónapra egy-egy külföldi intézménybe tanulni. Az említett konferencia azt is megmutatta, hogy bekapcsolódtunk a nemzetközi keresztyén egyetemi közösségbe.
Ön szerint kiemelt terület Magyarországon a felsőoktatás? Azért is teszem fel ezt a kérdést, mert ha például a béreket tekintjük, akkor megállapítható: bár ebben az évben volt pedagógus-béremelés, de a felsőoktatásban hosszú évek óta nem, így idén sem volt bérfejlesztés.
A kormány az elmúlt két évben rengeteget foglalkozott a felsőoktatással egyeztetések, törvényalkotás révén, ezért mindenképpen kiemeltnek tekinthető. Átfogó fizetésemelés valóban nagyon régen volt. A szervezeti struktúrák áttekintése után elmaradhatatlan a bérek rendezése.
Jövőre lejár a három évre szóló mandátuma. Balla Péter rektorjelölt lesz 2014-ben?
Ezt a kérdést teljes egészében szeretném a szenátus, valamint a fenntartó kezébe letenni. Ha ők azt kezdeményezik, hogy legyen új rektora az egyetemnek, akkor én nagy hálaadással megköszönöm az eddigi időszakot, és visszaállok az Újszövetség tanításába. Ha ők kifejezik a folytatás lehetőségét, örömmel készen állok erre a szolgálatra is.
Ép test, ép lélek
Az egyetem honlapján új lehetőségként az egyetemi sportélettel is találkozunk. – Spontán diákszerveződéssel szinte a kezdetektől volt nálunk sportélet, de mára több sportágban is csapatot tudunk felállítani, és elindulhatunk az egyetemek közti versenyekben. A honlapunkon az is olvasható, hogy hallgatóink között két olimpiai bajnok is megtalálható – mondja Balla Péter. A testedzés mellett a lelki nevelésre is nagy hangsúlyt fektet az intézmény. Szervezett bibliaórákkal, áhítatokkal szólnak a hallgatókhoz és a dolgozókhoz, a lelkigondozást pedig az egyetem lelkipásztora és a Hittudományi Kar spirituálisa végzi.
T. Németh László, Portré: Sereg Krisztián
Az interjú a Reformátusok Lapja 2013/44. számában jelent meg