A közös értékrend összeköt

A tradicionális alkalom az idei nyár első, hőségriadóval terhelt időszakának közepére esett, e körülmény ellenére a Kárpát-medencében működő mintegy 57 középiskola közül 41 képviseltette magát. Az idei ünnepi együttlét több szempontból is különlegesnek bizonyult, egyszersmind megőrizte azokat a hagyományokat és állandó programokat, amelyek jellemzői ezeknek a rendezvényeknek.

A legutóbbi, 2019-es hevesi összejövetel után – sajnos – két évük volt arra a huszonötödik találkozót szervező Karcagi Nagykun Református Gimnázium munkatársainak, hogy összeállítsák a jubileumi esemény programját. – Egyértelmű volt a feladat, szívesen végeztük. Igyekeztük úgy megtölteni tartalommal ezt a négy napot, hogy minden feltételnek eleget tegyünk – mondja Tóth Barna, a karcagi református gimnázium igazgatója. Az első nap az ismerkedés jegyében telt. Az iskolák képviselőii hagyományosan az intézmények zászlóival vonultak be a helyi református templomba. A nyitó istentisztelet után zenés zászlós felvonulást tartottak a belvárosban.

Az éjszakába nyúló program, majd a korai ébresztő miatt volt, aki kissé álmosan hallgatta végig a második nap előadásait a hűvös református templomban. A beszámolók leginkább az alföldi város bemutatására irányultak. S jó volt hallgatni Mihalina László és Mihalináné Lipták Judit lelkészházaspár visszaemlékezését, hogyan ismerkedtek meg 1996-ban, az iskolák első találkozóján. A feleségnek – akkor 11. osztályos gimnazistának – nem volt kedve az eseményre menni, de egy Ige sugallatára mégis elindult. Az első fiatal, akivel ott találkozott, lett később a férje. S immár 20 éve szolgálnak Mezőtúron; három gyermekük van. Az előadások után következett az egyik kiemelt esemény, a találkozótörténeti kiállítás megnyitója. Az egyedülálló tárlatot a templom galériájában rendezték be. Tóth Barna megnyitóbeszédében felidézte: a 2019-es pécsi országos református tanévnyitó ünnepség után vetődött fel az ötlet: a jubileumi összejövetelhez méltó lenne a találkozók történetét kiállításon bemutatni. A tárlat anyagát nehéz volt összegyűjteni. – Szerettük volna mindezt egységben megmutatni, s a találkozók rendszeréből olyan képet adni, amelyből kiderül, ezek az alkalmak egy nagy közös ügy részei; s összeköttetésben állnak egymással. – Örömmel jöttünk együtt lenni, jubilálni, tervezni, építkezni. Megerősíteni gyökereinket, hogy hosszú ideig megmaradhasson itt, a Kárpát-medencében a magyar református középiskolák találkozója. Erről tanúskodik ez a kiállítás, seregszemle is – mondta a megnyitón Ábrám Tibor, a miskolci Lévay József Református Gimnázium és Diákotthon igazgatója, a Tiszáninneni Református Egyházkerület korábbi főgondnoka. – A paravánokon megelevenedő találkozók képein ismerős és ismeretlen arcok is ránk köszönnek. Mi, az akkori fiatalok ma már öregebbként állunk itt, a mostani fiatalok pedig az akkori öregekre már úgy tekintenek, mint református oktatástörténeti szereplőkre. Üzenjék ezek a fényképek a mai igazgató kollégáknak, iskolalelkészeknek és pedagógusoknak, fiataloknak és középkorúaknak is, hogy ebben a szolgálatban öregedjetek meg! – kívánta a jelenlévőknek Ábrám Tibor.

– Számomra a legemlékezetesebb alkalom a tizenhetedik, amelyiknek a felvidéki, az azóta már megszűnt lévai Czeglédi Péter Református Gimnázium volt a házigazdája. „Szívvel és lélekkel!” – ezt választották mottóul, és úgy érzem, igazán kifejezi, hogy csak így lehet a keresztyén nevelést szolgálni: szívvel és lélekkel. Negyven-egynéhány tanulója volt ennek a gimnáziumnak akkor. Olyan szeretettel fogadtak bennünket! És az egész iskola talpon volt. Úgy érzem, a szívemhez ez a találkozó áll a legközelebb – mondta lapunknak Ábrám Tibor. Felidézte, hogy e rendezvényeken egy-egy iskola képviseletében rendszerint az igazgató és az iskolalelkész vesz részt, két diák társaságában. Szerinte az összejövetelek lényege a kapcsolatok és barátságok kialakulása, valamint a házigazda intézmény és környezetének megismerése. – Hetven-nyolcvan fiatal és ugyanennyi tanár jön ilyenkor össze. A szervezők ügyelnek a vegyes szobák kialakítására, hogy a diákok találkozni tudjanak távolabb eső magyarországi vagy határainkon túli középiskolákból jövő társaikkal is. Ábrám Tibor tapasztalata szerint a találkozókon nagy hangsúlyt kapnak a lelki programok, és így van ez idén Karcagon is. – Mindig istentisztelettel nyitjuk az eseménysort, reggelente áhítattal indul a nap. A program úrvacsorás istentisztelettel zárul. Nem is kell hangsúlyoznom: az úrasztali közösség a református gyakorlatban szerfölött lényeges közösségi összetartozási mozzanat. A szervezők minden ilyen rendezvénynek igyekeznek olyan vezérigét választani, amelyik inspiráló, a tanév vége utáni fáradtságban is lelkesítő üzenetet hordoz – emelte ki a miskolci gimnázium igazgatója. Az idei találkozó jelmondatát A példabeszédek könyvéből vették: „Az igazak pedig, mint az ifjú oroszlán, bátrak.”

– Alkalmat kell teremteni arra, hogy kötetlenül is beszélgethessünk egymással, mint ahogy a diákoknak is arra, hogy legyen lehetőségük az ismerkedésre, közös gondolkodásra – hangsúlyozta Tóth Tibor, a házigazda gimnázium igazgatója. – Ahogy az életre, úgy erre az összejövetelre is igaz: bármennyi dokumentumot gyártunk, pecsételünk és írunk alá, a személyes találkozásokban látom az erejét az eseménynek, amely mögött ott húzódik közös értékrendünk. Az igazgató meggyőződése, hogy e rendezvényeken igazi problémákra megoldások születnek, és az itt épülő kapcsolatrendszerekből tanárok és diákok egyaránt profitálhatnak. – A személyes kapcsolatoknak szerintem óriási jelentőségük van. A közösen átélt élmények hatására kerülnek az emberek közelebb egymáshoz, megnyílnak egymásnak – fűzte hozzá. Tóth Tibor szerint bár a találkozók általában vidám hangulatú, örömteli élmények, az idei alkalomra rányomta a bélyegét a háború. Így különösen nagy jelentősége volt annak, hogy a három kárpátaljai református gimnázium közül kettő részt tudott venni a karcagi összejövetelen. Idén is, mint ahogy minden találkozón megfogalmazták a konferencia zárónyilatkozatát, amelyben kiemelt szerepet kapott a kárpátaljai líceumokért való imádkozás, érintettek aktuális oktatáspolitikai kérdéseket és hálát adtak az elmúlt huszonöt találkozóért.

A kárpátaljai Nagyberegi Református Líceumot Kovács András igazgató és felesége, Szabó György történelem szakos tanár és felesége, valamint két diák, Tóth Levente László és Molnár Áron képviselték. Kovács András is a találkozókon kialakuló kapcsolatok fontosságát emelte ki. Ezek sokszor barátságokká alakulnak. – Különleges élmény megismerni azt a vidéket, ahol megrendezik az eseményt. Itt azt érezzük, egy nagy nemzetnek vagyunk a részei, még ha földrajzilag kicsit szétszórtan élünk is. Az igazgató szerint remek döntés volt, hogy a találkozóra az iskoláknak külön táblákat készítettek, és ezeket egy-egy karcagi refis vitte az iskolazászlók előtt a templomi bevonuláson és a városi felvonuláson is. – Arra sem emlékszem, hogy ez utóbbihoz valaha zenés kíséretet kaptunk volna – mondta.

A Pécsi Református Kollégiumot Peleskey Miklós Péter iskolalelkész, vallástanár, Sümegi Péterné Kinga internátusvezető, valamint Kovács Dóra és Siker Katinka képviselte. Sümegi Péterné Kinga szerint megható volt találkozni olyan munkatársakkal, akik régen a tanárai voltak. – Megindító, hogy kollégaként üdvözölhetem azokat, akik példaemberek előttem: szakmaiságukban, hitéletükben, emberségükben, mindenben. Amit tőlük tanultam, hasznosítani tudom a munkám során, és a találkozók ezt mindig felerősítik. Azt is látom: a fiatal kollégák és a diákok is hamar átérzik ennek az atmoszféráját. Nagy ajándék ezt átélni, és feltöltekezett lélekkel hazaindulni.