A legszebb hozomány a boldog gyermekkor…

Amint arról korábban már hírt adtunk, idén ősszel ünnepélyesen átadták az idén Ökogyülekezeti címben részesült Biztos Kezdet Gyerekházat. Az ünnepség előtti órákban érkezünk meg az Ormánság fővárosába, Sellyére, ahol a Városháza mellett már várnak bennünket. Nagy a készülődés, lehet érezni, hogy fontos esemény ez a település életében. Megjelennek a gyülekezet aktív tagjai; szeretetvendégség is lesz, érkeznek a finomabbnál finomabb sütemények, saláták, házi készítésű sajtok.

– Megnézném a gyerekek „második otthonát” – mondom a projekt vezetőjének (aki egyházunk Diakóniai Irodája felzárkózási ágazatának vezetője). Eperjesi Tamás, akit itt mindenki csak Tominak hív, már be is mutat a gyermekház vezetőjének, aki abba a szobába invitál, ahol a 0–3 éves gyerkőcöket várja a sok színes plüss, társasjáték, vidám rajzok a falakon. Az ajtóról nem maradt el az „Isten hozott” tábla.

– Nálunk az „Isten hozott” nem szlogen, hanem valóban örülünk minden betérőnek, szeretnénk vidámságot, szeretetet, elfogadást sugározni – kezdi is az idegenvezetést Pandur Ibolya. Mielőtt belépnénk, a gyerekház vezetője leveszi a cipőjét, hogy még véletlenül se kerüljön sár a tisztán tartott szobába. Én is így teszek, hiszen itt ez a rend, nem csak a gyerekek miatt. – Ezzel is példát mutatunk a szülőknek, fontos a rendezett ház a kisgyerekes családokban. A sellyei református gyerekház célja a szociokulturális hátrányokkal küzdő gyermekek testi, szellemi fejlődésének biztosítása. Hetente mozgásfejlesztő foglalkozásokat, komplex zenei fejlesztéseket, családi ünnepeket tartunk. Különösen fontos a rászoruló családok esetében a kisétkeztetés biztosítása, ez az egészséges táplálkozást segíti elő. Igyekszünk szeretetteljes légkörben jól érezni magunkat; a bizalom és a családok segítését alapvető feladatának tekinti a Biztos Kezdet Gyerekház teljes közössége – mondja mosolyogva Ibolya. – Fontos, hogy a gyermekek mellett a szülőknek is szervezzünk olyan szolgáltatásokat, amelyek segítik őket, ilyenek a beszélgetőkörök, a szüléssel, kismamasággal kapcsolatos havi dúlaprogramok.

– Itt szeretettel várják a nem hátrányos helyzetű gyerekeket is – mondja egy süteménnyel érkező gyülekezeti tag, és már szalad is a konyhába, ahol más alkalmakkor is sürgölődnek. – A gyerekek születésnapját is meg szoktuk ünnepelni közösen, ilyenkor a torta itt készül ehhez. Az előkészületekbe bevonjuk a gyerekeket; élvezik, hogy ők a naposok, viszik a szalvétát, az evőeszközt. Minden tízórai előtt imádságot mondunk. A felnőttek összeteszik a kezüket, és a kicsik is követik őket; bár mondani még nem tudják az imát, de a keresztyén értékeket már itt, pici korukban magukba szívják. Fontosnak tartom a közös imádkozást, mert ha itt megtanulja a gyerek, később a hittanon, az istentiszteleten már be tud kapcsolódni a szertartásokba – meséli a gyermekház vezetője.

– Mondhatjuk, hogy másodszor ünnepeljük a fennállásunkat, hiszen ez itt a második, végleges helyszínünk – folytatja Ibolya. – Egy hete ünnepeltük a gyerekház első születésnapját, bevontuk a külső szakmai partnereket, az óvónőket, ők elhozták az óvodásokat, akik szintén részt vehettek a bábelőadáson, azután pedig szeretetvendégség volt. A népi játékokat bemutató játékparknak különösen örültek a gyerekek. Ilyenkor a rendezvények díszleteit is mi készítjük a szülőkkel; a gyerekek is szeretik a kézműves-foglalkozásokat, most például Márton-napra készülünk, lámpásokat fogunk gyártani, kis libákat formálunk gyurmából és színes papírból. A gyerekházban elmaradhatatlan az anyák napi ünnepség éppúgy, mint az egyházi ünnepek megtartása a népi hagyományok felelevenítésével. Van, hogy ilyenkor a szomszédos tanoda diákjait is meghívjuk, ők is részt vesznek a termek díszítésében, az ünnepi műsorok előkészítésében.

Akarva-akaratlan jön a kérdés: mi lesz 2022 februárját követően, amikor véget ér a támogatási időszak, hogyan tudják folytatni a munkát? A településen nagy a munkanélküliség, lesz-e utánpótlás?
– Egyre több fejlesztés van városunkban, ezért bízunk abban, hogy az elvándorlási hullám lassulni fog, és idővel akár meg is szűnik. Abban, hogy megtartsuk a fiatalokat, segíthet a fiatal lelkészünk is. Ez olyan innovatív kezdeményezés, amelyet kár lenne abbahagyni. A szülők sokszor értékesebbnek tartják a programjainkat, mint a bölcsődét és az óvodát, hiszen itt tudatosan figyelünk az anya-gyermek kapcsolatának erősítésére. A szülők „megtanulnak” játszani a gyerekeikkel, itt több időt tudnak szánni rájuk, mint otthon, ahol az egyéb feladatok elvonják a figyelmet.

Ibolya lelkes bemutatkozása után elindulunk a második állomásra, a tanodába. Az ajtón itt ez a felirat áll: „Az élet szép. Ebben a tanteremben sokat nevetünk, elnézést kérünk, megbocsátunk, segítünk egymásnak, megértőek, beszédesek, hangosak vagyunk, mindenkit örömmel látunk, nagy álmaink vannak, amiket együtt viszünk véghez.” Kopogtatás után kíváncsian benyitok.

Gyurkovics Rudolfné Ilike épp két diákját korrepetálja. – Bejöhetek? – Persze, hogyne – mosolyog. – A verset gyakoroljuk az ünnepségre – teszi hozzá, majd a tanoda bemutatásával folytatja. – 2021 óta állami finanszírozásban működünk, heti 30 tanulóval találkozunk. A tanulássegítésen kívül különböző klubfoglalkozásokat tartunk, a családok részére pedig tartalmas szabadidős programokat kínálunk, amelyekre a gyülekezeti tagok is örömmel jönnek. Sokat túrázunk, kerékpározunk, szeretjük és védjük a természetet – kezdi a tanoda bemutatását Ilike.

– Utóbbit le se tagadhatják – mondom, hiszen a terem tele van a természet szeretetére utaló díszletekkel, falevelekkel, rajzokkal, sőt oklevelekkel is. A lelkes tanodavezető örömmel meséli, hogy a cigánymissziós Aranyhíd vers- és prózamondó versenyre is jelentkeztek három tanulóval. Budapestről ezüstéremmel tértek haza, a legnehezebb versekért pedig megkapták a különdíjat. – Amire különösen büszke vagyok – húzza ki magát –, az a teremtésvédelmi játék, amelyben országosan összesen 52 csapat vett részt, öt hónapon és fordulón keresztül tartott az edukációs vetélkedő. Tőlünk három csoport jelentkezett és sikerült is elhoznunk három oklevelet. A 4–5–6. osztályosok az első és a második helyen végeztek, a 7–8. osztályosok a harmadik helyen. A játékban részt vevők örömmel vették a nyereményeket, egy budapesti kirándulást és az ajándékokat. Összesen 15 gyerek vett részt a sellyei tanodából, ők a pandémia idején is keményen dolgoztak.

A tanulók szerényen, de bekapcsolódnak. – Csoportokra voltunk beosztva a karantén idején – mondja Jázmin –, volt, hogy telefonon kommunikáltunk. Nehezen vészeltem át ezt a zárt időszakot, mert nem láttam azokat, akik fontosak lettek volna számomra. Én apukámmal élek, anyukámmal sem találkozhattam – folytatja elcsukó hangon. – Hiányoztak a barátok és Ilike néni is, de ő gyakran hívott telefonon.

A nap folyamán az is kiderül, hogy Sellyén nagyon jó az együttműködés a partnerekkel, a presbiterekkel is. Ebben a házban mindenki arra törekszik, hogy összefogja az embereket a háromezer fő alatti kisvárosban. Gondolnak a falu lakóira is, legutóbb az idősek otthonába vittek ajándékokat. Én sem távozom üres kézzel, saját készítésű szappant kapok, kreatív kis ajándékdobozban.

A sellyei látogatás alkalmával Sinkovicz Richárd református lelkésszel is találkoztunk, az ünnepi átadáson hangsúlyozta, hogy a református gyülekezet legtöbb programja a családokért, a gyermekekért van, mivel az ország jövőjét ők határozzák meg. – 2019 októbere óta vagyok sellyei lelkipásztor, a pandémia miatt az igazi lelkészi szolgálatom csak most kezdődik. A gyülekezetnek közvetlenül előttem nem volt lelkésze, önszerveződővé és önműködővé vált. Lelkes, ugyanakkor sajnos elöregedő közösség, sok olyan idős tagunk van, aki már el sem tud jönni a hideg templomba.

A gyülekezet és az itt működő intézmények között meg kell találnunk azt az összhangot, amellyel az egy cél felé, az Úristen felé tudjuk vinni az embereket. Az utcában az ingatlanok majdnem fele a miénk, területileg több hektár, amit majd egyszer jól kell kihasználnunk. Igyekeznünk kell úgy hasznosítani, hogy az ökogyülekezeti címnek még inkább eleget tegyünk: egy tankert kialakításában gondolkodunk. A gyülekezet fiatalítását szolgálhatják intézményeink, de ehhez meg kell találnunk hozzájuk a lelki utat is, hogy a fiatalok vágyjanak a gyülekezet közösségébe.

Spantler Gábor gyülekezeti gondnok, aki az intézmények alapítása óta együttműködik a projektvezetőkkel, azt mondja: ha megnézzük, hogy mit tud adni ez a két intézmény a gyerekeknek, a szülőknek és a gyülekezetnek, akkor egyetérthetünk abban, hogy ezt nem engedhetik el. – Engem többen felhívnak, hogyan tudnák a gyereküket ide „felvetetni”, mert óriási az igény rá. A családbarát programok hatása már Sellyén is érződik; nőtt a lakosság létszáma, a környező falvakban megállt a népesség csökkenése. Vagyis bizakodóan mondhatom: lesz utánpótlás.