A Sárospataki Református Kollégiumot, azon belül pedig a teológiát, történelme során számtalanszor kergették el otthonából, igyekeztek ellehetetleníteni vagy szüntették meg. Mégis mindig megújulva, megerősödve került ki az iskola a történelem próbatételeiből. „Istennek tetszett, hogy a magyar földön levő tudatlanság eloszlatására Patakon iskolát fundáljon” – fogalmazta meg Darányi Lajos sárospataki lelkész, egykori tiszáninneni püspök. A 2024. február 1-jétől Sárospataki Református Hittudományi Egyetemként működő pataki teológia történetének zivataros esztendőit mutatjuk be.
„…felhívjuk a Főtiszteletű Elnökséget, hogy a sárospataki kollégium régi és jó evangéliumi hagyományainak megőrzése érdekében is szíveskedjék megtenni a szükséges intézkedéseket, hogy a Teológiai Akadémia megnyitását... elhalasszák, ... szíveskedjék az iránt is intézkedni, hogy a további határozatokig a Theológiai Akadémia hallgatói a debreceni és a budapesti Teológián kérjék felvételüket.” Ezt a rendelkezést kapta kézhez 1951-ben a Tiszáninneni Református Egyházkerület elnöksége és a Sárospataki Református Kollégium vezetése a Református Egyetemes Konvent elnökségétől.
A Sárospataki Református Kollégium 1531-ben Perényi Péter koronaőr, majd I. Rákóczi György és felesége, Lorántffy Zsuzsanna támogatásával jött létre. A főurak adományozták a kollégium számára a megfelelő épületeket, finanszírozták a könyvtár és a nyomda működését. Emellett ingyenes tanulási lehetőséget biztosítottak szegény, de tehetséges diákoknak, amely egy korai tehetséggondozói rendszert jelentett. A század végére már a teológia oktatása is hangsúlyos szerephez jutott az intézmény tudományos életében. Az európai protestáns gondolkodás áramlataiba bekapcsolódva rendszeresen tanultak pataki diákok külföldi egyetemeken, valamint fogadtak külföldi oktatókat. Így került például a részben magyar származású Jan Amos Komenský pedagógus – ismertebb nevén Comenius – is a „Bodrog-parti Athénba”. A kollégium lelkiségét a XVII. század elejéig a protestáns teológiai ortodoxia határozta meg, majd a puritanizmus hatásai is elérték az intézményt.
Darányi Lajos sárospataki lelkész, a kollégium lelkigondozója az eseményekre reagálva igehirdetésében így fogalmazott: „A mi nagy pataki bánatunkban is az Ige a vigasztalás. Istennek tetszett, hogy a magyar földön levő tudatlanság eloszlatására Patakon iskolát fundáljon. Hisszük, megtartja és visszaadja. És akkor, amikor most másról szeretnénk beszélni, az Ige rámutat az egyetlen reménység alapjára, Jézus Krisztus halálára és feltámadására... Megmutatja a bizonyos, a győzelmes véget, és ezzel bizonyossá teszi a bizonytalan holnapot is.”
Az intézmény vezetését nem érte váratlanul a döntés, hiszen a pártállam részéről már korábban a tudtukra adták, nem nézik jó szemmel a működésüket. Annak ellenére, hogy a háborút követő években bővíteni tudták a képzési kínálatot, intézményenként bezárásra kényszerítették őket. Az egyházkerület még tett egy utolsó kísérletet arra, hogy megakadályozza a felszámolást. A Tiszáninneni Református Egyházkerület Közgyűlése nem hagyta válasz nélkül az intézkedéseket: „... a Közgyűlés az Egyetemes Konvent Elnöksége által felhozott érveket nem találja olyan súlyosaknak és meggyőzőeknek, hogy azok alapján vállalni tudja a felelősséget az Egyházkerület gyülekezetei előtt akadémiájának megszüntetéséért (...) sajnálattal állapítja meg, hogy mindazokat az intézkedéseket, amelyek ebben az ügyben eddig történtek, sem egyházi törvényeinkkel, sem egyházalkotmányunk szellemével nem találja összeegyeztethetőnek.” Ezen felül kinyilvánították, hogy továbbra is ragaszkodnak az intézmény fenntartásához, és nem járulhatnak hozzá annak megszüntetéséhez. A válasz hírére a tanévet Debrecenben megkezdő pataki diákok visszatértek a Sárospataki Református Kollégiumba, és kérték az egyházkerület elnökségétől a tanév elindítását. Az eközben Budapestre rendelt egyházkerületi vezetők a konventi ülésen a tanév esetleges elkezdését állam- és egyházellenes tettnek minősítették. Végül a Tiszáninneni Református Egyházkerület autonómiáját felszámolták, egyházmegyéit átsorolták a tiszántúli és a dunamelléki kerületekhez. (Ezt a helyzetet egyébként 1957-ben rendezték.) Amíg a fővárosban üléseztek a döntéshozók, a diákok csendesnapot tartottak az alma materben, majd visszatértek Debrecenbe, ahol írásban kellett vallomást tenniük a történtekről, a szervezőket többször kihallgatták. Debrecenben négy, Budapesten egy diákot távolítottak el, előbbi helyen pedig még hetet félévvesztésre ítéltek. 1957-től a rendszerváltásig a Tiszáninneni Református Egyházkerület Tudományos Gyűjteményei néven működhetett tovább mindaz, ami megmaradt a pataki kollégiumból.
Báthory Zsófia
Nem ez volt az első eset a sárospataki kollégium történetében, hogy ellehetetlenítették az intézmény működését. A XVII. század végén a rekatolizáció jegyében üldözni kezdték a protestáns lelkipásztorokat és tanítókat a Magyar Királyság területén, közülük sokakat először halálra, majd később börtönre és gályarabságra ítéltek, köztük huszonét volt pataki diákot is. Sárospatak ekkor Báthory Zsófia birtokában volt, aki férje, II. Rákóczi György erdélyi fejedelem halála után visszatért a katolikus hitre, magyarországi birtokaira költözött, ahová letelepítette a jezsuitákat is. A helyi lelkipásztoroktól és a kollégiumtól megvonták a támogatásokat, amely nehéz helyzetet teremtett. I. Rákóczi Ferenc – Báthory Zsófia fia – igyekezett kiegyezni a protestáns nemesekkel, és ígéretet tett arra, hogy a pataki reformátusok visszakapják a megvont javakat, sőt kártérítést is kilátásba helyezett. Ez a közeledés azonban meghiúsult, miután a Wesselényi-féle főúri összeesküvést leleplezték. I. Rákóczi Ferenc, aki részt vett a szervezkedésben, csak hatalmas összegű váltságdíj, valamint annak fejében szabadulhatott, ha beengedi a császári katonákat a birtokában lévő várakba. Sárospatakra is megérkeztek a német katonák, akik 1671 nyarán elfoglalták a templomot, majd megszállták a kollégium épületét is. Végül mindkettőt a jezsuiták rendelkezésére bocsátották, így a kollégiumnak is menekülnie kellett. Ezekben a vészterhes időkben Gyulafehérváron, az erdélyi fejedelem védelme alatt talált új otthonra az intézmény. A Thököly-féle kurucmozgalom felső-magyarországi sikereit látva a diákok egy része visszatért Sárospatakra, ahol 1686-tól Csécsi János vezetésével újra életre kelt a kollégium. A török kiűzését követően a vármegyei hatóságok fegyverrel űzték el a reformátusokat, akik Göncre, majd jezsuita nyomásra Kassára menekültek. Végül a Rákóczi-szabadságharc alatt tértek vissza Patakra, ahol ettől fogva már maradhattak, bár a helyzetüket a katolikus uralkodók nem könnyítették meg.
Eközben Gyulafehérváron, a fejedelmi központban zavartalanul folyt az oktatás egészen 1716-ig. A Rákóczi-szabadságharc bukását követően a Habsburg-adminisztráció elvette a kollégium épületét, amelyet a helyreállított katolikus püspökség, valamint a hadsereg kapott meg. Ekkor költöztek Marosvásárhelyre, ahol két év múlva egybeolvadtak a helyi gimnáziummal, létrehozva a Marosvásárhelyi Református Kollégiumot.
Az iskola életében a következő jelentős töréspontot a trianoni békeszerződés jelentette, hiszen az elszakított területekről korábban rengeteg diák érkezett Patakra. A kollégium azonban nem vesztette el megújulási képességét, és bár a jogakadémia megszűnt, átvették az államtól a tanítóképző intézetet. Ami a lelkiséget illeti, az országszerte kibontakozó belmissziós folyamatokra is nyitott maradt a pataki teológia.
A második világháborút követően a kommunista pártállam felszámolta az intézményt. A Magyarországi Református Egyház csak a rendszerváltást követően kapta vissza a kollégium épületeinek egy részét. Negyven évvel a bezárása után, 1991. október elején 49 hallgatóval újra elkezdődött a képzés a sárospataki akadémián, amely államilag elismert hittudományi főiskolaként működött.
2023. december 12-én az Országgyűlés elfogadta azt a törvénymódosítást, amely a nem állami alkalmazott tudományok egyetemei közé sorolja a Sárospataki Református Teológiai Akadémiát, így 2024. február elsejével egy új fejezet kezdődött az iskola életében.
Generációk dolgoztak azon, hogy a közös álom valóra váljon
Február elsejétől Sárospataki Református Hittudományi Egyetemként folytatja tovább tevékenységét a Sárospataki Református Teológiai Akadémia. Hosszú utat tett meg a hagyomány szerint 1531-ben alapított iskola ahhoz, hogy felsőoktatási intézménye elnyerje az egyetemi címet. Ennek az útnak a különböző állomásairól, az egyetem jelenlegi helyzetéről és jövőképéről meséltek az intézmény vezetői, munkatársai.