Alapításának 25. évfordulóját ünnepelte a Károli Gáspár Református Egyetem Állam- és Jogtudományi Kara. A jubileumi eseménynek az intézmény újpesti épülete adott otthont, ahol a pódiumbeszélgetések mellett Tóth Károly és Lőrincz Lajos alapítók emléktábláját is felavatták.
Balog Zoltán püspöki köszöntőjét Pál apostol galatákhoz írt levele 5. részének 13–15. versével nyitotta meg: „Mert ti, testvéreim, szabadságra vagytok elhívva; csak a szabadság nehogy ürügy legyen a testnek, hanem szeretetben szolgáljatok egymásnak. Mert az egész törvény ebben az egy igében teljesedik be: »Szeresd felebarátodat, mint magadat.« Ha pedig egymást marjátok és faljátok, vigyázzatok, el ne emésszétek egymást!”
A Magyarországi Református Egyház Zsinatának lelkészi elnöke ezen igeszakasz alapján határozta meg a jog helyét és lényegét a mindennapokban: a szabadság nem szabad, hogy teret adjon az önimádatnak, az ösztönnek, az egoizmusnak és annak, hogy úgy gondoljuk, a világon rajtunk kívül nincsen senki más. – Ahol ezt az isteni érintettség nem teszi lehetővé, ott a jog ad keretet annak, akadályozza meg, hogy a szabadságot a másik kárára éljük meg – mondta Balog Zoltán.
Balog Zoltán szerint jelenleg bioetikai kérdésekben van a legnagyobb felelőssége egyházunknak és a Károlinak Gáspár Református Egyetemnek. – Emberségesen kell megszólalnunk, ám azokról az elveinkről, amik többek mint elméletek, amik a jogban, a teológiában és az orvostudományban egy irányba mutatnak, egy irányba konvergálnak, azokról nem mondhatunk le. Feladatunk a jog és az emberség összekapcsolása. Vagy ahogy Pál apostol mondta: a törvény betöltése a szeretet – tette hozzá a püspök.
A Zsinat lelkészi elnöke visszaemlékezett huszonöt évvel ezelőttre, „amikor a jogi kar gondolatára még mindenki csak legyintett”, és felsorolta azoknak az embereknek a nevét, akiknek szívügyük volt a kar létrehozása: Barátossy Jenő, Hegedűs Loránt, Takaró Mihály, Simonfi Sándor és Veres Sándor. Beszédének végén áldást kívánt a jelenlevőkre és az eljövendőkre, és egy ígéretet is tett: minden követ meg fog mozgatni azért, hogy a jogi kar belátható időn belül beköltözzön egy számára méltó helyre a belvárosban.
Balog Zoltánt követően Tóth J. Zoltán, a kar dékánja köszöntötte a jelenlévőket, majd felidézte a jogi kar történetét. A professzor kiemelte, hogy az elmúlt huszonöt év alatt számos ügyvédet, bírót adtak országunknak, akikre nagy büszkeséggel tekintenek. Az intézményből kikerült jogászok ugyanis éppoly felkészültek erkölcsileg, mint szakmailag. A dékán a létszámadatok ismertetését követően megemlítette az egyre magasabb pontszámokat és az előkelő ragsorokat, amelyek többi között az oktatók kiválóságának köszönhetőek.
A dékán zárszavában az alapító atyákat idézte, majd megköszönte minden jelenleg és az elmúlt években az intézményben dolgozó ember munkáját.
Trócsányi László, a Károli Gáspár Református Egyetem rektora méltatta az egyházak oktatásban vállalt kiemelkedő szerepét. Felelevenítette az egyetem gondolatának megszületését, amelyet elmondása szerint sok vita előzött meg, és amely először Kecskeméten kezdett el működni egy levelezőképzéssel, de a diplomát négy éven keresztül még a Szegedi Tudományegyetem adta. Kiemelte, hogy hálás sok olyan egykori professzornak, akik, bár máshol tanítottak, jelentősen segítették a Károli és azon belül a jogi kar megalakulását. A rektor szerint, ha nem vesszük figyelembe gyökereinket, nem tudunk igazán építkezni a jövőben. – Kettős hivatásunk van. Egyrészről van egy értékrendünk, amelyet nem szégyellni, hanem képviselni kell, másrészt nyitottabbnak kell lennünk a világra. A fiatalok kérdeznek, és ha mi nem tudunk felelni nekik, akkor ott fognak minket hagyni. Elmennek máshova, ahonnan kapnak választ. Ezért nekünk képesnek kell lenni olyan feleleteket adni, amelyekről azt gondoljuk, hogy a helyes utat képviseljük vele. Óriási felelősségünk van az elkövetkezendőket illetően – jelentette ki Trócsányi László.
Jövőbeli tervei kapcsán úgy fogalmazott: szeretné lebontani a karok közötti „schengeni határokat” azzal, hogy támogatja a szakemberek és hallgatók együttműködését, kutatását, egyfajta interdiszciplináris közeget létrehozva.
Mezey Barna, a kar volt oktatója a protestáns jogalkotással és jogi oktatással kapcsolatos első élményeibe avatta be a hallgatóságot. Visszaemlékezett arra az időre, amikor még az ELTE Állam- és Jogtudományi Karának oktatási és tanulmányi dékánhelyetteseként meg kellett szerveznie, hogy a Károli induló jogi karáért az ELTE garanciát vállaljon, amely, mint mondta, nem ment olyan könnyen. Zárszavában megköszönte, hogy részese lehetett az intézmény elmúlt huszonöt éves történetének.
A köszöntők után Stipta István bemutatta a kar huszonöt éves évfordulójára kiadott kötetet, amely feldolgozza az 1998 óta eltelt időszak eseményeit, majd pódiumbeszélgetések következtek.
Az első a jogi kar jelenlegi oktatóinak részvételével zajlott, akik a személyes hangvételű eszmecsere során megosztották a hallgatósággal oktatóvá válásuk történetét, életpályájuk fontosabb állomásait, tapasztalatait és persze kalandjait. A második pódiumbeszélgetésre pedig olyan egykori diákokat hívtak meg – volt közülük, aki később tanított is az intézményben –, akik a jogi kar megalakulásának első éveiben végeztek. Beszélgetésük során saját élményeiket, küzdelmeiket, meghatározó pillanataikat és a nagy hatású oktatókat idézték fel.
Az esemény Tóth Károly és Lőrincz Lajos alapítók emléktáblájának avatásával zárult. Nagy Lenke, az ünnepség házigazdája a 100. zsoltár 5. versével búcsúzott a jelenlevőktől: „Mert jó az Úr, örökkévaló az ő kegyelme, és nemzedékről nemzedékre való az ő hűsége!” Mint fogalmazott, ez az egyetlen garancia az elkövetkezendő huszonöt évre.