Idén Hafenscher Károly evangélikus lelkész, az Evangélikus Hittudományi Egyetem Gyakorlati Teológiai Tanszékének professor emeritusa, a Magyarországi Evangélikus Egyház Zsinatának lelkészi elnöke és Imre Mihály irodalomtörténész, reformációkutató, a Debreceni Egyetem Bölcsészettudományi Kara Magyar Irodalom- és Kultúratudományi Intézetének professor emeritusa kapta meg a Károli Gáspár-díjat. A rangos állami kitüntetést egyházuk vezetőinek jelenlétében vehették át a díjazottak október 31-én Budapesten, az evangélikus egyház Üllői úti székházában. A Károli Gáspár-díjban évről évre azok részesülhetnek, akik a hittudományok terén kifejtett munkásságukkal gazdagították a magyar tudományos életet, illetve a magyar vallási irodalomban és vallási életben kiemelkedőt alkottak.
A reformáció ünnepére reagálva, a keresztyénség világra gyakorolt hatását említve kezdte köszöntőbeszédét Soltész Miklós. A Miniszterelnökség egyházi és nemzetiségi kapcsolatokért felelős államtitkára az egyetemes papság fogalmát és fontosságát, illetve a fizikoteológia szépségét járta körül, majd kiemelte: az egyházi díjak rávilágítanak arra is, hogy a tudomány és az istenhit nem szemben áll egymással, hanem segíti és kiegészíti egymást, valamint arra is, hogy a teremtett világ értéke, tanítása mennyire örök, és mennyire átmeneti a sok ideológiai irányzat.
Hafenscher Károly az elismerést az evangélikus egyház liturgiai, egyházzenei és istentiszteleti életének elméleti és gyakorlati teológiai megalapozásában, valamint az egyház teológiai üzenetének a társadalom felé való közvetítésében végzett kiemelkedő munkájáért vehette át. Az államtitkár úgy fogalmazott, hogy Hafenscher Károly egyrészt az evangélikus egyház hű szolgálója, másrészt az ökumené szívbéli harcosa.
Prőhle Gergely, a Magyarországi Evangélikus Egyház országos felügyelője laudációjában arról beszélt, hogy a „közös tanúságtétel” az, ami Hafenscher Károlynak az evangélikus egyházon belüli, abból mégis hangsúlyosan kitekintő, embereket megszólítani akaró, a missziói parancsot komolyan vevő szolgálatát jellemzi. – Krisztusra mutatni, emberekbe invesztálni – nem főnökként, hanem testvérként, nem szentként, hanem gyarló emberként. Mindezt tudományos igénnyel, komolyan véve a teológiát mint tudományt, de mindig felismerve a Jóisten és Luther Márton humorát – jellemezte laudációjában a professzor munkásságát Prőhle Gergely.
Imre Mihály fél évszázados tudományos és oktatói munkája, a kora újkori magyar protestáns műveltség – elsősorban a prédikációirodalom, a retorika, a német–magyar peregrinációs kapcsolatok, a Szenci Molnár Albert-életmű, a Vizsolyi Biblia forrásai, a martirológia, a pietizmus és a fizikoteológia – irodalom- és művelődéstörténeti vonatkozásainak feltárásában végzett kiemelkedő munkája elismeréseként vehette át a Károli-díjat.
Győri János, a Tisztántúli Református Egyházkerület Közgyűjteményeinek igazgatója Imre Mihályt méltatva azt mondta: a professzor minden megnyilvánulását a hivatástudat és az igényesség jellemzi. Bármiről beszél, sugárzik szavaiból a tárgy szeretete és a hitelesség. Kivételes adottsága, hogy szóban is nyomdakészen fogalmaz, ugyanakkor sem tudósként, sem tanárként nem zárkózik be az irodalom elefántcsonttornyába, hanem azt az egyetemes művelődés részeként értelmezi. Felekezeti feszültségekkel terhelt témák kutatása során elfogulatlan tud maradni, így a tudomány eszközeivel akaratlanul is sebeket gyógyít, jelezve, hogy a valamikor egymásnak feszülő nézetek együttesen alakították nemzeti önismeretünket – fogalmazott Győri János.
A laudációk után Soltész Miklós államtitkár és Fürjes Zoltán egyházi és nemzetiségi kapcsolatokért felelős helyettes államtitkár adta át a Károli Gáspár-díjakat. A kitüntetettek ezután rövid beszédben mondtak köszönetet az elismerésért. Hafenscher Károly Arany János A csillag-hulláskor című versével a díjra való méltatlanságát emelte ki, míg Imre Mihály Pál apostol Római levelét idézte – Károli Gáspár fordításában – zárásként: „Azért nem azé az választás, akinek arra akarattya vagyon, se nem azé, aki azért fut, hanem az könyörülő Istené.”
Az evangélikus egyház székházában tartott ünnepélyes díjátadó utáni állófogadáson Fabiny Tamás elnök-püspök is köszöntötte a díjazottakat.
A cikket elolvashatják és további képeket találhatnak a díjátadóról az Evangelikus.hu-n.
„Jó bemelegítés volt az elmúlt hatvannyolc év”
Ez nem egy befejezés, hanem most kezdődik a tánc – vallja Hafenscher Károly, akit Károli Gáspár-díjjal tüntettek ki október 31-én. Az evangélikus teológus és lelkész mostanában köszön le az evangélikus zsinat lelkészi elnöki és a révfülöpi Ordass Lajos Evangélikus Oktatási Központ igazgatói posztjáról, de a nyugdíjas éveket lehetőségnek látja arra, hogy lecsendesedjen és többet foglalkozzon az Úristennel. Úgy véli, ha a keresztyén ember komolyan veszi azt, hogy hazafele készülünk, nem pedig a semmibe, akkor ilyen esetben tud azzal az izgalmas kérdéssel foglalkozni, hogy hogy tudunk átmenni a kapun, és ami eddig történt az életében, az csak a bemelegítés volt. A kitüntetett a tanítást nem hagyja abba teljesen, és néhány kéziratot is szeretne elővenni az asztalfiókból és befejezni, de azt is reméli, hogy jut egy kis ideje a zenére is.
Kultúráról beszélni felelősség
Imre Mihály nemcsak irodalomtudós és Szenci Molnár Albert-kutató, hanem nemzedékek tanára, akinek szó szerint fejében van az irodalom: máig kívülről tudja például Jónás könyvének tetemes részét. A katedrán eltöltött hosszú életművét jól leírja, hogy résztvevője volt a négyszázadik és a négyszázötvenedik Szenci-emlékévnek is, fél évszázad különbséggel, és ma is aktívan foglalkozik a témával. A debreceni egyetemi oktató volt az egyik díjazott, aki átvehette a Károli Gáspár-díjat október 31-én, a reformáció napján.