A Törökszentmiklósi Református Oktatási Központ kiváló példa arra, hogy egy oktatási intézmény miként képes jövőt és perspektívát adni egy közösségnek. A helybéli református óvoda, iskola, valamint a szakképző iskola, technikum és gimnázium lehetőséget teremt arra, hogy a környékbeli gyermekek helyben készülhessenek fel az életre. Szabó József Jánossal, a Törökszentmiklósi Református Egyházközség elnöklelkészével, valamint Budai Ferenccel, az intézmény igazgatójával beszélgettünk.
Szabó József János, a Törökszentmiklósi Református Egyházközség elnöklelkésze
Egy oktatási központ létrehozásához nem elegendő egyetlen intézmény, hanem több iskola egységét jelenti a fogalom. Milyen intézmények működnek Törökszentmiklóson?
Szabó József János (SZJJ): 1991-ben vettük át a templom mellett található régi református iskolát, hiszen az a kommunizmus előtt az egyházhoz tartozott. Rengeteg energiát fordítottunk a gyermekekre, egy rendkívül sikeres tehetséggondozó programot is elkezdtünk, de nyolc év elteltével ezek a gyermekek szétszéledtek a környék középiskoláiba. Ezért elkezdtük keresni a lehetőséget arra, hogy a diákok nálunk folytathassák tovább a középiskolai tanulmányaikat. Így kaptunk az alkalmon, amikor az Agrárminisztérium fenntartásában lévő, helybeli Székács Elemér középiskola átvételére lehetőség nyílt. Ekkor már több mint tíz éve működtettünk egy óvodát is, amelybe hetvenkét gyermek járt. Ez a három tagintézmény alkotja az oktatási központot.
Megéri ezeket az intézményeket szervezetileg összevonni, nem jelent ez így túl sok munkát a fenntartónak?
SZJJ: Ellenkezőleg, korábban a lelkészi hivatalnak, illetve nekem, az elnöklelkésznek elég nehéz feladat volt a három tagintézmény ügyeivel külön-külön foglalkozni. Ez több költségvetést, záró számadást, hatósági ellenőrzésre való felkészülést követelt, illetve egyéb problémákat is okozott. Láttuk, hogy az országban már több helyen működik oktatási központ, amelyek a régi református kollégiumok mintáját vették alapul. Mi lettünk az ötödikek a Kárpát-medencében, hiszen a határon túl is vannak hasonló intézményei a református egyháznak.
Rendkívül előnyös az, hogy egy főigazgató irányítja az egész oktatási központot. A főigazgatónak megfelelő hatáskörei vannak arra nézve, hogy személyi és gazdasági ügyekben döntéseket hozzon, és ő az, aki a fenntartó testületnek, a presbitériumnak is beszámol. A tagintézmények vezetői, akik korábban az intézmények igazgatói voltak, felszabadultak a gazdasági feladatok, az épületek felújítása, karbantartása, a pályázati ügyintézések alól, és teljes egészében szakmai kérdésekkel foglalkozhatnak.
Ha Isten is megsegít bennünket, akkor az oktatási központ jövőre egy bölcsődével is kiegészül. Ez azt jelenti, hogy a törökszentmiklósi gyermekek a bölcsődétől egészen a középiskoláig a település református intézményébe járhatnak.
Milyen előnyökkel járt a fenntartóváltás a szakképző iskola szempontjából?
SZJJ: Az Agrárminisztériumban született egy olyan döntés, hogy az általuk fenntartott intézmények csak szigorúan az agrárszakképzés ügyét szolgálhatják. Törökszentmiklóson azonban korábban egyéb, jól működő képzések is helyet kaptak, például pénzügyi és logisztikai is. Ezeket kimenő formában megszüntette az Agrárminisztérium, így a város több száz diákot vesztett az évek során. Ezeket a képzéseket igyekszünk újraindítani, hiszen van a településen erre igény.
A gyülekezet és az oktatási központ élete mennyire fonódott össze az elmúlt években?
SZJJ: Az oktatási központ tanulói létszáma eléri a nyolcszáz főt, az alkalmazottak létszáma az idősotthonban dolgozókkal együtt pedig nagyjából száznyolcvanra rúg. Ez azt jelenti, hogy a gyülekezet intenzív kapcsolatban áll majdnem ezer családdal, amelyek diákként vagy munkavállalóként jelen vannak az egyházközség életében. Ebben szerencsés átfedések is vannak természetesen, amikor gyülekezeti tagok lesznek a munkavállalóink, illetve fordítva, amikor az alkalmazottjainkból lesznek gyülekezeti tagok. Összességében ez is egy missziós, amelyben nagy segítségünkre van a gyülekezet magja, akik minden istentiszteleten jelen vannak. Sokakat ők hívnak meg, általuk még több embert érhetünk el, valamint jó példával tudnak elöl járni azok számára, akik úgy kerülnek velünk kapcsolatba, hogy felvettük a gyermeküket az óvodába vagy valamelyik iskolai intézményünkbe.
Van elég lelkészük ahhoz, hogy az iskolalelkészi és a gyülekezeti feladatokat is ellássák?
SZJJ: 38 éve szolgálok Törökszentmiklóson, de soha nem kellett egyedül szolgálnom. Mindig voltak segédlelkészeink. A feleségem is lelkipásztor volt, de ezen felül két-három lelkész mindig jelen volt még a gyülekezet életében, tehát a feladatokat jól szét lehetett osztani. Nemrégiben egy fiatal lelkésztársat választott mellém a gyülekezet, aki fiatalos energiával végzi a munkát. Ő egyébként a vejem is egyben, és a kisebbik lányom is lelkész. Az intézményrendszerben dolgozik még két lelkésznő, de az új lelkésztárs is besegít a feladatok végzésébe.
Budai Ferenc, a Törökszentmiklósi Református Oktatási Központ főigazgatója
Hogyan élték meg a fenntartóváltást a szakképző iskola vezetői, dolgozói és a gyermekek?
Budai Ferenc (BF): A fenntartóváltást megelőzően többször egyeztettünk az egyház képviselőivel arról, hogy miként viszonyulna a nevelőtestület, a szülők és a diákok az átálláshoz, hogy egyáltalán mit jelentene ez az iskola életében. Végül rengeteg közös pontot találtunk, a pedagógiai programunk majdnem egésze lényegében megegyezett azokkal az értékekkel, elvekkel, amelyeket egy keresztyén iskolában is vallanak, ezért is mentünk bele a változásba.
Az egyházi fenntartásból fakadóan a gyermekek istentiszteleteken, áhítatokon vesznek részt, illetve bekerült a tantervbe az egyházi ének, valamint a hittan is. Ezeken kívül a mindennapokban nem történt óriási változás, hiszen a pedagógusok és a gyermekek egy jelentős része már korábban is azonosult a református szemlélettel. A keresztyénség által adott többletre nem teherként tekintünk, hanem egyfajta lehetőségként, hiszen a gyermekek és a dolgozók számára is adott plusz egy támaszt, ahová fordulhatnak. Az Istenhez és az egyházhoz való tartozás egy újabb értékként jelent meg az intézmény életében.
Mostanra már nemcsak a középiskola igazgatója, hanem az egész oktatási központé is.
BF: 2000 óta, tehát 22 éve vagyok ennek az intézménynek a vezetője. Amikor 2022-ben létrejött az oktatási központ a három tagintézményből, akkor kaptam meg a főigazgatói megbízást a Törökszentmiklósi Református Egyházközségtől, amely három évre szól.
A térségben a mezőgazdaság jelentős múltra tekint vissza. A mai napig élő hagyományokról beszélhetünk?
BF: A tradíciók miatt jönnek ide a gyermekek. Elsősorban nem törökszentmiklósi diákokat képezünk az agrárterületen, hanem a régióból, a járás területéről érkeznek hozzánk a gazdálkodó családok gyermekei. Ezek a fiatalok gyakran azt a gazdaságot akarják továbbvinni, amelyben már a nagyszülők is dolgoztak. Természetesen kollégiumot is működtetünk a távolabbról érkezők számára.
Emellett az intézményünk nem csak az agrárterületre fókuszál, élelmiszeripari szakembereket is képzünk. Törökszentmiklós tradicionálisan egy élelmiszeripari város volt, elsők között létesítettek malmot a településen, de a baromfi-feldolgozás is nagy múltra tekint vissza. Figyelembe vesszük a munkaerőpiac igényeit, ezért is indítottuk el az élelmiszeripari képzést. Továbbá keresett volt a kereskedelmi, a pénzügyi, valamint a sportszervezői képzés is, így a fenntartó jóváhagyásával ezen az öt területen indult el az oktatás, amikor átvett bennünket a református egyház.
Az utóbbi két évben elkezdtük a négyosztályos általános tantervű, illetve a nyelvi és informatikai emelt szintű képzéseket is, valamint idén szeptembertől már hirdetjük a nyolcosztályos gimnáziumi képzést is az új beiskolázási rendszerben.
Az iskola bejáratánál egy termelői kisboltot is találunk.
BF: Nemcsak kisbolt található az iskola területén, hanem egy sütőüzem is működik az élelmiszeriparos tanulóknak. Ezen felül a közelben, Bartapusztán egy több mint százhektáros tangazdaság és állatállomány biztosítja a gyakorlati képzést az agrárterületen tanulóknak.
Az iskola menzáját is a sütőüzem, valamint a tangazdaság látja el élelmiszerrel?
BF: Igen, az a cél, hogy önellátók legyünk az étkeztetésben. Egy 650 adagos konyhát üzemeltetünk, amely az óvodások, az általános iskolások, a középiskolások, a kollégisták, valamint az egyház által fenntartott idősotthon lakóinak az étkeztetését is biztosítja. Ez napi három-négy étkezést jelent. A tangazdaságban megtermelt gabonát eszik az állatok, illetve őrlés után használja a sütőüzem. A tejet és a tojást használja a konyha, illetve a saját boltunkban is áruljuk, de a város üzleteiben is meg lehet kapni – semmi sem vész kárba. A sütőüzemben több mint harmincféle sütőipari termék készül, jóval a saját igények felett, ezért a termékek egy részét itt is máshol értékesítjük, például a városi konyha is vásárol tőlünk.
Milyen irányban bővülhet az oktatási központ?
BF: Található néhány nagyobb, műszaki, informatikai profilú ipari üzem is a térségben, ezeknek jól képzett munkaerőre van szüksége. Már említettem a gimnáziumi képzésnél az informatikai fakultációt: most ez lehet a következő irány, nem a gimnáziumi, hanem a szakképzés keretein belül, esetleg technikumi képzés formájában.