Csak egészséges legyen, a többi nem számít – halljuk gyakran a babát váró pároktól a sóhajt, amikor a születendő gyermek nemét firtatjuk. Többnyire egyetértően mosolygunk: valóban ez a legfontosabb. Azonban előfordul, hogy az egészségesnek tűnő kisgyermek fejlődésében valami gond akad. Vagy később, az iskolakezdésnél derül ki: szakember segítségére van szükség. Az ijedt csemetéknek és a kétségbeesett szülőknek igyekszik segíteni a Református Egységes Gyógypedagógiai Módszertani Intézmény (Egymi). Bori Judit igazgatóval beszélgettünk.
Református Egymi – akik egyházunkban már hallották a nevüket, leginkább talán a korai fejlesztéssel azonosítják önöket. Ennél azonban jóval több feladatot vállalnak.
A Református Egymi 2000-ben alakult, Kishunhalason indultunk. Kezdetben a súlyosan, halmozottan sérült gyermekek iskolai, később óvodai ellátását végeztük. Időközben egyre nagyobb számban jelentek meg köznevelési intézmények – óvodák, általános és középiskolák – a Magyarországi Református Egyház (MRE) fenntartásában, és ez a gyarapodás most is tart. Ezért megjelent az igény, hogy pedagógiai szakszolgálati feladatokkal bővítsük ki a tevékenységünket, így is segítve ezeket az intézményeket. Ehhez 2015-ben kaptunk pályázati forrásból nagyobb támogatást, ekkortájt nőttünk óriáshálózattá. Négy feladatellátásban végezzük a tevékenységünket.
Melyek ezek?
A két, már említett terület, a halmozottan sérült gyermekek óvodai és iskolai ellátása – szegregált intézményrendszerben történik. A következő a pedagógiai szakszolgálati feladatok végzése, amelynek több ága van. Az egyik az említett korai fejlesztés, amely kiemelt feladatunk: nullától hat éves korig segítjük a gyermekeket és a családjukat. Emellett a református óvodákban, iskolákban logopédiával, gyógytestneveléssel, nevelési tanácsadással, pszichológiai ellátással, tehetséggondozással foglalkozunk. Az utazó gyógypedagógusaink hálózata pedig azoknak a sajátos nevelési igényű (SNI) gyermekeknek a rehabilitációs ellátásban – illetve a velük foglalkozó pedagógusoknak – segít, akik nem szegregált, hanem normál óvodai vagy iskolai nevelésben részesülnek.
Hogyan működik ez utóbbi hálózat, honnan utaznak ki a pedagógusok az adott intézményekbe?
Csak a nevükben utaznak – ebben különbözünk az állami rendszertől. Az elmúlt hat-hét évben igyekeztünk kölcsönös együttműködést kialakítani a református köznevelési intézményekkel. Mi igyekszünk felkészült szakembereket bevonni a hálózatba, az intézmények pedig a saját épületeikben lehetőséget és teret adnak arra, hogy helyben végezzük a felmerülő feladatokat – legyen az szakszolgálati vagy gyógypedagógusi hatáskör. Nagy hangsúlyt fektetünk arra, hogy erősödjön a szakmai együttműködés az intézményi pedagógusközösségekkel. Emiatt munkatársaink egy vagy legfeljebb két, egymáshoz közel lévő intézményben látják el a feladataikat, ahol szinte egész nap jelen vannak, és az óráik mellett az integrálásban is segítenek.
Kik kérhetnek segítséget az Egymitől? Hogyan dől el, mely intézménnyel működnek együtt?
A korai fejlesztésben nullától hároméves korig – vagy ha az óvodáztatását korai fejlesztésben teljesíti a gyermek, akkor akár hatéves korig – felekezettől függetlenül és intézményi odatartozás nélkül bárki részt vehet. Hároméves kortól, azaz az óvodai beiratkozás időszakától válik ketté ez a tevékenységünk. Egyházunk Zsinata elsősorban a református intézmények számára hozta létre a hálózatunkat. Azokkal az intézményekkel, amelyek tőlünk szeretnék ezt a szolgáltatást igénybe venni, együttműködési megállapodást kell kötnünk. Abban az esetben, ha nem református, hanem önkormányzati vagy alapítványi fenntartású intézményről van szó, a területileg illetékes, parókiális joggal rendelkező lelkész belegyezése szükséges a közös munkához. Ha ő engedélyezi, akkor nincs további akadálya. Állami fenntartású intézményeink viszont nincsenek.
Kiterjedt, az egész országot lefedő intézményrendszernek tűnik az Egymi.
Jelenleg tizennégy helyszínen vagyunk jelen, hét nagy tagintézményünk van. A székhelyintézményünk – ahol magam is jelen vagyok – Halászteleken van. Ezen kívül Budapest, Miskolc, Debrecen, Kiskunhalas, Tatabánya és Igal ad otthont a központjainknak. Igalon, a Somogyi-dombság közepén az Országos Református Cigánymisszió hívására kezdtük el néhány éve a munkát. Itt többségében a roma kisebbséget ellátó önkormányzati óvodák a partnereink.
Úgy tudjuk, a telephelyek és a tagintézmények száma az elmúlt másfél hónapban nőtt tizennégyre. Hol nyíltak új központjaik?
Kiszolgáltatott és nehéz helyzetbe került családokkal találkozunk, akiknek az első évek meghatározzák a jövőjüket is. Ekkor derül ki, mennyire tudnak megbarátkozni azzal, ami rájuk vár a sérült gyermek nevelésében. Hosszú évek óta úgy látjuk, hogy az első nagy nehézség, amellyel szembesülnek, az az óvodakezdés. Ezért amellett, hogy a korai fejlesztéssel foglalkozó helyszíneink számát bővítjük, fontosnak tartjuk, hogy a folytatás lehetőségét is fel tudjuk ajánlani. Ezért ősszel négy helyszínen nyitottunk SNI-óvodát. A debreceni tagintézménynek Berettyóújfaluban nyílt új telephelye, ahol SNI-s gyermekeket ellátó óvoda várja a legkisebbeket. A tiszafüredi telephely eddig is működött, de az önkormányzattal kötött megállapodásnak köszönhetően gyönyörű új épületben kapott helyet – itt is van korai fejlesztés, és most óvodát nyitottunk. A harmadik helyszín Miskolc, ahol ugyancsak működött már eddig is tagintézmény. Az egyházkerülettel való együttműködés révén azonban most egy teljes szintet kaptunk az egyik iskolaépületben, így itt is SNI-s gyermekeket ellátó óvodát indíthattunk. A kiskunhalasi iskolánk és óvodánk ugyancsak létezett korábban is. Tavaszig a helyi kórház adott nekünk otthont, de sajnos a koronavírus-járvány miatt hozott intézkedések első napján innen ki kellett költöznünk. Hála Istennek, ekkor már tárgyaltunk az önkormányzattal egy másik ingatlan birtokba vételéről, így ide költözhettünk. A nyarunk viszont rendkívül megterhelő volt: az egy év alatt tervezett felújítást három hónap alatt kellett kiviteleznünk, hogy szeptemberben legyen hol elkezdenünk a tanévet. Az igali tagintézményünk is igen rossz állapotú önkormányzati épületben működött eddig, de a fenntartó támogatásával sikerült új épületet vásárolni, így már ők is önálló ingatlanban kezdték a tanévet.
A bővülő hálózat és az óvodai ellátás indítása sok családnak nyújthat segítséget.
Alig telt el néhány hónap, és a szülők már most azt kérdezgetik, hogy nyitunk-e iskolát is...
Hogyan találnak önökre a szükséget szenvedők?
A településeken, ahol a központjaink működnek, a helyi és a környékbeli gyülekezetekből is sokan keresnek és találnak nálunk segítséget. Mindenütt igyekszünk szoros kapcsolatot tartani a védőnői hálózatokkal és a házi gyermekorvosokkal. Rendszeresen vannak szakmai konferenciáink, egyeztetéseink, amelyeken partnerekként igyekszünk megszólítani őket. Próbálunk segítséget adni és rámutatni, melyek azok a tünetek a gyermekeknél, amelyek esetében érdemes a szülőket hozzánk irányítani.
Orvosi diagnózis gyakran már csak a nagy baj bekövetkeztekor születik. Azt gondoljuk, hogy ha minél korábban, már az első, kisebb tünetek jelentkezésénél megkezdődhetne a beavatkozás, az sok esetben a súlyosabb gondok megelőzését szolgálná. Ezért roppant fontosak az említett szakmai kapcsolatok, hiszen ők vannak ott a családokkal a születés utáni időszakban.
Mit tapasztalnak, nyitottak a szakemberek az egyházi segítségnyújtásra, vagy fenntartással kezelik?
Több helyszínünkön nyitottak, míg másutt egyfajta távolságtartást tapasztalunk. Úgy gondolom, hogy ennek az okát egyik helyszínen sem a református háttérben kell keresni. Sokfelé az állami szféra szakmai munkájának kritikáját vagy konkurenciáját vélik a mi tevékenységünkben. Szerintem ez rossz felfogás, hiszen annyira sok segítségre és támogatásra szoruló család van, hogy bőven jut belőlük mind az állami, mind az egyházi területre. Ha a gyermek van a középpontban, és arra koncentrálunk, hogy ő megkapja a szükséges támogatást, akkor nem az a lényeg, hogy kihez fordul a család.
Az említett gyors épületfelújítás mellett miben változott még az életük a koronavírus-járvány alatt? Mire készülnek a szigorított intézkedések kapcsán?
Megvallom, a járványügyi veszélyhelyzet miatt mi is elég nehéz helyzetbe kerültünk – a vezetőkre, a döntéshozókra ez különösen is igaz. Az első hullámban talán annyival volt könynyebb a helyzet, hogy egyértelmű és mindenkire egységesen vonatkozó szabályok születtek: mindenki átállt a digitális tanrendre. Mivel mi még soha nem csináltunk ilyet, ezért ebben az esetben is az idővel küzdöttünk: néhány nap alatt kellett kitalálnunk, hogyan tudjuk továbbra is elérni a családokat. Az Egymi közössége – ezer munkatársról beszélünk – jól vizsgázott: két hét alatt átálltunk az új rendszerre. Ez leginkább annak köszönhető, hogy önálló, saját fejlesztésű digitális adminisztrációs rendszerünk van, amelyben kiválóan tudjuk követni és segíteni a kollégák munkáját. A mostani, második hullám jóval nagyobb nehézséget okoz. A köznevelési rendszer most az elszigetelt bezárás vagy digitális tanrendre átállás folyamatát éli. Ezért van olyan munkatársunk, aki például az általános iskolai ellátásban kontaktórákat tart, míg a középiskolai órákat digitálisan vezeti. Ez a hibrid megoldás átszervezést igényel – arról nem is beszélve, hogy a kollégáink is ki vannak téve a fertőzésveszélynek. Beszereztük számukra a szükséges kézés felületfertőtlenítő szereket, a mosható maszkokat, illetve arcpajzsokat, amelyeket magukkal vihetnek az óráikra.
Kapcsolatfelvétel:
A Református Egységes Gyógypedagógiai Módszertani Intézmény munkatársaival a szolgálat honlapján – reformatusegymi.reformatus.hu – keresztül, üzenetküldéssel könnyen fel lehet venni a kapcsolatot. Ugyanitt található az egyes telephelyek és tagintézmények elérhetősége is, és további információk, hírek is olvashatók az Egymi munkájáról.
Van olyan kollégájuk, aki a veszély miatt nem vállalta a további munkát?
Minden hatvan év fölötti pedagógusunkat automatikusan áthelyeztük digitális tanrendre. A pedagógusokon kívül a többi, adminisztratív vagy egyéb területen mozgó, hatvan év feletti munkatársunk is csak otthonról dolgozhat. Ehhez minden szükséges eszközt biztosítunk nekik.
Nem féltek ebben az időszakban az új helyszínek nyitásától?
Az új telephelyek és tagintézmények előkészítési munkálatai körülbelül egy éve elkezdődtek, a vírus felbukkanásakor már javában tartottak. Az elindításuk szükségét pedig mi sem mutatja jobban, mint hogy már augusztus végére szinte mindenütt teltházunk volt – habár mi azt gondoltuk, hogy csak a következő években érjük el a teljes gyermeklétszámot.
Ezek szerint hatalmas igény van a munkájukra.
Igen. Ezért gyarapodik a szolgáltatásaink és a helyszíneink, illetve munkatársaink száma is. Egy tanév alatt több mint százezer gyermek veszi igénybe valamelyik szolgáltatásunkat.
Milyen további céljaik, terveik vannak?
Sikerrel pályáztunk az MRE óvodafejlesztési programjában arra, hogy a miskolci tagintézményünkben SNI-s gyermekeket ellátó, ötcsoportos óvodát építsünk. Már el is kezdődtek a tervezési munkálatok. Erre azért vágyunk, mert a pedagógiai szakszolgálat is helyet kapna az új épületben, a szolgálat jelenlegi otthonául szolgáló ingatlanban pedig HRG-, azaz vízi mozgásfejlesztő uszodát alakíthatnánk ki. Persze ennek megvalósítása még beletelik néhány évbe. A többi helyszínen is igény mutatkozik a továbblépésre: Kiskunhalason már szinte minden termünk foglalt, újabb és újabb jelentkezőink vannak. Mivel itt nincs SNI-s gyermekeket ellátó részlegünk, szeretnénk ezt beindítani, mégpedig új, zöld beruházással kialakított épületben. Halászteleken sincs még óvodai ellátás, így itt is szándékozunk ilyen intézményt létrehozni – ugyancsak zöld beruházással. Mivel sokan vannak, akiknek a környékén nincs az igényeiknek megfelelő intézmény, szeretnénk kollégiumot nyitni, ahol hétfőtől péntekig tartó szálláslehetőséggel ezeknek a családoknak is segíthetnénk. Olyan tagintézményeink is vannak, ahol megfelelő hely vagy szakember hiányában még nem tudtuk elindítani a korai fejlesztést. Ebben is szeretnénk előrelépni.
Az interjú megjelent a Reformátusok Lapjában.