Az a példa nélküli helyzet állt elő, hogy a tanárok és a diákok most ugyanazt tapasztalják meg – járványt, elszigeteltséget, bezártságot, személyes veszteségeket. A tanév május 10-től személyes jelenléti oktatással folytatódik, ám sok dolog változik. Szontagh Pál, a Református Pedagógiai Intézet vezetője szerint most az a fontos, hogy a diákok érzelmi támogatást kapjanak.
Hogyan érdemes készülni az iskolák kinyitására?
A legfontosabb tudatosítani, hogy nem ugyanúgy nyitjuk ki az általános és a középiskolák kapuit, ahogyan márciusban, illetve novemberben bezártuk azokat. Hiába ülnek majd ugyanazokon a székeken ugyanazok a nebulók, nem tehetünk úgy, mintha a járvány meg sem történt volna. A gyermekeknek veszteségeik vannak. Van, akit tragédia, haláleset tört meg. Máshol a család egzisztenciálisan megroppant, ezek jeleit hor- dozza a tanuló magán. Van, aki elszigetelődött a társaitól, elveszítette a barátait, nem találja a helyét a közösségben, mert megszokta, hogy hónapokig a saját szobájában, egyedül volt. Ezeket a lelki sérüléseket a pedagógusoknak egyénre szabottan kell felmérniük és kezelniük.
Készen állnak erre?
Azt kell mondanom, hogy igen is, meg nem is. Mert a tanárok ugyan tanultak gyereklélektant, pszichológiát, és rengeteget tapasztaltak már szociális nehézségekben, gyermekvédelemben, de egyidejűleg ilyen mennyiségben még nem találkoztak ezekkel a gondokkal. Tapintatosan kell felmérni, hogy melyik gyermek milyen állapotban van, kit mennyire lehet tanítani, mi foglalkoztatja őket. Ugyanakkor az is óriási kü- lönbség minden korábbi helyzethez képest, hogy lélektanilag ennyire egy cipőben még sosem jártunk a gyermekekkel. A pedagógusoknak is megvannak a saját veszteségeik, szorongásaik, féltik magukat, a még be nem oltott, otthon lévő családtagjaikat, és persze a tanítványaikat.
Szontagh Pál, a Református Pedagógiai Intézet vezetője.
A tanároknak ki segít?
A repülőgépeken a baleseti teendők ismerteté- sekor azt szokták mondani: az első feladat, hogy először mindenki saját magára húzza fel az oxi- génmaszkot, mert csak ezután tud másoknak segíteni. A pedagógusok most hasonló helyzetben vannak: először a saját krízisükből kell kilépniük, hogy tudjanak a többiekre koncentrálni. Merjenek szakmai segítséget kérni – akár a tantestületen belül, az iskolapszichológustól, az iskolalelkésztől vagy más szakemberektől. Online fórumok is segíthetik a feldolgozást, azt, hogy a pedagógusok lelkileg újra önmagukra találjanak. Ilyen alkalmak például a Református Pedagógiai Intézet által szervezett online események is: az Ötórai tea mentálhigiénés beszélgetéssorozat vagy az intézményvezetőknek szervezett digitális igazgatói klubunk.
Kérjük, adjon néhány gyakorlati tanácsot: hogyan kezdjék újra a tantermi oktatást a tanárok?
Közeledik az év vége, ilyenkor a pedagógusokban beindul a reflex, hogy a tanultakat összegezni, a diákokat pedig értékelni kell. Most nem ez a legfontosabb. Inkább sok osztályfőnöki órát javaslok, ahol lehet beszélgetni. Emellett a szabadban közösen eltöltött idő is sokat segíthet – mivel a járványveszély még nem múlt el, ez amúgy is praktikus. Sétáljanak, kiránduljanak az iskola környékén, akár fél napot is – a lényeg, hogy a diákoknak és a tanároknak egyaránt akklimatizálódni kell. A koronavírus átrendezte az életünket és a gondolkodásunkat, ez alól az iskola sem kivétel. Hagyjunk időt egymásnak!
A koronavírus-járvány harmadik hullámának leszálló ágában vagyunk, de a pandémiának még nincs vége. Többen féltik gyermekeiket az iskolába járástól. A szabályok adta keretek között a család és az intézmény nyílt kommunikációja, rugalmassága, empátiája képes megoldani ezeket a helyzeteket - véli Szontagh Pál.
Az interjú a Reformátusok Lapja legfrissebb számában jelent meg, amelyben további érdekes és értékes tartalmat találnak. Keressék a templomokban és az újságárusoknál!