A hazai köztudatban máig él az a megalapozatlan feltételezés, hogy a Debreceni Református Kollégium főleg maradisága miatt, esetleg politikai óvatosságból nem tűrte meg falai között tehetséges tanítványát, Csokonai Vitéz Mihályt. A város és különösen a kollégium – talán éppen a hiedelmek cáfolataként – több mint két évszázad óta kegyelettel őrzi a költő emlékét.
„Et in Arcadia ego”
Az iskola hírnevének és a város megítélésének valóban nem használt a Kazinczy Ferenccel folytatott – valószínűleg félreértésen alapuló – vita, amely Árkádia-pör néven került be az irodalomtörténetbe. A debreceniek Csokonai 1805 januárjában bekövetkezett halála után ugyanis a széphalmi mesterhez fordultak a költő sírfelirata ügyében, ő pedig egy horatiusi idézetet javasolt nekik, akik azt a hagyomány szerint magukra nézve egyenesen sértőnek találták. Ennek oka, hogy a szótár az ókori Árkádiát elsősorban legelőterületként határozta meg, különösképpen szamarak számára. Hiába próbálta aztán a nyelvújítás és a korabeli irodalom legfontosabb szereplője Csokonai idilli lakhelyére történő utalásként magyarázni az ominózus idézetet, Debrecen egyik ragadványneve a „maradandóság városa” lett, amelyik nem becsüli saját fiait.
A város és különösen a Debreceni Református Kollégium (DRK) talán éppen az elmarasztaló hiedelmek cáfolására bő két évszázada kegyelettel őrzi Csokonai Vitéz Mihály emlékét. Nemcsak a kerek évfordulókon, hanem évente megemlékeznek a poétáról annak születésnapján, november 17-én a Debrecenben található emlékhelyeken: a Dorottya utcai síremléknél, Izsó Miklós Kálvin téri szobránál, a Csokonai Színházban vagy éppen iskolájában, a Debreceni Református Kollégiumban. Készültek születésének negyed évezredes jubileumára is, ami azért is nagy kihívás volt 2023-ban, mivel több jelentős irodalmi évfordulóval is versenyezniük kellett. A Petőfi-emlékévből is kivette a részét a kollégium, nagykönyvtárában például újra kiállították a szabadságharcban eltűnt költő unokatestvérének, Orlay Petrich Somának nagy méretű festményét, a II. Lajos holttestének feltalálását. A fiatalként Csokonaiért rajongó debreceni diák, Kölcsey Ferenc Himnuszáról önálló kiállítás készült. Az őszre időzített helyi Csokonai-megemlékezések így méltó módon zárták le a magyar kultúra ünnepségsorozatát.
A kultusz egységteremtő ereje
Már tavasszal elkezdődött a készülődés, ráadásul több helyi iskola szoros együttműködésével. A Debreceni Egyetem tanára, a Csokonai-kutató Debreczeni Attila fogta össze azt a projektet, amelyben öt középiskola négy csapata készített el egy-egy fiatalos installációt egyetemisták segítségével. A kossuthos, medgyessys, fazekasos, dóczys és refis résztvevők két-két leendő magyartanár irányításával készítették el azt a munkát, amelyet november 9-én délután mutattak be a Debreceni Református Kollégiumban. Voltak, akik internetes mémeket szabtak át a szülinapos költőre, mások naptárat készítettek. A kollégium Dóczy Gimnáziuma verses drámát írt, a DRK Gimnáziuma és Diákotthona pedig négy, térbeli, érinthető, mozgatható és böngészhető plakátot készített el különböző technikák alkalmazásával, amelyekhez egy QR-kódon keresztül értelmező szövegeket is felvettek. Az őket mentoráló egyetemi hallgatók a felkészülés, tervezés és elkészítés folyamatáról meséltek a kollégium dísztermében, ahová számtalan helyről érkeztek az érdeklődők. A tizenévesek alkotásait nemcsak a helyi egyetemi oktatók nézték, hallgatták ugyanis őszinte érdeklődéssel, hanem országosan elismert Csokonai-kutatók is, akik kíváncsian látogattak el a másfél napos konferenciára.
November 8-án délután püspöki, polgármesteri és rektori köszöntéssel kezdődött az oldott hangulatú emlékülés, amelyen Győri L. János, a kollégiumi gyűjtemények igazgatója a kollégiumi Csokonai-kultuszról, Szilágyi Márton Debrecen és a költő kapcsolatáról, Debreczeni Attila pedig a „kaméleon pennájú Csokonai” sokszínű költészetéről beszélt. Lakner Lajos, a Déri Múzeum munkatársa egy új kiadványt mutatott be, a fiatalon elhunyt költő és irodalomtörténész, Borbély Szilárd Nyugszol a’ nyárfáknak lengő hívesében című, posztumusz tanulmánykötetét, majd Boldog-Bernád István a digitális Csokonai-összkiadást ismertette.
A rendezvényen a zenei előadók kimondottan családias hangulatot teremtettek. Csokonai abban az átmeneti korban élt, amikor a nyomtatott vers még nem vált el teljesen az énekelt változatoktól, ő maga is írt már ismert dallamokra verseket, több alkotását pedig megzenésített változatban énekelték a következő századokban is. A köszöntők után Csörsz Rumen István Csokonai-dalokat énekelt gitárkísérettel, zárásként pedig a Kollégiumi Kántus elevenítette fel a kollégiumi Csokonai-kultusz egyik legnépszerűbb ősi hagyományát, A csikóbőrös kulacshoz, A Reményhez és a Tihanyi Ekhóhoz írt versek közös éneklését. Most mutatkozott be nagyobb közönség előtt Arany János karnagy mellett a református gimnázium fiatal énektanára, László Lóránd is.
A másnap délelőtti konferencia nyolc előadója két szekcióban ismertette a legfrissebb kutatási eredményeket: Hermann Zoltán a „furtsa epopeiák”-ról, Fülöp Dorottya a Csókok szövegének történetéről, Balogh Piroska a költő latin verseiről, Csörsz Rumen István Csokonai-kori közköltészeti mintákról, Orbán László Csokonai anyagi helyzetéről, Tóth Orsolya az őt követő epigonokról, Mészáros Gábor a költő halálát nem sokkal követő idők recepciójáról, Rédey-Keresztény János pedig egy szállóige és egy epigramma történetéről beszélt.
Az emlékülés és konferencia érdeme a szakmai eredmények megosztása mellett nemcsak az, hogy életben tartja Csokonai emlékét és annak több mint két évszázada művelt formáit, hanem hogy az átépítés és a karantén után újra segít szélesre tárni a Debreceni Református Kollégium kapuját a nagyközönség előtt.
Önképzőköri évfolyam-találkozó, gimnáziumi megemlékezés és kollégiumi közgyűlés
A nemzedékek találkozásának megható pillanatait is átéltük a kollégium dísztermében november 17-én, Csokonai születésnapján. A DRK Református Gimnáziuma és Diákotthona egész napos megemlékezésének fénypontjaként a gimnáziumi önképzőkör bemutatta annak a színdarabnak a rövidített változatát, amelyet negyven éve az akkori önképzőkör adott elő. Tóth Áron Tamás, a gimnázium magyartanára a hajdaninál könnyedebb helyzeteket teremtett Horváth Barnabás Dávid Árkádiában éltem én is című darabjának új rendezésében, mint hajdan Győri János az ősbemutatón, de a közönség komikum iránti fogékonysága nem vette rossz néven, hogy nem csupán a tragikumot hangsúlyozták a Csokonai perét és kicsapatását megjelenítő helyzetek. A rendhagyó önképzőköri gyűlésre nemcsak hogy eljöttek a hajdani, 1984 körül érettségizett diákok, hanem el is mesélték emlékeiket.
A késő Kádár-kori refis mindennapok hűséges krónikása, Perjéssy-Horváth Barna regényében, a Kollégium bluesban is megörökítette az 1983-as drámaíróversenyen elért első helyezését és az előadás elkészítését a kollégiumi élet egyéb fontos emlékeivel együtt. Erre az estére egy rövidfilmet készített Barcza János előadásfotóiból és a hangfelvételből, amelyen a refi akkori igazgatója, Gaál Botond köszöntötte a közönséget. A nosztalgikus hangulatot Győri János kézzelfogható rekvizitumokkal fokozta, időrendi sorrendben felmutatva és ismertetve az önképzőkör évtizedeiből származó plakátokat, diákújságokat, kéziratokat és fényképeket. A megjelent hajdani diákok is felelevenítették emlékeiket. Tanulságos volt összegezni a hallottakat, hiszen kiderült, hogy az elsősorban irodalmi jellegű önképzésben résztvevők többnyire lelkészi és tanári pályára kerültek, és sokszor maguk is továbbadták a személyes kapcsolatokon keresztül kapott lelkesedésüket.
A DRK Kántusának itt is fontos szerep jutott, a közismert Csokonai-dalokat már együtt énekelték az öregdiákokkal. A mintegy félórányi sétára található Csokonai-síremlékhez sajnos lehetetlen volt kimenni a kitartó eső miatt, így Barcsa Lajos alpolgármestert is a díszterembe kellett hívni, hogy beszéde után megkoszorúzzák a kollégium bejárata melletti domborművet. Az est zárásaként a Kollégiumi Baráti Kör látta vendégül az egybegyűlteket, akik a késői órákig folytathatták az emlékezést.
Győri János a sikeres rendezvénysorozat terhét végre letehette a válláról, megkönnyebbülését azzal fejezve ki, hogy pohárköszöntőként elmondta Csokonai híres bordalát, a Mádi dalt. Ezt követően összefoglalta Csokonai és a kollégium ellentmondásos kapcsolatának lényeges elemeit, majd bemutatta Csokonai három arcát. Árnyalta az elégiaköltő portréját, hangsúlyozva, hogy kimondottan provokatív viselkedése alapján egyenesen várta az ítéletet, amely után végleg távoznia kellett iskolájából. A XIX. század elejétől fogva elsősorban „a vídám természetű poéta” arca volt ismerős a kollégiumi ifjúság számára, különösen játékos versei és a róla terjedő adomák miatt. Illusztrációként Vitéz Erdei József elmondta Petőfi Csokonai című versét, amelyben a költő „csapot, papot felejtett”, majd a 12. a osztály elénekelte a Szerelemdal a csikóbőrös kulacshoz című népszerű paródiát.
Akár Csokonai-emlékhétnek is nevezhettük volna november utolsó előtti borús, esős napjait, hiszen miközben a Csokonai Színház által szervezett programok egy része is az alma mater falai közé idézte a költő szellemét, november 16-án délután az egyházkerületi fenntartású debreceni oktatási intézmények dolgozói is összegyűltek az oratóriumban a rendes évi kollégiumi közgyűlésre. Fekete Károly püspök és Baráth Béla rektor köszöntője után Győri János Csokonai és Debrecen kapcsolatáról szólva kiemelte a „debreceniség” egyedi fogalma mellett, hogy Csokonai ízig-vérig debreceni költő volt, a városhoz fűződő ellentmondásos kapcsolata ellenére is. Az igazgató kifejezte bizakodását, „hogy a régi vita lezárásához és az egykori sebek gyógyításához a mostani kerek évforduló is hozzájárulhat. Még akkor is, ha Petőfivel ellentétben Csokonait idén nem ünneplik országosan, pedig éppen az ő esete mutatja, hogy a debreceniség lokális értékei és az egyetemesség mennyire nem egymást kizáró tényezők. Előbbi ugyanis – mint cseppben a tenger – utóbbinak helyi leképeződése, és ezek a Debrecenben nemcsak akkor, hanem még ma is testközelből megélhető, Csokonai által is olyannyira szeretett természet törvényei szerint nem egymást kizáró, hanem épp ellenkezőleg, egymást tápláló tényezők.
Csokonai Vitéz Mihály a debreceni kollégium emlékezetében és hagyományaiban élő személy, aki mindig is része volt az intézmény identitástudatának. Születésének 250. évfordulója alkalmat adott arra, hogy új oldalról, friss szemmel tekintsünk a költő jól ismert arcélére. Alakja ma is alkalmas arra, hogy az iskola tanárait és diákjait összehozza távolságtól és életkortól függetlenül. A 2023-as novemberi programok a közösség erejére is felhívták a figyelmet.