A digitális ballagás nem megoldás

Rendhagyó év ez a mostani. A világjárvány nem csak a második világháború óta nem tapasztalt gazdasági visszaeséssel fenyeget, de átírta a történelmi egyházak évszázados liturgiáit, elvette a gyülekezetektől a találkozás és a közös istentisztelet lehetőségét, és a végzős diákokat is megfosztotta attól, hogy elődeikhez hasonlóan vegyenek búcsút az iskolájuktól. Az elmaradó ballagásról igazgatókkal, tanárokkal és diákokkal beszélgettünk.

Amióta a koronavírus-járvány elleni védekezéssel összhangban március közepén bezártak az iskolák és bevezették a digitális tanrendet, azóta leginkább csend honol az ország oktatási intézményeiben, köztük a református fenntartásúakban is. Csak néhány diákra – akiknek a szülei nem tudják megoldani az otthontanulás feltételeit – vigyáznak a tanárok az iskolákban. Lehet, hogy ők jártak jobban, mert számukra még most is átélhető a közösség, nem úgy, mint azoknak a diákoknak, akik a korlátozások miatt nem találkozhatnak egymással.

– Nagyon hiányzik, hogy bent legyünk a suliban. Nem gondoltam, hogy ez valaha megtörténik – mondja a telefonban Németi Eszter 12. osztályos tanuló, a budapesti Lónyay Utcai Református Gimnázium és Kollégium végzős diákja. – Jó hallani a tanárok hangját az online órákon – teszi hozzá az érettségi előtt álló lány, aki osztálytársaival is napi szinten tartja a kapcsolatot az interneten vagy telefonon.

Jágerné Papik Olga osztályfőnök is nehezen éli meg, hogy nem találkozhat a végzőseivel. – Nagyon kötődöm hozzájuk. Személytelené vált az év utolsó három hónapja, mert szerintem az online világ ilyen, én pedig „szívember” vagyok. Szomorúvá tesz, hogy nem találkozhatunk. Az utolsó osztályfőnöki órán – amely a ballagás napján van – mindig néhány útravaló gondolattal búcsúzom tőlük, aztán megölelem őket. Ez most nem történhet meg – mondja elcsukló hangon a nyugdíj előtt álló pedagógus, Németi Eszter osztályfőnöke.

Hasonló érzésekről számol be a Tiszakécskei Református Általános Iskola és Gimnázium 12. évfolyamának osztályfőnöke is. – Az eltelt hónapban állandósult a hiányuk. Eleinte attól féltem, hogy májusban üres lesz az osztály, de már most az. Így másként élem meg az elvesztésüket, mintha a hagyományoknak megfelelően elballagtak volna – árulja el Váraljai-Csitári Éva.

– Nem gondoltam volna, hogy egyszer azt hallom majd tőlük, hogy „Erzsi néni, én már úgy mennék az iskolába, úgy hiányoznak a többiek” – mondja diákjairól Lénárt Erzsébet, a lovasberényi Reményik Sándor Református Általános Iskola, Alapfokú Művészeti Iskola és Óvoda igazgatóhelyettese, aki osztályfőnöke is a két végzős osztály egyikének.

A tantermen kívüli digitális oktatás bevezetése után már az is valószínűsíthető volt, hogy az idei ballagások elmaradnak, vagy legalábbis nem a hagyományos módon és időben tartják meg őket. Az is várható volt, hogy a digitális oktatás módszertanának tökéletesítése és az érettségi körüli nyitott kérdések megválaszolása fontosabb lesz a tanároknak és a diákoknak annál, hogy nem énekelhetik közösen, egymás vállát fogva a Gaudeamus igitur-t. A ballagás elmaradása csak később, a napi szintű problémák elcsendesedése után vált igazán fájóvá. – Sejtettük, hogy nem lesz ballagás, de egyenesen senki sem mondta ezt ki – árulja el Váraljai-Csitári Éva.

Tóth Csaba Csongor, a Lónyay igazgatója szerint már március közepén sejtették, hogy április végéig biztosan nem normalizálódik a helyzet. – Majdnem biztosra vettük, hogy sajnos a tanév hátralévő része nem lesz az igazi. A pandémiás helyzet okán mi már hetek óta úgy gondoljuk, hogy fájó ugyan, de ilyen körülmények között az a legvalószínűbb, hogy az osztálykirándulásokhoz, a Határtalanul Programhoz vagy éppen a Kárpátaljára tervezett adományvivő látogatásunkhoz hasonlóan a ballagás is elmarad.

A megkérdezett igazgatók egyike sem emlékezett arra, hogy az általuk vezetett intézményben korábban bármilyen oknál fogva elmaradt volna egy ballagás. Sajnos az esemény kihagyása néhány helyen új tradíciók megszületésének a gátjává válhat.

– Ez lett volna az első olyan ballagás, amely olyan osztályt érint, amelynek a tagjai már elsősként is a református iskolába jártak. Lovasberényben ezért az egész ballagást a templomba terveztük, nem csak az évzáró ünnepséget. Ez jelentős változás lett volna – árulja el Vuityné Sárándi Klára, a Reményik igazgatója.

Tiszakécskén szintén új kezdeményezés esik áldozatául a koronavírus-járványnak. – Sok gyermekem végez iskolán kívüli tevékenységet, például sportolnak, zenélnek. Arra gondoltam, hogy az ezekben elért eredményeikért, teljesítményükért elismerő oklevelet adhatnánk át nekik – árulja el Váraljai-Csitári Éva osztályfőnök, aki közbenjárt azért, hogy a diákok edzői és iskolán kívüli tanárai a ballagáson egy-egy emléklapot adjanak át a végzős tanulóknak. – De mivel a ballagás elmarad, így csak emléklap és oklevél lesz, ünnepélyes átadás nem.

A Lónyay 12/A osztályos tanulói kétszer olyan szomorúak az elmaradó ballagás miatt. – A diákok az utolsó pillanatig reménykedtek, hogy mégis lesz ballagás – hatalmas hiányérzet van bennük amiatt, hogy végül elmarad. Mivel ötödikes koruk óta gimnazisták, nekik nem volt ballagásuk a 8. osztály végén, mint ahogy az az általános iskolákból érkezőknek szokott lenni. Ez lett volna életük első igazi ballagása – mondja Jágerné Papik Olga osztályfőnök.

– Rossz ez, mert már évek óta vártuk. Miattunk lett volna feldíszítve az iskola, a sok diák és tanár együtt ünnepelt volna velünk. De elmarad az ünnepség – foglalja össze a diákok gondolatait Lovas Dominik, a tiszakécskei gimnázium végzős diákja, aki azt sajnálja a legjobban, hogy nem élheti át a ballagás pillanatait az osztálytársaival. Kicsit vigasztalja, hogy a szalagavatót novemberben még megtartották, így legalább arról lettek közös emlékeik. Azt is megosztotta velünk, hogy az osztályban többen vannak, akik elfogadták, hogy elmarad a ballagás, és már szeretnének túllenni az érettségin is, de akadnak azért olyanok is, akik hiányolják az ugyancsak elmaradó szerenádot és az azután tervezett bolondballagást is. – Egy végzős diáknak ezek meghatározó és emlékezetes pillanatok az életében – kesereg Lovas Dominik.

Nem örül a ballagás nélküli lezárásnak a lónyays Németi Eszter sem, akit eleinte sokkal inkább az érettségi körüli bizonytalanság kötött le. – Amikor márciusban elváltunk egymástól, majd szóltak, hogy nem kell többet iskolába menni, az teljesen más volt, mint ahogy elképzeltük az utolsó találkozást. Elmarad a szép pillanat, amikor az osztály is elbúcsúzhatna egymástól és a tanároktól.

Ha ballagással nem is, úgy tűnik, érettségivel azért lezárhatják tanulmányaikat a gimnazisták, ezért az elmaradó ünnepségek helyett az iskolák inkább erre a feladatra koncentrálnak. – Teljesen átalakul az érettségi. Ha csonkítani kell, akkor szerintem is a szóbeli vizsgát érdemes elhagyni. Írásbelin szét lehet ültetni a diákokat, nem kell tömörülniük, nincs szükség vizsgabizottságra sem. A központi feladatsor pedig egységes, jó mérőeszköz – mondja az idei érettségi vizsgáról Balla Norbert Csaba, a tiszakécskei iskola igazgatója.

A felkészülés viszont nehézkes: Lovas Dominik szerint jobb lett volna, ha a tanárokkal együtt tudják átismételni a tananyagot. Ettől függetlenül folyamatosan bújja az internetet a korábbi érettségi vizsgák feladatsoraiért, és azokat megoldva edzi tudását a megméretés előtt. Németi Eszter is hasonlóan érez. – Nem ugyanaz a felkészülés, mintha a suliban lennénk. Most csak rajtam múlik, hogy leülök-e, és megoldom-e a feladatokat – így nagyobb felelősségem van. Nem érzem a tanárok személyes jelenlétét, amely arra késztetne, hogy dolgozzak és tanuljak.

A megkérdezett intézmények egyikében sem szeretnék „ennyiben hagyni” az elmaradó ballagást. Balla Norbert Csaba szerint a digitális ünnepség nem pótolhatja az igazit. – Annak pont az a lényege, hogy a gyerekek jelen vannak, végigjárják a feldíszített osztályokat, személyesen köszönnek el a diákoktól és a tanáraiktól. A digitális ballagást nem tartom jó ötletnek. Nemcsak a személytelensége miatt, hanem mert sok hozzátartozó, főleg az idősebbek nem értenek a technikához, és nem tudnák követni az eseményeket. Ellenben ha a helyzet normalizálódik, akkor egy utó- vagy pótballagást lehetne tartani még a nyári időszakban – reménykedik a vezető, aki szerint enélkül űr marad a diákokban.

A pótballagás gondolata a lovasberényi iskola vezetőségében is felmerült, akik – hogy a diákokban és magukban tartsák a lelket – nem is hagyták abba a készülődést. – Nem akarjuk nem lezárni a közös éveket. Megbeszéltük a kollégákkal, hogy nem függesztjük fel a ballagásra történő készülést, mert valamilyen formában szeretnénk elbúcsúzni a gyerekektől. Ki tudja, hogyan alakul a járványhelyzet: lehet, hogy augusztus végéig össze lehet hívni őket. Mindenesetre mi felkészülünk arra, hogy ez megtörténhet – árulja el Vuityné Sárándi Klára. Mivel a diákok tudják, hogy így vagy úgy, de lesz közös évzáró, nem annyira szomorúak.

– Ha az Úristen úgy adná, és június közepére visszaállhatna az eredetit megközelítő rend, akkor szokásainkhoz híven ünnepi istentisztelettel zárnánk a tanévet. Az ünnepségre meghívnánk a három végzős osztályt is, és az iskolából vonulnánk át a templomba. Ez lehetne a pótballagás. Nem tudom, megvalósulhat-e, de imádkozhatunk érte – mondja Tóth Csaba Csongor intézményvezető, aki azt is elárulja, hogy a Lónyay tanári kara az események alakulásától függetlenül meglepetéssel készül a végzős diákoknak arra a napra, amelyikre eredetileg a ballagást tervezték.