Együtt örül a diák, a szülő és a pedagógus

– Nagyon vártuk már a nyitást, mert éreztük, hogy a gyerekek és a szüleik is e rosszabb lelkiállapotban vannak. Sokat segített rajtuk, hogy az intézmény újra megnyithatta kapuit – mondja Petró László, a kaposvári Lorántffy Zsuzsanna Református Óvoda, Általános Iskola, Gimnázium és Kollégium fenntartó egyházközségének lelkipásztora. Szerinte az, hogy újra jöhetnek a gyermekek az iskolába, a szülők számára is üzenet, hogy van még reménység, hiszen „ha nem is pontosan ugyanúgy, de visszatérhet az élet a maga medrébe”.

A kaposvári református iskola alsó tagozatának kétszáz tanulója közül az első héten csupán tizennyolc-húsz gyereket tartottak otthon a szülei, a második héten pedig még kevesebbet. – Sokkal jobb a helyzet ebben a tekintetben, mint vártuk – árulja el Molnár Tímea, az intézmény igazgatója. Örömtelinek nevezi, hogy a Magyar Honvédség egyik fertőtlenítő alakulata éppen a nyitás előtti napokban végezte el a Lorántffy épületeinek fertőtlenítését, de a bezárás ideje alatt az iskola saját takarítói is rendszeresen fertőtlenítették az osztálytermeket, közös helyiségeket. Az intézményvezető elmondja azt is, hogy a belépésnél kötelező a testhőmérséklet-mérés és a kézfertőtlenítés is. Igaz, a maszk viselését nem tették kötelezővé az osztálytermekben, de a gyerekek többsége így is felveszi.

– Vannak kollégák, akik a biztonságérzet miatt arra kérik a diákokat, hogy az óráikon vegyék fel a maszkot, és több szülő is jelezte, szeretnék, hogy a gyermekük az órán is hordja a védőeszközt. Ez most sokkal nehezebb és megterhelőbb, mint a tavaly őszi vagy tavaszi időszakban volt – osztja meg tapasztalatát az olvasókkal Molnár Tímea. A lelkész hozzáteszi, mennyire szívszorító látvány egy maszkot viselő hét-nyolc éves kisgyerek, aki talán csak sejti, hogy mi történik most a világban.

Molnár Tímea szerencsésnek tartja, hogy először csak az alsósokat engedték vissza az iskolába, mert így egymástól távolabb tudják elhelyezni az osztályokat az épületben. – Az első emelet eredetileg a felsősöké, de most az osztályok fele felköltözött, hogy szellősebben legyenek, kevesebben használjanak például egy-egy mosdót – indokolja az intézkedést az intézményvezető. – Mire a felsősök és a gimnazisták visszatérnek, addigra eltelik majd három hét. Utána ismét kicsit zsúfoltabban lesznek, de ez most így megfelelő – teszi hozzá.

– Úgy gondolom, hogy a kézfertőtlenítés és az arcmaszk viselése hosszú távon velünk fog maradni. Egészen biztos, hogy meg kell tanulnunk együtt élni ezekkel. Sok minden múlik majd azon, hogyan tudjuk mindezt elfogadni gyülekezeteinkben és intézményeinkben – véli Petró László.

Budafokon a Rózsakerti Demjén István Református Általános Iskola és Gimnázium is kinyitotta kapuját április 19-én az alsó tagozat előtt. A háromszáznyolc diák több mint hatvan százalékát engedték el az iskolába a szülők a nyitás második hetében. – Az első napokban még kevesebben voltak. Aztán – gondolom, hívogatták egymást – egyre többen lettünk – mondja Horváth Erika, a felsősök igazgatóhelyettese.

Bálint-Pallaghy Réka, az alsósok igazgatóhelyettese szerint nem tudták még a nyitás előtt, hogy a diákság mekkora hányadát engedik majd vissza a szülők az iskolapadba. Tapasztalata szerint délutánra még kevesen hagyják iskolában gyermeküket. – Valójában ennek örülünk is, mert odakint már leveszi a maszkot a gyerekek, ezért nem bánjuk, hogy nincs tele az udvar. Ehhez hozzátartozik az is, hogy a művészeti oktatás még digitális tanrendben folyik, így sok diákot azért visznek haza a szülei, mert szolfézs-, zongora- vagy éppen néptánc órájuk van – teszi hozzá az igazgatóhelyettes.

A maszkra visszatérve: a Lorántffyval ellentétben a Rózsa-kertben kötelező a maszkviselés a diákoknak az osztálytermekben és a közösségi terekben. – Ezt a szülők teljes mértékben megértették, nem zúgolódnak – mondja Horváth Erika.

– A gyerekek is fegyelmezettek a higiénés teendőkben. Büszkék vagyunk rájuk, mert látjuk, hogy komolyan veszik a szabályokat, nem kell rájuk szólni. Úgy tűnik, hogy mindebben ők már sokkal gyakorlottabbak, mint mi – fűzi hozzá Bálint-Pallaghy Réka.

Az iskolavezetők szerint nemcsak a diákokat és a szüleiket viselte meg a több hónapon át tartó digitális tanrend, hanem a pedagógusokat is. – Az, hogy mostantól nem a számítógép előtt kell tanítani, és az arcokat nem a kis bélyegképeken látjuk, mindenkinek nagy megkönnyebbülés. Az online tanítás főleg alsó tagozatban, sok nehézséggel jár. Nyilvánvalóan teljesen más a személyes jelenlétű oktatás, ahol hamarabb tudunk reagálni, könnyebben oldunk meg nevelési helyzeteket. A digitális tanrendben csak oktatni tudunk, ez lényeges különbség – mondja Bálint-Pallaghy Réka.

A Rózsakertben amellett, hogy az egész iskolát fertőtlenítették a nyitás előtt, a pedagógusok külön kérésére kialakítottak egy tanári pihenőszobát is. – Szerettek volna egy helyet, ahol kicsit leülhetnek, félrevonulhatnak. Nemcsak a gyerekekre, hanem a pedagógusokra is oda kell figyelni – hangsúlyozza Horváth Erika.

Bálint-Pallaghy Réka elárulja: sokat gondolkodott azon, hogy mi lehetne az iskola specialitása ebben a helyzetben. Végül csak ki kellett néznie az ablakon, és a válasz ott volt a szeme előtt: az iskolaudvar. – Az ókorban úgy tanítottak, hogy közben sétáltak. Most már nálunk is vannak például olyan hittan- és más szaktárgyi órák, amelyeken a gyerekek sétálva követik a hitoktatókat, tanítókat – avat be az újításokba az igazgatóhelyettes. – A mostani helyzetben sok remek programról, például a közös születésnapozásról, az osztálykirándulásokról vagy a balatoni nyári táborról is le kell mondanunk. Sok mindent megvonunk magunktól, de amink van, azt megtanuljuk jobban értékelni. Úgy tűnik, a koronavírus jó nevelőeszköz, tanulunk általa magunkról is – véli Bálint-Pallaghy Réka.

Az iskolába járó diákok kilencvenöt százaléka már az első napokban ott volt tantermekben. – Három olyan krónikus beteg tanulónk van, akiket a szüleik nem engednek iskolába, egyiküket kórházban ápolják – mondja Ráczné Váradi Éva, a Szerencsi Rákóczi Zsigmond Református Két Tanítási Nyelvű Általános Iskola és Alapfokú Művészeti Iskola igazgatója.

Humorosan jegyzi meg az igazgatónő, hogy az első hétfőn, amikor újra személyesen jöhettek iskolába az alsó tagozatos diákjaik, meglepően más volt a reggel hangulata. Korábban, a pandémia előtt gyakran látott gondterheltséget az édesanyák, édes- apák arcán, ha például nem találtak parkolóhelyet, vagy sietniük kellett. – Ám most, a nyitás a reggelén boldogan integettek vissza a szülők – idézi fel az igazgató. Vagyis kollégáin és a diákokon is úgy látta, örülnek, hogy személyesen folytathatják a tanévet.

– Az első hetek feladata a felzárkóztatás és az ismétlés, ugyanis az online oktatás során óhatatlanul maradtak hiányosságok, főképp a legkisebbeknél, ám jó irányítással és megfelelő szelektálással mindet be lehet pótolni – mondja az igazgató. Az intézményvezető szerint a legnehezebb helyzetben egyébként a második osztályosok vannak, hiszen ők tavaly elsősként élték meg a digitális oktatás bevezetését, így kellett megtanulniuk írni, olvasni. Ráczné Váradi Éva szerint azonban ők sem maradnak le, mindent be tudnak pótolni.

Ebben a két tanítási nyelvű iskolában a magyar mellett angol nyelven tanulnak a diákok – már első osztálytól. A legkisebbeknek heti öt angolórájuk van – ebből hetente egy anyanyelvi tanárral –, ezeken szavakat tanulnak, énekelnek. A nyelvtanulás is jóval könnyebb személyesen, mint az online térben – mondja az igazgató. Az angoltanítás kiemelkedően eredményes az iskolájukban, hiszen a ballagásra már a diákok kilencvenkilenc százaléka megszerzi a középfokú nyelvvizsgát, sőt, többen felsőfokú oklevéllel fejezik be az általános iskolát.

A szerencsi iskolában a járvány idején nem történtek súlyos tragédiák sem a szülőkkel, sem a diákokkal, sem a tanárokkal. Tizenkét pedagógus esetében volt súlyosabb a Covid-fertőzés, néhányan kórházi kezelésre is szorultak, de mindenki felépült – mondja az igazgatónő.

A kérdésre, hogy a járványhelyzetnek esetleg milyen pozitív hatását élte meg, az intézményvezető azt feleli: – Sokkal többet beszélgetek a kollégáimmal, és jobban megismertem őket. Hatvanhárom fős a tantestület, így ez időben sem kevés. Most az alsós tanítókkal már személyesen, a többiekkel még online folynak a beszélgetések, amelyekből kiderül, hogy fáradtak a tanárok, de nagyon várták, a felsősök pedig várják a személyes oktatást.

– A művészeti képzés lényege a személyiségfejlesztés – mondja Virguláné Hercku Orsolya, a Kisvárdai Református Alapfokú Művészeti Iskola igazgatója. Háromszáz diákjuk többsége néptáncol, de tanulhatnak szín- és bábművészetet, népzenét – ezen belül énekelni, citerázni vagy népi furulyázni. Az intézményvezető azonban hangsúlyozza: a személyiségfejlesztés mellett a közösségépítés és a keresztyén identitás megélése, kifejezése is fontos.

Az igazgató nagy örömmel várja a személyes találkozást a saját tanítványaival. Az iskolájában még nem taníthatott, mert az alapfokú művészeti oktatás – beleértve az alsó tagozatosokat is – május 10-én indul újra tantermi keretek között. Virguláné Hercku Orsolya azonban a Várday Kata Református Általános Iskolában helyettesített már az április végi iskola- nyitás óta – ám a diákokkal nem a tananyagot vették, sajnos annál sokkal fontosabb megbeszélnivalójuk volt.

Vitte – ahogy mindig teszi – a „varázsdobozát”, amelyben például beszélgetőkártyák vannak. Ezek segítségével már elkezdték együtt feldolgozni az elmúlt időszakot. Beszéltek egymásnak az otthon töltött időről, a legjobb és legrosszabb élményekről. – Volt olyan kislány, aki elsírta magát, sokakból előtörtek a veszteségek, megrázó volt számukra a nagyszülők, a szomszéd bácsi vagy más ismerős halála. Beszélniük kellett a gyászról. Pedagógusként most a legnagyobb feladatunknak azt tartom, hogy ezen a nehéz helyzeten átsegítsük a gyerekeket – jelenti ki Virguláné Hercku Orsolya.

Az igazgató a művészeti iskolák nyitására készülve elmondja: a kollégáitól is kérni fogja, hogy a csoportos foglalkozásokon próbálják meg visszaadni a gyerekek lelki nyugalmát, ez legyen az első számú feladat, ne az új tananyag átadása vagy az online órákon tanítottak számonkérése. – Látom ebben a művészeti iskolák szerepét – teszi hozzá. – Aztán persze később fel kell mérni a gyerekek tudását is, és amíg szükséges, az online tanultak elmélyítése lesz a feladat. Ez után pedig a gyerekek az év végi vizsgáikra készülnek majd – magyarázza az iskola vezetője. Ez náluk egyben bemutató előadás, amikor a szülők meghallgathatják a gyerekek hang- versenyét. Hogy ezt most hogyan tudják megszervezni, még mindig kérdéses. Koncerteket máskor is, év közben is szoktak tartani, de idén eddig minden csak online zajlott.

Pedig online zenélni nehéz. Ez kiderült már tavaly, amikor életükben először kellett interneten tanítaniuk. Hangszeres órákat például csak egy-egy gyermeknek tartanak, közös kamarazenélések egyáltalán nincsenek, mert valakinél úgyis el- csúszik a hang. Néptáncot se lehet együtt webkamerába táncolni. Az igazgatónő azt mondja: az egyik kollégája ezt például úgy oldotta meg, hogy gyakorlófeladatokat vett fel videóra, és ezt küldte el a diákoknak. Ha visszatérnek az iskolába a diákok, újra lesz közös tánc és zenélés, elsősorban a közös örömért.