Élő hitet az alma materből

Farkas Balázs, a tatai gyülekezet ifjúsági lelkésze felkapott mémeken keresztül tartott tükröt a fiatalságnak előadásában, kitérve generációjuk jellemző szorongásaira, a róluk szóló statisztikákra, kapcsolódást keresve ugyanakkor a példázatbeli tékozló fiú apjával. De tanárok is vállalták, hogy választ adnak a diákság előtt nem könnyű kérdésekre is, például hogy mi a legnehezebb számukra a vallásgyakorlásban. Dicsőítés közben pedig helybeli diákok vagy más intézménybe járó kortársaik tettek bizonyságot arról, hogyan vezette át őket Isten életük egy-egy nehezebb pontján – akár épp olyan dal segítségével, mint az Új szívet adj vagy az Atyám, két kezedben. Alig látni nem éneklőket a templompadokban. Amikor az egyik diákot, Hamar Zalánt arról kérdezem, miért jó egy csendesnap, így válaszol: azért, mert különleges. – Hosszabb a dicsőítés és több a hangszer, mint a reggeli áhítatokon, úgy látom, az egész iskola nagyobb beleéléssel énekel. Ez egészen felemelő – mondja.

Iskolatársának, Fűrész Viktóriának a tartalmas szó ugrik be róla. – Jó közösségben lenni, és lelkileg is sokat kapunk. Tetszett, hogy a tanárainkat ilyen őszintén hallhattuk arról beszélni, hogyan élik meg a saját hitüket – emeli ki. A program tizenhárom párhuzamos eseménnyel folytatódik, Viktória az örökbefogadással és családtervezéssel kapcsolatos foglalkozást választotta, de lehet önismereti témákkal vagy Pilinszky istenes költészetével is foglalkozni. Szélharangkészítés, kenyai missziói beszámoló vagy a Ráckeresztúri Drogterápiás Otthon fiataljainak bizonyságtétele szintén várta az érdeklődőket.

Frivaldszky Zsófi szereti ezt a sokszínű választékot. – Az tetszik, hogy vannak párhuzamos programok, és mindenki azt választhatja, amelyik megérinti. Vannak könnyebb és mélyebb témák is, nekem ezek minden évben sokat jelentenek. Idén a missziós előadásra jelentkeztem, mert én magam is gondolkozom külföldi misszióban.

Szabó Elődné Melinda iskolamissziós referensként arra igyekszik felhívni a figyelmet, hogy az intézményekben mennyi lehetőség kínálkozik a fiatalok megérintésére, evangelizálására a hittantanterv teljesítésén túl – akár egy ilyen csendesnap alkalmával is. – Ha iskolamisszióról akarunk beszélni, fontos tudnunk, hogy a diákjaink többsége nem vallásos háttérből érkezik, sokan itt találkoznak először a hittel, Krisztussal, a megváltás fogalmával. Az egyházi iskoláknak feladatuk, hogy ez a találkozás megtörténjen: hallhasson a gyerek a keresztyénség lényegéről őszinte, hiteles, hitüket élő emberektől. És ne csak megtörténjen, de lehetőleg pozitív nyomot hagyjon. A szülői elvárások azon a téren magasak, hogy tanulmányok terén mit kapjon a fiatal, de mi ne feledjük nevünkben a református jelzőt se, amely krisztusi küldetést kell, hogy takarjon. Ha a diák ugyanolyan közömbösen megy ki, mint ahogyan bejött, netán egyenesen negatív képpel az Istenről és az egyházról, akkor később a gyülekezeti lelkészek sem fogják elérni. Ez a tétje az iskolamissziónak.

Véleménye szerint nagy felelősség, hogy újabb és újabb intézmény kerül az egyházhoz, mert így egyre több diák, velük együtt pedig egyre több család jut a gyülekezetek és lelkészek látókörébe. Azt is tapasztalja, hogy az intézményeinkbe járó diákok és családjuk elsősorban az iskolával azonosítják az egyházat. Sok esetben gyülekezettel nem is találkoznak az iskolába való beiratkozásig. Ezért sem lehet közömbös az, hogy az iskola falai közül kilépve később eléri-e az illetőt az egyház: az egyetemi lelkész vagy a lakóhelye szerinti lelkész meg tudja-e szólítani, esetleg maga betér-e a templomba megkereszteltetni a gyermekét. – Célom ezzel a referensi szolgálattal ébresztgetni az iskolában szolgáló lelkészeket, egyidejűleg az intézményvezetők és egyházvezetők szempontjából tágítani a képet arról, mit jelent az iskolai hitélet. Nem ragadhatunk le egyedül a hittanóráknál, hangsúlyt kell kapnia az iskolai missziónak is. Ha már folyamatos az intézményeink számának bővülése, akkor érezzük meg, hogy ott nemcsak oktatási felelősségünk van, hanem lelki is.

Referensi munkájában elsősorban azoknak igyekszik használható ötleteket, tippeket gyűjteni, akik az intézményükben magukra vállalták a hitélet koordinálását, legyenek iskolalelkészek, vallástanárok vagy hitoktatók. Amellett, hogy felhasználható vázlatokat, módszereket kapnak, hálózattá, közösséggé is szeretné szervezni az ezen a területen szolgálókat. – Már százharminc tagja van a levelezőlistánknak, amelyre havi egy-két tematikus levelet küldök. Igyekszem vele gyakorlati segítséget adni a kollégáknak, anyagokat, jól használható ötleteket, amelyeket az ország különböző pontjairól küldenek be a szintén intézményben szolgáló lelkészek, hitoktatók. Természetesen van olyan módszer, amely nem működik mindenütt, helyhez kötött, de ez természetes, mert minden intézmény abban a kontextusban értelmezhető, ahol működik. Más egy gyülekezeti fenntartású falusi iskola és más egy nagyvárosi, egyházmegyéhez tartozó gimnázium. Vannak református többségű településeken működő intézményeink, és vannak nagyon is kisebbségben lévők. De nem az a lényeg, ami elválaszt, hanem ami összeköt. Úgy küldöm ki a leveleket és ötleteket a csapatnak, hogy fogadják svédasztalként, vegyék ki belőle azt, ami az adott intézményben működhet. Bátran tegyenek is hozzá. Ez a levelezőlista ugyanakkor arra is jó lehetőség, hogy kapcsolatban legyünk egymással, és értesüljenek a hasznos, fontos programokról, konferenciákról mindazok, akik az iskolamissziót végzik. Így csatornáztam be az ifjúsági szervezeteket is az egyik levélbe, ahol bemutatták, milyen lehetőségeket nyújtanak az iskolák számára, hogyan tudják ők segíteni a lelki életet. Hosszú távú célom, hogy megvalósuljon az iskolamisszió teljes, sokoldalú szakmai támogatása rendszeresített konferenciákkal, lelki napokkal, továbbképzésekkel, mentorhálózattal a pályakezdő iskolalelkészek számára, hasznos anyagokkal. A szakmai támogatáson túl pedig nélkülözhetetlen, hogy közösséget is építsünk. Annyira speciális, sokrétű ez a szolgálat, hogy egy iskolalelkészt leginkább egy másik iskolalelkész ért meg. Szeretném összefogni ezt a közösséget, segíteni, hogy a kapcsolódás létrejöjjön, és így tudjuk egymást támogatni. Azért is van szükség erre, mert a mindennapos intézményi lét, amely jellemzi a munkánkat, hajlamos mindenkit bedarálni. Nehéz töltődni, elcsendesedni, vissza is kapni valamit, nem csak mindig szolgálni – vall a céljairól Szabó Elődné Melinda.

Az a tapasztalata, hogy sok intézményi lelkész úgy érzi, a szolgálata csak másodrangú a gyülekezeti szolgálat mellett, maga pedig csak megtűrt a lelkészek között. – Sokan érthetően szkeptikusak azzal kapcsolatban, hogy valaki mégis rájuk akar figyelni, őket is támogatni. Ezért a bizalomépítés is fontos része az iskolamissziós referensi munkámnak. Az iskolalelkészek helyzetének rendezése is sokat segíthetne. Ezért nagyon várjuk az iskolalelkészi törvényt, azt reméljük, világos és átlátható kereteket ad majd ehhez a szolgálati területhez. Apró lépésenként haladunk, mert kemény földet kell feltörni, műveletlen ez a terület, sok bizalmatlansággal és kétkedéssel kell megküzdeni – emeli ki az iskolamissziós referens.

Szabó Elődné Melinda látogatja is az intézményeket, hogy minél több helyen kérdezősködhessen, miben jönne jól a támogatás, hiszen ahány intézmény, annyiféle igény és szükséglet. Ezenkívül megjelent a Mindennap veled című középiskolás áhítatoskönyv, amely hiánypótló, hiszen kifejezetten középiskolásoknak szóló eddig nem volt a piacon. A könyv ráadásul úgy készült, hogy az iskolalelkészeknek is legyen lehetőségük ötleteket meríteni, inspirálódni belőle. Továbbá korábban webináriummal is készültek a Református Pedagógiai Intézettel közös szervezésben az iskolamisszióban szolgálók számára. – Hiánypótló csendesnapi pályázatot is kiírtunk nemrégiben, kifejezetten egyházi iskoláknak. Jelentős volt az érdeklődés, ami számomra nagy örömöt jelent. Április 30-ig lehetett beküldeni a pályázatokat – tájékoztat.

A pályázat pedig azonnal vissza is repít bennünket beszélgetésünk apropójához, magához a csendesnaphoz. A lelkipásztor szeme előtt három alapvető vonás lebeg, amikor ilyen alkalomról gondolkodik. – Első renden vigyen közelebb Istenhez. Legyen olyan része, amely a hitet mélyíti, épít mindenkit, akárhol tart is. Ugyanakkor rendkívül fontos nekem, hogy közösséget is építsünk: tanárok, diákok egyaránt megérezzenek valamit az együttlét és a gyülekezeti életforma hangulatából, értékéből. A harmadik, ami szükséges, hogy kapcsolódjon a diákokhoz, a korosztályuk problémáihoz, lelkiségéhez. Ha nem talál magának való programot, ha csak túléli a napot, újabb lehetőséget vesztettem el arra, hogy valamivel megszólítsam, építsem, segítsem – hangsúlyozza.

Tapasztalata szerint a lelki egészség terén rengeteg problémával küzdenek a diákok: szorongás, túlzott megfelelési kényszer, depresszió, párkapcsolati vagy családi gondok egyaránt nagy számban fordulnak elő. Ezért a csendesnap második felében figyeltek arra, hogy több önismereti téma és lehetőség is adódjon. – Az az egyik nem titkolt célom a párhuzamosan folyó programok csomagjával, hogy megtanítsam a diákjainknak a tudatos választás fontosságát. A programokat előtte részletesen bemutatom, de nekik kell eldönteniük, melyiket választják, érdeklődésük és aktivitásuk mértéke szerint. Arra is figyelniük kell, hogy idejében feliratkozzanak, mert előfordulhat, hogy lecsúsznak a jelentkezésről, betelik a program. Ilyenkor kénytelenek esetleg olyan programra beülni, amely egyáltalán nem érdekli őket. Ez is lehet jó tapasztalat arra, hogy sokkal tudatosabban és felelősségteljesebben válasszanak. Erre a képességre akkor is szükségük lesz, amikor Krisztusra kell igent mondaniuk – von párhuzamot Melinda. Igyekszik a programba minél többeket bevonni: a tanárok és diákok mellett a gyülekezet látókörébe tartozó fiatalokat is. De jövőre már nemcsak a csendesnapra, hanem az előkészítésbe és tervezésbe is szeretne maga mellé venni még több fiatalt.

Melinda szerint nem szabad, hogy illúzióink legyenek, akármilyen szuper programot állít össze valaki, lesz, aki abban nem szívesen vesz részt. – El szoktam mondani a diákoknak, hogy ez a nap értük van. Ha úgy jöttek ide, hogy csak legyünk túl rajta, ne féljenek, ez is el fog telni. De ha van bennük egy kicsi nyitottság, érdeklődés, akkor biztosan fognak magukkal vinni innen valamit. Itt is vannak hívő, érdeklődő diákok, olyanok, akik itt jutnak hitre a négy-hat év során, és persze olyanok éppúgy, akik hit nélkül jönnek be és úgy is mennek ki. Erőltetni semmit nem szabad. Mi elmondjuk, mivel járna, ha megtenné, de nem hozhatjuk meg helyette ezt a döntést. Csak annyit kérünk, hogy tartsa tiszteletben azt, aki már meglépte ezt. Úgy vettem észre, ez az üzenet átmegy. Sokat segít, hogy van itt egy jó kis élő hitű, felekezetileg színes csapat, amely bátran és örömmel éli meg a keresztyénségét – hívja fel a figyelmet a hitelesség fontosságára az iskolamisszióban.