Az iskolai egyháziének-órák legfontosabb tananyaga lett az új református énekeskönyv. A református oktatási intézményekben az általunk megkérdezett pedagógusok szerint jól vizsgázott a mintegy kétszáz új énekkel gazdagodott kiadvány, a diákok nyitottan fogadják és könnyen megkedvelik az élénkebb ritmikájú dallamokat. Így van ez a Szentendrei Református Gimnáziumban is, ahol Körösmezei-Varga Zsuzsanna ének-zene tanár segít elmélyíteni a gyerekek számára az egyházzene és azon belül a protestáns egyházzene évszázados hagyományát.
Tetőtéri kápolna óriás, színezett üvegablakkal, amely Szentendre sokvallású óvárosára és templomaira néz. Itt zajlik szerda délelőttönként az egyháziének-oktatás a Szentendrei Református Gimnázium hatodikos és tizenegyedikes osztályai számára. Kilenc előtt öt perccel a tanárnő az órájára néz: – Ugye becsöngettek? – Igen! – válaszolják a hatodikosok. Mert – talán ebben is különbözik a legtöbb iskolától az intézmény – nincs hangos becsengetés és kicsengetés az órákról. – Annál, hogy egy megszentelt helyen tudunk az Úrnak énekelni, nem lehet szebb élménye az embernek. A hatalmas tér és a színpad lehetőséget ad arra, hogy együtt, hangszerekkel: zongorával és akár orgonával is énekeljünk – lelkendezik Körösmezei-Varga Zsuzsanna.
A kisdiákok őszinte magabiztossággal éneklik egymás után az egyházi énekeket, hol Zsuzsanna zongorakíséretével, hol egymást kísérve. Erre az órára hangszereket is hozott, aki csak tudott, fuvolát, klarinétot. Ami itt egy hétköznapi énekóra, beillene akár kóruspróbának is, hiszen az uniszónók mellett felcsendül néhány többszólamú dallam is. – A régi hagyományt megtartva használjuk a többszólamúságot, adott esetben hangszerkísérettel, mert jobb, ha a diákok nemcsak egy dallamot hallanak, hanem hozzá a harmóniákat is – hangsúlyozza Körösmezei-Varga Zsuzsanna, hozzátéve, hogy nagy segítség, hogy hozzáférhető lett az összes énekeskönyvi ének kísérete is. A hangszerekkel a diákok valódi zenei élménnyé teszik az órákat.
Jobbra egy kupacban a lányok, balra egy kupacban a fiúk. Így a váltott éneklés is meg tud valósulni. Bátrak, tisztán szólnak. Egy-egy ének közé igen fontos lexikai ismeretet is ad a tanárnő, amit a gyerekek a saját életükhöz is tudnak kötni. – Kik laknak Tahitótfaluban? – kérdezi Körösmezei-Varga Zsuzsanna. Néhány diák emeli a kezét, majd jön a következő kérdés: – Kiről nevezték el azt a teret, ahol a templom áll? – vezeti egyre közelebb a diákokat Ecsedy Aladár lelkipásztorhoz, akinek mind zenei, mind teológiai munkássága meghatározó az egyházkerület életében. Ezzel a felvezetéssel jutunk el a 730-as számmal jelzett, Szentlélek, jövel kezdetű énekhez, amit hallás után meg is tanít a gyerekeknek.
A felhős égboltról beszűrődik némi napsütés, ami a piros, sárga, kék üvegablakon át már vidáman áramlik szét a tetőtéri kápolna-tanteremben. Hatodikos diákok ki, tizenegyedikes diákok be. A kamaszok a református gimnáziumban is kamaszok: ők, akik a hátsó sorban ülnek, fáradtak, és talán jobban nyomasztja őket minden más. Nem így az első sort és a jobboldali lánysorokat, amelyek zengik az éneket, és értőn figyelik a tanárnő ismeretterjesztő morzsáit Vizi István pátyi lelkipásztor zsoltárfordításának jelentőségéről. De a régi ír dallamra írt 763. dicséret még a hátsó sorokba is belopózik: „Hadd látlak Téged, ó, szívem Ura, / Nincs másban, Benned van lelkem java. / Rád nézek, jöjjön bár nappal vagy éj, / Álomban, ébren csak Te légy a fény!”
Körösmezei-Varga Zsuzsanna fellépésében és kissé rezes hangjában egy fikarcnyi bizonytalanság sem érezhető, minden egyes perc kontrollált. – Erősen kell fogni őket – mondja. De a jó ragadós. Mivel például a tizenegyedikes osztályban több hitvalló, elkötelezett fiatal is van, az egyházi énekhez való hozzáállásuk a többiek számára is példa.
A tetőtéri kápolna akár egy tágas kuckó a város felett. Színpadán a fekete zongora, a padsorok mögött pedig az impozáns orgona kapott helyet, amit természetesen ki is használ Körösmezei-Varga Zsuzsanna. A nagyok órájának végén az egyik osztálytárs, Drucza Dávid ül oda a hangszerhez teljes nyugalommal, és játssza immáron előadó-művészeti szerepben és minőségben Mendelssohn művét. – Hamarosan önálló koncertje lesz, amire az osztálytársai is elkísérik. – A szerda egy nagyon hosszú nap nekünk, és az egyháziének-óra egyfajta megpihenés, ahol egy kicsit Istenre figyelhetünk – mondja a szünetben. A zongorista osztálytárs, Harmathy Károly is arról számol be, hogy a keresztyén énekek egy más szintet adnak az életének, az imádságnak egy különleges formáját jelentik neki, ami mindig felüdíti. Mindkét fiatal családjában, otthon is jelen van az éneklés és a zene: étkezés előtt vagy a testvérekkel csak úgy. Örülnek, hogy az új énekeskönyv olyan új énekeket is tartalmaz, amelyeket az ő korosztályuk jól ismer. Ezekben a családokban a Happy Birthdayt felváltja az ároni áldás: „Áldjon meg téged, áldjon az Úr, őrizzen téged, őrizzen ő!” (4Móz 6,24). A szintén kortárs református zeneszerző Draskóczy László nagyszerű kánonja könnyen eléri az ifjú lelkeket.
Önálló tantárgyként az egyháziének-óra 2008 óta kapott helyet az iskolai rendszerben, kiegészítve a hittanon és az áhítatokon megszokott éneklést. Az iskolának egyébként saját rendszere van az énekes dicséretekhez. Minden héten másik éneket választanak, amit a reggeli áhítatokon énekelnek – ma már könnyedebb hangvételű dalok is megszólalnak ilyenkor. Úgy gondolják, az éneken keresztül lehet a fiatalokat a hit útján vezetni, ezért építik be a gyorsabb tempójú, könnyen hallgatható ifjúsági énekeket a mindennapokba. – Az új református énekeskönyv mint a kerettanterv alapja egységes ismeretanyagot ad a diákoknak itt és az ország különböző pontjain. Vagyis, ha összetalálkoznak, közös zenei anyanyelvként használhatják ezt a tudást, elvihetik saját gyülekezeteikbe, és bízunk benne, hogy ezek az új énekeskönyvek is olyan rongyosak lesznek a használattól, mint amilyenek az 1948-as könyvek, amiket a nagymamáink, dédanyáink forgattak – emeli ki Körösmezei-Varga Zsuzsanna. Óriási zenei anyag, amely óriási zenei tudásra ad lehetőséget, hiszen ha csak hátul a bibliográfiát szemléljük, láthatjuk, hogy több száz klasszikus és XX–XXI. századi zeneszerző, fordító, költő-író közös szellemi hagyatékáról van szó.
Az egyháziének-órák új kerettantervét, amely az új református énekeskönyvre épül, Bódiss Tamás, az énekeskönyvet szerkesztő bizottság titkára dolgozta ki, és a Református Pedagógiai Intézet közvetítésével jut el az iskolákba. Az új énekek nagyobb felületen kapcsolódnak más felekezetek énekanyagához, amire a szentendrei gimnázium énekóráján is hallunk példát. Az 1590-ben Debrecenben keletkezett, egyébként középkori kanció népi változatát éneklik a hatodikosok, és nem marad el az a fontos kiegészítés sem a tanárnőjük részéről, hogy Kodály Zoltán Pünkösdölő címmel többszólamú női kari művet írt az 550., A pünkösdnek jeles napján kezdetű énekre. Merthogy Kodály katolikus zeneszerző volt. – Ki ismeri? – kérdezi Körösmezei-Varga Zsuzsanna, és máris érkezik a válasz egy fiúcskától az első sorból, aki a vasárnapi szentmisén hallotta ugyanezt az éneket. Az óráról „kicsengetnek”, és kiürül a tetőtéri kápolna. De a csendességben ott maradnak a szép hangok és a gyerekek lelkes istendicsérete a fülünkben.
