Több mint két évtizeden át működött Egerben egy magánkézben lévő tehetséggondozó műhely, amelyet mindenki csak Tanoda vagy Mozaiksuli néven ismert. Egy idő után a szülők és diákok részéről is felmerült az igény, hogy a népszerű, hatékony oktatási módszerrel működő foglalkozások klasszikus iskolai keretet kapjanak. A kezdeti nehézségek után a református egyház karolta fel a Tanodát, és ma már az Eötvös József Református Oktatási Központ Egri Általános Iskolájaként, a város egyetlen református oktatási intézményeként működik. A váltásról, a módszerről és a jelenről beszélgettünk a többi között Novák Katalin tagintézmény-vezetővel.
Mi volt a Tanoda létrehozásának fő indítéka annak idején?
Éreztem egyfajta hiányt a közoktatás területén, ráadásul elkezdtem a tehetségfejlesztő szakértő szakot a Debreceni Egyetemen, és egyre inkább úgy gondoltam, hogy az intézményes oktatást tehetséggondozással kellene kiegészíteni. Amolyan gazdagító programként, ahol a fókuszban a logikus gondolkodás és a kreativitás fejlesztése áll játékos formában, óvodástól az egyetemistáig. Számomra a tehetségfejlesztés lényege azt jelentette – és ma is azt jelenti –, hogy fejlesztjük azokat a kompetenciákat, amelyekben a gyermek jól teljesít, de emellett a motivációját, kreativitását, memóriáját, általános intellektuális képességeit is, vagyis ez egy komplexebb fejlesztést jelent. Nem csak a tanulásra koncentráltunk: segítettünk az önértékelésük fejlesztésében, hogy legyenek bátrak, merjenek kérdezni, legyenek határozottak és szeressék önmagukat. Ezt természetesen ebben az iskolában is szem előtt tartjuk.
Épp most, amikor megérkeztem önökhöz, és tébláboltam a bejáratnál, egy kislány jött oda hozzám kedvesen, és bátran megszólított, segített, merre menjek…
Fontos, hogy merjenek kommunikálni a felnőttekkel, legyenek segítőkészek, empatikusak, no és persze tisztelettudóan forduljanak akár a társaik, akár a felnőttek felé. Öröm volt hallani az első nyolcadikosainkat felvételiztető pedagógusoktól, hogy a gyerekeink milyen határozottan feleltek. Nekünk a Tanodában is, és itt is nagyon fontos az ember maga, hogy a hozzánk járó gyermek ki tudjon teljesedni, élvezze, amit csinál, foglalkozzunk a személyiségével.
Gondolom, az eltelt évtizedek alatt önök is igazodtak a technikai, módszertani változásokhoz.
Igen, a mi életünk a folyamatos képzésről szól, és szívesen követjük figyelemmel mások módszereit, tapasztalatait is, egyvalami viszont nem változott: mindig a gyerekek igényeihez igazodunk.
Hogyan zajlott az intézménnyé válás folyamata?
A hozzánk járó gyerekek és a szüleik sokszor jelezték, hogy szeretnének ilyen szellemiségű iskolában tanulni. A nagy győzködés eredményeként igent mondtunk, és elkezdtük az iskolarendszerben történő tanítást, tehetséggondozást. Ezt öt-hat évvel ezelőtt magántanulóként tehették meg a gyerekek. Tizenhárom diákkal kezdtük el a képzést. Kaptunk egy romos állapotú ingatlant az önkormányzattól, amelyet szülői összefogással rendbe hoztunk, de mire az épület készen lett, jött egy új törvény, amely a magántanulói viszonyt mint a szülők által választható lehetőséget megszüntette. Ott álltunk kétségbeesetten tizenhárom gyermekkel a felújított épületben, és akkor gondoltuk végig azt, hogy hogyan lehetne akkreditált általános iskolaként folytatni. A református egyház ajánlott segítséget: a Tiszáninneni Református Egyházkerület akkori püspökével és főgondnokával egyeztetve államilag elismert általános iskolává váltunk.
Mi volt a legnagyobb nehézség a váltásban?
Akkor azt gondoltam, az iskola elindításánál nincs nehezebb, de aztán rájöttem: egy iskola működtetése sokkal nehezebb. Először is két hetünk volt a nyár végén, hogy tantestületünk, valamint diákjaink legyenek az elsőtől a hatodik évfolyamig. Ez a gyorsaság sok problémát szült, és két év kellett, mire nagyjából minden letisztult, megtaláltuk azokat a pedagógusokat, akik a mi szellemiségünk szerint oktatnak. Türelem kellett egymás megismeréséhez, de már abban az állapotban vagyunk, hogy megnyugodhatunk. Bízunk abban, hogy a városban is elfogadnak minket intézményként, és be tudjuk bizonyítani, hogy jó választás ez az iskola a gyerekeknek. Házon belül pedig már „csak” annyi a feladatunk, hogy minél színesebbé tegyük a mindennapokat.
Bár a tanítási módszer maradt, azért mégis van különbség a Tanoda és az intézményes keretek között zajló oktatás között.
A délelőttök mások, hiszen a Nemzeti alaptanterv szerinti tananyagot kell átadnunk, de a délutánok ugyanúgy működnek, mint a Tanodában, ugyanolyan gazdagító programokat kínálunk: logiklub, képzőművészeti foglalkozás, természetjárás, zene- és nyelvtanulás, színjátszókör, filmkészítés és szinkron van a lehetőségek között. Van már manóműhelyünk is, ahol a gyerekek a természetben gyűjtött termésekből készítenek különleges dolgokat. A jövő mérnökei szakkörünkön pedig minden alkalommal építenek valamilyen mozgó tárgyat a gyerekek, amelynek megbeszélik a működését, a fizikáját. Hiszünk abban, hogy a tehetséggondozás azt jelenti, hogy minél több területet kell a gyerekekkel megismertetni, hogy rálátásuk legyen sok mindenre, hogy végül megtalálják azt, amiben a legjobbak lehetnek.
Mennyire van igény erre a szellemiségű képzésre?
Tizenkét gyermekünk lehet maximálisan egy évfolyamon, de minden évben két-háromszoros túljelentkezés van. Több mint kilencven gyerekkel indítottuk el az idei, ötödik tanévünket, vagyis teljesen tele vagyunk. Az épület adottságai miatt nem tudunk, de nem is szeretnénk több gyerekkel foglalkozni, mert csak így tud megmaradni például az a közösségi gyűlés, amelyen minden gyerek részt vesz reggelente. Beszélgetünk, meghallgatjuk egymást. Megkérdezzük ilyenkor a gyerekeket, kikérjük a véleményüket, például azt is ők döntik el, hol legyen-e a pingpongasztal… Barátsággal fordulunk feléjük, minden gyermek és minden felnőtt tegeződik egymással, de mégis tisztelettel fordulva mindenkihez.
Milyenek a szülői visszajelzések?
Segítőkészek, együttműködők, támogatják a munkánkat, mi pedig kikérjük a véleményüket. Egy kérdőívet küldünk ki e-mailben a szülőknek a tanév végén, amelyben a tapasztalataikat, visszajelzésüket, értékelésüket várjuk akár a kollégákkal, akár a működésünkkel kapcsolatban, ezeket aztán nyáron kiértékeljük, év elején átbeszéljük.
Az istenhit jelen van az iskola életében?
Úgy gondolom, a református egyház az oktatásban szabadabb, kevésbé szabályokhoz kötött. Hittant heti két órában tanulnak a gyerekek, szerda reggelenként pedig áhítat van, amelyet az iskolalelkészünk tart, és ahol szintén sokat beszélgetnek, meghitt pillanatokat élnek meg a diákok. Mi megismertetjük a gyerekeket és a szülőket a hittel, segítjük őket abban, hogy rátaláljanak, vagy fontosabb szerepet kapjon a hit az életükben. Sokat beszélgetünk a tudomány és a vallás kapcsolatáról is. A házirend mellett a saját szabályzatunk is ki van téve minden osztályteremben, ennek fókuszában a tisztelet és a szeretet áll. Ebben is hiszünk, és természetesen az emberben, a tehetséggondozásban.