„Harmincéves a szociális törvény, harmincéves a Károli”

Az 1993. évi szociális törvény a hazai jogalkotás történetében egy hiátust töltött be, tanúskodik a segítségre szorulókért érzett felelősségről, illetve a szociális biztonságuk megteremtése és megőrzése érdekében az állam által vállalt ellátásról és garanciákról.

Elsőként Balla Péter, a Károli Gáspár Református Egyetem hitéleti rektorhelyettese szólt az egybegyűltekhez. Igei köszöntőjében az ötezer ember megvendégelésének története kapcsán (Lk 9,12–17) rámutatott arra, hogy Jézus bevonta szolgálatába a tanítványait, és ugyanígy bevon minket is. Elmondta, hogy Megváltónk nemcsak a pillanatnyi szükségleteikről, hanem a jövőjükről is gondoskodott a megmaradó élelemmel. A hittudományi kar professzora közvetítette Trócsányi Lászlónak, a Károli Gáspár Református Egyetem rektorának a köszöntését is.

Fülöp Attila gondoskodáspolitikáért felelős államtitkár felszólalásában Kossuth Lajos hazafiságról mondott szavait parafrazeálta: – Itt nem hirdetni kell a szociális munkát, a szociálpolitikát, hanem leginkább tanulni az itt lévők között – fogalmazott. Beszédében a harminc éve megalkotott szociális törvény társadalmi változásokkal együtt való dinamikus változására, iránytű voltára mutatott rá, mindamellett, hogy ez mekkora önbizalmat jelent az ezen a területen dolgozóknak. Örömét fejezte ki az egyházakkal és civil szervezetekkel való erősödő együttműködéssel kapcsolatban is.

Rétvári Bence, a Belügyminisztérium parlamenti államtitkára gratulált a szociális törvény jelen lévő megalkotóinak, kiemelve, hogy valami olyan, teljesen újat hoztak létre, ami kiállta az idő próbáját. A miniszterhelyettes kifejtette, hogy a jogszabályok arra ösztönzik a segítségre szorulót, hogy aktívvá váljon, és ezáltal teljesebb életet élhessen – hozzájárulva Isten teremtő munkájához. Zárásként az államtitkár Ferenc pápa gondolataival szólt a hallgatókhoz: különös lelki adottság, ha valakik jó lélekkel tudnak másokon segíteni, hiszen a másiknak reményt és lelki erőt adnak. A száraz törvényi keretekkel ellentétben a rászoruló szemébe nézni emberi méltósági lépés, hogy ők is teljes értékű embereknek érezzék magukat – fogalmazott az egyetem egykori munkatársa.

Mészáros József, a törvény egyik megalkotója, a Károli Gáspár Református Egyetem Gazdaságtudományi, Egészségtudományi és Szociális Karának (GESZK) dékánja, az esemény házigazdája név szerint köszöntötte a szociális törvény megalkotásában részt vevő megjelent vendégeket, Lakner Zoltán Lehelt és Pulay Gyula Zoltánt. A fiatal kar érdemeként elmondta, hogy az egészségügyi és szociális szféra üdvözölendő kapcsolata náluk is megvalósul. Felhívta a figyelmet arra is, hogy idén egy harmadik harmincas évfordulót is ünnepelhetnek, hiszen három évtizeddel ezelőtt kezdődött el a szociális képzés, a diakónusképzés a Károli Gáspár Református Egyetemen. – A segítő, gondoskodási pályák mindig értékelkötelezettek. Segíteni, gondoskodni értékek nélkül nem lehet – mutatott rá a keresztyén tanításnak a hasonló képzésekkel szemben az egyetem által is vallott többletére a Szociális Munka és Diakónia Intézet vezetője. Az egyetemi tanár ambíciókról és a különböző egyházakkal való együttműködésről is beszélt: – Szeretnénk képzésünkkel megkerülhetetlen szereplő lenni a szociális képzések területén – jelentette ki.

Ezt követően Czibere Károly, a Református Szeretetszolgálat főigazgatója előadásában a szociális törvény három évtizedes történetéből, fejlődésével kapcsolatosan osztott meg tanulságokat hat témakörben. Az egyetem docense elsőként a gondoskodási felelősségről beszélt: az úgynevezett gondoskodási piramis vagy felelősségi sorrend alapján az egyén, utána a hozzátartozók, majd pedig csakis ezt követően a helyi és központi kormányzat tartoznak felelősséggel a segítségre szorulóért. Ez egyrészt erősíti az egyén autonómiáját, valamint ennek a láncnak nem részei az egyházak, civil szervezetek, vagyis ők nem számonkérhetők ebben – tette hozzá. A gyermektartás és szülőtartás, az egymásról való kölcsönös gondoskodás mint szociális védőháló az utóbbi években a jog felől elmozdult a kötelesség irányába – fejtette ki az egykori államtitkár.

Másodszor az ellátási felelősség helyi és megyei szinten tapasztalt kudarcairól beszélt, ami miatt az egy recentralizációs folyamaton ment keresztül. Harmadik pontjában a kar docense a jogosultság kérdését taglalta: a korábbi puha szabályozásokkal, az ellenőrzés hiányával járó hibákkal szemben egyértelműbben megfogalmazták az ellátásra jogosultak körét, amiben viszont továbbra sincs jövedelmi célzás, különbséget téve gazdagok és szegények között. A szülőtartás erősítéséről és megoldási lehetőségekről, valamint a fejkvóták miatt a szakmai minőségben való érdektelenség és a túlkeresleti helyzetek negatív tapasztalatairól is beszélt a Református Szeretetszolgálat főigazgatója. Czibere Károly elmondta, hogy a térben és időben változó szükségletek indokolttá teszik az elérhetőség, a kapacitások területi illesztését is.

Végül a segélyezés kapcsán az aktivitásért való harc gondolatát járta körül a közgazdász, beszélve a rendszerváltás utáni rokkantosítások és előnyugdíjazások utáni inaktivitási hullám hatásainak megfékezéséről. A segélyek befagyasztása, a munkanélküli járadék hosszának és mértékének csökkentése is ezt a célt szolgálja – fűzte hozzá. A Református Szeretetszolgálat főigazgatója szerint tartós küzdelem folyik a magukon segíteni akarásról leneveltek aktivizálásáért.

A felszólalások után Haász Sándor egyetemi docens egy poszterkiállítást nyitott meg. A gazdaságtudományi, egészségtudományi és szociális kar tanárai által és alkalmazott társadalomtudományi megközelítéssel készült poszterek mind a szociális munka területét érintették a hajléktalanellátástól kezdve a gyermekvédelemig. A szervezők négy szekcióban hívták közös gondolkodásra a tudományos konferencia résztvevőit. A rendezvény a szekcióvezetők összefoglalóival és kerekasztal-beszélgetéssel zárult.