Ilyen volt az élet a református iskolákban 1945 előtt

Első képünk Csengerben készült valamikor 1914 után. A fotón a háttérben bal oldalon látható a református iskola, amelyből gatyás parasztgyerekek jönnek ki éppen. Az előtérben két nő sétál, akik feltehetően módosabb zsidó asszonyok, esetleg anya és lánya.

A csengeri iskola helyén ma a Méliusz Juhász Péter Református Idősek Otthona működik.

A székelyudvarhelyi kollégium épülete a 19. század végén nyerte el mai formáját. Ekkor szüntették meg a padlásszobákat, a csengettyűházat, illetve megnagyobbították az ablakokat.

A Fortepan leírása szerint a következő két képen az egykori református tanítóképző intézet (ma Baczkamadarasi Kis Gergely Református Gimnázium) tornaterme látható. A kép valóban az épületben készült, de az 1921-ben még a Református Kollégiumnak adott otthont. Az intézményben az 1919-20-es tanévtől kezdődően új tagozatként megszervezték a polgári leányiskolát, majd fokozatosan bevezették a koedukációt. Így a fotón, a karzaton látható lányok (amennyiben a kép dátuma pontos) a polgári leányiskola tanulói lehetnek.

1927-ben a kollégium-főgimnázium működését bizonytalan időre felfüggesztette az egyházkerület, az épületben a Nagyenyedről elköltöztetett református tanítóképző kapott helyet. A negyvenes évek elején a régi kollégium épületében újból elindították a fiútanulókból álló kollégium-főgimnáziumot, amely az 1948-as államosításig működött.

A Református Gimnázium 1994-ben nyitotta meg újra kapuit, hat évvel később önállósult, nevét pedig Baczkamadarasi Kis Gergely Református Kollégiumra változtatták.

A Somogy megyei Csökölyön 1872-73-ban építették a két tantermes iskolaépületet. Korábban egy sárfalú, zsuppos épület szolgálta ezt a célt. A csoportkép hátsó sorában középen láthatunk egy fiút, aki feltehetően levente sapkát visel, amelybe tollat tűzött. Eszerint ő biztosan elmúlt 12 éves, hiszen csak akkor lehetett a mozgalom tagja.

Az iskola alsó tagozatáról egy 1924-es kép is fennmaradt. Ezen a gyerekek mellett csupán egy tanítónő szerepel.

A fotón szereplő első osztályos lányok mellett a bal oldalon már türelmetlenül várakoznak a fiúk.

A rendszerváltás után a helyi egyházközség visszaigényelte az iskolát, és 2001-2002-től fogva ismét református oktatás folyik az intézmény falain belül.

Az 1937-ben készült képeken a főgimnázium évzáró ünnepségén tornabemutatót tartanak. A fotós a korlátgyakorlatot örökítette meg. A hajdúnánási főgimnázium a második világháború idejére már a Tiszántúl legjobb iskolái közé tartozott.

Az intézmény fenntartása 2015-ben került vissza az egyházhoz.

„Édesanyámnak az volt a vágya, hogy a lánya is oda menjen iskolába, ahová ő járt. Korábban még erről szó sem lehetett volna, amikor viszont ’38-ban megtörtént a csoda, akkor már egyértelmű volt, hogy sehová máshová nem mehetek, csakis Miskolcra, a Tóth Pálba. A környékről a tanító- és lelkészgyerekek többnyire oda jártak, és 1940-ben én is felkerültem oda. Egy nagy, emeletes épület volt az iskola, itt van a bejárata középen. A főépület alsó szintjén voltak az osztályok, az emeleten pedig az internátus, ott laktunk mi” – emlékezett vissza a Tóth Pál Református Nőnevelő Intézetben töltött éveire Újpál Árpádné született Lenkey Lenke egy 2015-ös interjúban. Csoda alatt az 1938-as első bécsi döntést értette, amikor a Felvidék egy részét visszacsatolták Magyarországhoz. Szülőhelye, a rozsnyói járáshoz tartozó Jablonca is így tért vissza az anyaországhoz.

„Aki látta az Abigélt, tudja, milyen volt a Tóth Pál Református Nőnevelő Intézet. Természetesen nem annyira szigorúan ment a dolog, mint ott, de azért hasonló körülmények között voltunk. Mi is egyenruhában jártunk iskolába: ünnepnapokon fehér matrózblúz, sötétkék szoknya, hétköznap pedig csíkos matrózblúz, sötétkék szoknya. Az iskola főépülete előtt és mellette két oldalt volt egy nagy udvar, és ott is voltak kis, földszintes épületek. A főépület alsó szintjén voltak az osztályok, az emeleten pedig az internátus, ott laktunk mi. Az emeleten a hálótermek mellett volt két nappali terem íróasztalokkal, ahol délutánonként a másnapi leckével készültünk el” – mesélte Lenke néni.

A képen látható Pajor kúriát 1925-ben vásárolta meg a szentendrei református gyülekezet, hogy a polgári iskola a helyi igényeket kielégítő módon működhessen, és növekedhessen. Az ügyet a város is támogatta, a képviselőtestület 30 millió korona segélyt szavazott meg, illetve új iskola építésére a szükséges kavicsot, homokot, terméskövet díjtalanul biztosították.

A kúria felújítása, valamint az új épület felhúzása egymilliárd pengőbe került. Mindezzel a kicsiny szentendrei gyülekezet „óriási áldozatot hozott a magyar és református oktatás és nevelés ügyének” – olvasható az iskola 1933-34-es évkönyvében.

A Budapesti Református Főgimnázium többször is helyet változtatott az évek során. Alapításakor 1859-ben Gönczy Pál saját, a Kálvin téren, a református templom mellett található magániskoláját ajánlotta fel az induláshoz. Innen költözött a század vége felé a Lónyay utcába az intézmény, majd ezt az épületet kinőve 1943-ban a hívek gyűjtéséből elkészült a bauhaus stílusjegyeit magán viselő épület a Lónyay és a Kinizsi utca sarkán.

Cikkünk utolsó fotóin a Baár-Madas Református Leánynevelő Intézet diákjai szerepelnek. Az első képet leszámítva egy 1937-es ballagást láthatunk.

Az épületben a rendszerváltás óta református oktatás folyik, de immár koedukált formában.