Inspiráció, motiváció és kapcsolódás: megtartották a II. Országos Iskolalelkészi Találkozót

Az idei találkozót Hajdú Zoltán Levente lelkipásztor, a Magyarországi Református Egyház Missziói Szolgálatának vezetője nyitotta meg. Köszöntő gondolatait Ézsaiás könyve 60. részének első öt versével kezdte: „Kelj fel, tündökölj, mert eljött világosságod, rád ragyogott az Úr dicsősége. Bár még sötétség borítja a földet, sűrű homály a nemzeteket, de fölötted ott ragyog az Úr, dicsősége meglátszik rajtad. Világosságodhoz népek jönnek, és királyok a rád ragyogó fényhez. Emeld föl tekintetedet, és nézz körül! Mindnyájan összegyűltek, és már jönnek hozzád: fiaid messziről jönnek, leányaidat ölben hozzák. Ha majd látod, örömre derülsz, ujjongva repes a szíved.”

– Ez egy olyan igerész, ami valami megmagyarázhatatlanról szól, valami olyanról szól, amiben ha az ember felismeri magát, akkor az első megtapasztalása az, hogy hogy kerülök én bele ebbe – hangsúlyozta Hajdú Zoltán Levente, aki a találkozó résztvevőihez szólva elmondta, hogy bár ő saját magát gyülekezeti lelkésznek tartja, emellett pedagógusi végzettséggel is rendelkezik, és több mint tíz évig oktatott egy református egyházi iskolában, hozzátéve, hogy lelkészi szolgálatának esszenciáját is ez az igerész képezi.

Az ifjúsági osztály célja, hogy 2026-ra a 27 egyházmegyében összehangolt, közös missziós irányba tartó ifjúsági munka működjön, ami a krízispontokat lehetőségekbe fordítja át – erről már Ablonczy Áron, a Magyarországi Református Egyház (MRE) Zsinati Hivatala Ifjúsági Osztályának vezetője beszélt tájékoztatójában. Elmondta azt is, hogy az iskolamisszióra példaként és jó információforrásként tekintenek, nincs ugyanis ifjúsági munka a szülőkkel, családokkal való foglalkozás nélkül, amiben az iskolalelkészeknek kiemelt szerepük van. – Ti vagytok az egyház frontvonaljelző rendszere! Először ti szembesültök sok új kihívással vagy arról, hogy milyen kérdések érdeklik a diákokat, hogy mi van a kultúrájukban, hogy milyen eszközöket használnak, mit gondolnak a gyülekezetről és az egyházról – fogalmazott. Ablonczy Áron a továbbiakban bemutatta az ifjúsági osztály négy fő működési területét, majd bejelentette, hogy 2025 az ifjúsági szolgálat éve lesz, és ennek részeként szeretnék segíteni az iskolalelkészek munkáját.

Az aktuális kérdésekről szóló tájékoztató után Szabó Elődné Melindával, az MRE Zsinati Hivatala Ifjúsági Osztályának iskolamissziós referensével beszélgettünk, aki egyben a Tatai Református Gimnázium iskolalelkésze is. A hivatásáról szólva elmondta, hogy az iskolalelkész az, aki egy egyházi iskola lelkiségét döntően meghatározza, hiszen ő látja át, hogy egy adott intézményben az oktatók, a diákok és ezek hozzátartozói hogyan, milyen szinten állnak a hittel, vagy éppen képesek azt is azonosítani, hogy milyen jellegű misszió betöltésére van szükség egy adott köznevelési intézményben. A munkát nagyban megkönnyíti, ha a diákok nyitottak az iskolalelkészek irányában – tette hozzá. – Alapvetően az egész világunk egy bizalomvesztett világ, és kőkeményen meg kell dolgozni azért, hogy ez a bizalom megszülessen, ezért adott esetben akár éveknek is el kell telnie. A diákok bizalmát őszinte szóval, hitelességgel, nyitottsággal, elfogadással, szeretetteljes hozzáállással lehet megnyerni – fejtette ki az iskolamissziós referens. A szakember szerint elengedhetetlen, hogy a diákok érezzék, hogy az iskolalelkésznek valóban fontos az, amit ők gondolnak, mondanak a világról, és akkor előbb-utóbb kialakul egy bizalmi kapcsolat.

Az idei iskolalelkészi találkozó kapcsán Szabó Elődné Melinda elmondta, hogy sokféle kihívással jár az iskolai szolgálat, éppen ezért szeretnének arra összpontosítani, hogy újra és újra megerősítsék ezt a hivatást, mivel intézményi keretek között könnyedén elveszíthető a lelkészi hivatástudat. Ezenkívül azt is megvizsgálják, hogy a mai magyar társadalomban milyen szerepet, szolgálatot töltenek be a református iskolák – tette hozzá.

– Arra biztatom a kollégákat, hogy vegyék észre az embert, aki rájuk van bízva. Úgy látom, hogy a világ nem törődik senkivel, nekünk azonban egy olyan Krisztusunk van, aki embereket bízott ránk, és az embert észrevenni, hozzá méltón, krisztusi módon szólni, vele, a lelkével, hitével törődni egy akkora kincs és lehetőség, ami senki másnak nem adatik meg. Azt tapasztalom, hogy erről elfelejtkezünk a szürke hétköznapokban. Azért van szükségünk ezekre a találkozókra, hogy újra és újra emlékeztessük magunkat, hogy emberek várnak arra, hogy meg legyenek szólítva, hogy értéket közvetítsünk nekik, hogy közösséget kínáljunk számukra. Rendkívül sokan magányosak: felnőttek, gyerekek egyaránt. Egy átfogó, akár az egyházi vezetés által is támogatott folyamattal össze lehetne ezt egy egész folyamattá kapcsolni, hogy mi az iskolában hogyan találjuk meg a diákokat, és hogyan integráljuk a gyülekezetekbe, ahol átadjuk őket a gyülekezeti lelkészeknek, ahol aztán megtalálhatják a közösségüket, a lelki táplálékot. Erre kell magunkat emlékeztetni – hívta fel a figyelmet Szabó Elődné Melinda.

A találkozó szüneteiben egy-egy résztvevőt kérdeztünk a személyes tapasztalatairól, a lehetőségekről és a kihívásokról.

Tokodi Konrád a Budapesti Szenczi Molnár Albert Református Általános Iskola lelkésze néhány éve kezdte meg szolgálatát. Mi volt a szikra, ami arra késztette, hogy ezt a hivatást válassza?

Több gyújtópont is volt. Az egyik, hogy még ócsai beosztott lelkészként elhívtak egy református csendesnapra, ahol főszolgáló voltam, így megtapasztalhattam azt a fajta befogadókészséget és kíváncsiságot mind a diákok, mind a tanár kollégáim szemében és kérdéseiben, ami azt mutatta, hogy ez egy nyitott kapu. A másik, hogy egy ballagáson figyelhettem meg azt, hogy nagyon is élő az iskola közössége, ráadásul épp egy idősebb kémiatanárnő mellett ültem, és ahogy vonultak a diákok, akiket akkor még nem ismertem, ő mindenkiről mondott valami pozitív tulajdonságot, vagyis meglátta bennük a jót. Akkor megtudtam azt, hogy iskolalelkészt keresnek, én pedig azt éreztem, hogy ezen a nyitott kapun be kell mennem.

Milyen lehetőségeket tud kiaknázni egy lelkész, amikor bekerül egy általános vagy középiskolába?

Nagyon sokat! Írtam ebből egy 16 pontos munkatervet, amiből most néhányat kiemelnék. Az egyik ilyen, hogy a gyerekek rendkívül nyitottak a személyes lelki gondozásra, de ehhez az is kell, hogy mi proaktívan keressük őket. Egy személyes lelkigondozás alkalmával belelátunk abba, milyen akadályai vannak annak, hogy befogadják akár Isten üzenetét, mégpedig azért, mert itt el tudják mondani, nekik miért nehéz hinni, miért nehéz gyülekezetbe járni, és akkor már lehet ezekről beszélgetni, lehet megoldást találni ezekre. Ebben természetesen a gyülekezeti tagoknak mint szülőknek is nagy szerepük van, de nem csak olyanok vannak, akiknek a gyülekezetbe járnak a szülei, és ez az igazi áldás az Istentől. Egy másik példa a tanári lelkigondozások és alkalmak tartása, ahol nemcsak hogy be lehet vonni olyan tanárokat, akik még keresők, hanem a hívő tanároknak az egyébként mindennapi élet nehézségeiben is újra és újra meg lehet találni a Szentírás válaszát. Egyre jobban úgy tudok tekinteni az iskolára, mint egy lelkipásztor a pásztoroltjaira.

Milyen kihívásokkal szembesül?

Az egyik ilyen – ami tulajdonképpen már a '70-es évektől a nyugat-európai gondolkodók szerint jelen van a társadalomban –, hogy az emberek sokszor nem tudnak mit kezdeni az egyházi nyelvezettel. Megkerülhetetlen, hogy beszéljünk megszentelődésről vagy kegyelemről, de ilyenkor tanácstalanok abban, hogy milyen tartalmat társítsanak ezekhez a fogalmakhoz. A kihívás itt abban mutatkozik meg, hogy tudok úgy beszélni erről, hogy hasonlatokat, példákat találok Jézus magyarázatait követve. Kicsit remegve, hiszen ki vagyok én hozzá képest, de közben nagyon tudnak kapcsolódni ahhoz, amikor az ő életükből vett példákat látják. Komoly akadály, hogy ezt meg kell találni, különben nem jön létre az igazi kommunikáció. Egy másik gond a fiatalok túlterheltsége a hétköznapokban, mind a tanulás, a stressz megélése terén, mind pedig a pluszfoglalkozások esetében. A személyes problémám az, hogy nem vagyok túl jó abban, hogy ezekkel a programokkal versenyezve felajánljam nekik, hogy jöjjenek ifjúsági alkalmakra ahelyett, hogy mondjuk vízilabdáznának vagy egyéb közösségi tevékenységeket végeznének. Fontos lenne a gyerekek életébe valami más értékelést is behozni, azt tudniillik, hogy mi, Krisztus-követők azért értékeljük és szeretjük őket, akik, vagy éppen hogy ők Isten képmására teremtettek, és hogy Jézus által helyreállítható ez a képmás.

Somogyi Enikő a Pécsi Református Kollégium Gimnáziuma, Általános Iskolája lelkésze, többéves pedagógiai tapasztalattal. Milyen reménységgel, elképzeléssel érkezett a találkozóra?

Azt várom, hogy kapcsolatokat építsek, és legyen lehetőség szakmai beszélgetésre is. Remélem, egyfajta ötletbörze is létrejön, hogy konstruktívan tudjunk beszélgetni a helyzetünkről.

A mai világban egy iskolalelkész szerepe talán még inkább felértékelődik. Milyen jellegű problémákkal keresik meg a diákok?

Valóban egyre nehezebben igazodnak el a gyerekek ebben a zavaros környezetben, éppen ezért fontos, hogy jelen legyünk, és Istennek hála nagyon sok területen jelen tudunk lenni az életükben. Két évet voltam gimnáziumban, ahol már nagyobb korcsoportokkal foglalkoztam, amelyeknek több időre volt szükségük, hogy megnyíljanak egy iskolalelkész előtt, de amikor ezt sikerült elérni, akkor viszont heti akár több alkalommal is rendszeresen tudtunk rendkívül őszintén beszélgetni. A problémakörök meglehetősen szerteágazók. Ilyen például a párkapcsolat kialakítása vagy a pályaválasztás témaköre, hogy mi történjen, hogy legyen, de emellett különféle családi, szociális, barátsággal kapcsolatos kérdésekkel is megkeresnek.

Mennyiben másabb általános iskolásokkal foglalkozni, mint gimnazistákkal?

Azt élem meg, hogy a diákok már az első pillanattól kezdve nyitottak, mivel ők még kisebbek, így nagyon fogékonyak. Ötödiktől nyolcadik osztályig például szinte nekem kell mentenem magam, hogy legyen olyan közeg, ahol bizalmasan beszélgethetünk, mert ők még a folyosón is, bárki jelenlétében elmondanak bármit. Ügyelnem kell arra, hogy az őszinteségüket és a spontaneitásukat kicsit becsatornázzam. Az általános iskolában további pozitívum, hogy a szülőkkel is együtt tudunk működni. Gyakran előfordul, hogy őket is bevonjuk egy-egy beszélgetésbe, témakörbe, hogyha ez szükséges.

Oktatók, szülők, diákok és az iskolalelkész. Ebben a hálózatban mi az iskolalelkész szerepe?

Nálunk ez úgy működik, hogy egy-egy beszélgetésen például az igazgatónő, a szülők és a gyermek között én tanácsadóként és beszélgetőpartnerként vagyok jelen. Nyilván működhetek úgy, mint egy híd, de alapvetően az iskolánkban ezt partnerségnek élem meg, ahol a felmerülő problémákat megbeszéljük, és közösen próbálunk ezekre megoldásokat találni.

Ha sikerélmények és nehézségek…

Az év eleje óta felajánlok minden csütörtökön egy református ifjúsági órát, ahol találkozunk és az Igével foglalkozunk, akár úgy, hogy elkészítünk egy kreatív dolgot vagy éneklünk. Ez egy ifjúsági foglalkozás a felsősöknek, amit eddig nem látogattak. Én minden héten adott időben ott vagyok, de még nem jelentkeztek, és most eljutottam arra a pontra, hogy ezen változtatnom kell, mert ez így nem szólítja meg őket, hiszen nekik délutánonként rengeteg szakkörük van, tehát nem feltétlenül az érdektelenség miatt nem jönnek. Az örömteli helyzetek közül kettőt emelnék ki. A hétkezdő áhítatok az első és második órában: az elsőben a felsősökkel, a másodikban az alsósokkal. Ezeket a foglalkozásokat rendkívül pozitívan élem meg, mert a diákok – bár fáradtan és kissé álmosan, de – bejönnek a tornacsarnokba, és itt a teljes elcsendesedéstől a lelkes éneklésig minden volt már. Örömmel tölt el, hogy ilyen kreatív módon is meg tudom őket szólítani, és pozitív visszajelzéseket kapok az áhítatokra. A másik, ami ezzel szorosan összekapcsolódik, az a kis és nagy Refi Band. Az énekes csapatok hétről hétre készülnek az áhítatokra, ami megmozdítja a többieket is. A csapatokkal volt például egy olyan próbanapunk, amit egy szombatra szerveztünk, így a gyerekek arra áldozták a szabadidejük egy részét, hogy együtt gyakoroljunk, énekeljünk, ritmust próbáljunk, de voltak közösségépítő játékok is. Ez is egy olyan fénypont most a mindennapokból, ami segíthet a kapcsolatok erősítésében.

A II. Országos Iskolalelkészi Találkozón tematikus előadásokon, kerekasztal-beszélgetéseken vehettek részt az érdeklődők, ahol a többi között a lelkipásztori identitástudatról, a csendesnapok szerepéről, valamint az iskolapszichológus és az iskolalelkész közös szolgálatáról oszthatták meg tapasztalataikat, véleményüket.