A 2022/23-as tanévben közel kétszáz református köznevelési és felsőoktatási intézményben mintegy hetvenezer diáknak kezdődött meg a tanév. Országosan százötvenezer fiatalhoz jut el Isten hívó szava a hittanórákon keresztül – nyilatkozta portálunknak Bruckner László, a Magyarországi Református Egyház Oktatási Szolgálatának főigazgatója. A vele készült interjúban a célkitűzések mellett szó esett a tananyagfejlesztésről, a hittanról mint tantárgyról, valamint a református iskolák által a tanulóknak átadott értékekről is.
2022 a hittanoktatás éve a Magyarországi Református Egyházban, ez milyen további feladatokat jelent az oktatási szolgálatnak?
A hittanoktatás évében az egyik kiemelten fontos zsinati célkitűzésünk az állami iskolákban történő hittanoktatás minőségének a növelése. Szeretnénk elérni, hogy ez ne csupán egy tantárgy legyen a sok közül, hanem valóban Isten igéjének a közvetítése, a vele való beszélgetés, egyfajta megszólítás a gyerekek, fiatalok számára. Ebben a küldetésben az oktatók mellett olyan lelkipásztorok is részt vesznek, akik erejüket nem kímélve több gyülekezetben és több település iskoláiban szolgálnak. Visszaadva őket a gyülekezeti misszió javára azon dolgozunk, hogy a korábban egzisztenciális okokból pályát elhagyó hitoktatók visszatérjenek, ehhez pedig ki kell dolgoznunk és vonzóvá kell tennünk számukra az oktatói életpályát. Természetesen ehhez hozzátartozik a megfelelő bérezés, így ebben az évben jelentős óradíjemelés történt, amit szeretnénk tovább növelni.
A tananyag szempontjából történt újítás?
Az elmúlt időszakban komoly fejlődésen mentünk keresztül, jelenleg a teljes évfolyamra kidolgozott tanmenettel és a hozzá kapcsolódó tananyagokkal, munkalapokkal rendelkezünk, ezzel is segítve az oktatók munkáját. Terveink közt szerepel a sajátos nevelési igényű – például autista – gyermekeknek való speciális tanagyag kidolgozása, ami alkalmazkodik a kommunikációjukhoz. Ezek az anyagok vélhetően már most ősszel elérhetővé válnak.
Bruckner László, a Magyarországi Református Egyház Oktatási Szolgálatának főigazgatója
Szükséges egy lapon említeni a hittant más tantárgyakkal?
Az állami iskolákban a hittan a tantárgyak rendszerébe tartozik, az óvodákban pedig a foglalkozások keretei között zajlik, viszont az is igaz, hogy a hittanóra eltér más tantárgyak jellegétől. Én ebben inkább egy lelkigondozói alkalmat látok a diákok számára, amiben Istenről hallanak, és őróla beszélgetnek. Mi ezt egy missziói lehetőségnek tartjuk, egy kinyújtott kéznek, ami által elérjük azokat a növendékeket, akiknek a szülei egyébként semmilyen kapcsolatot nem tartanak az egyházzal, de valamilyen oknál fogva mégis beíratják gyereküket a hittanórákra. Az okok között szerepelhet az is, hogy úgy érzik, ezeken az órákon jobb neveltetésben részesülnek, nekünk közben pedig egy lehetőség arra, hogy elmondhassuk, mindnyájunkat Isten teremtett, akinek céljai vannak velünk. Több gyülekezettől is kaptunk visszajelzést arról, hogy a hittanórák után a szülök elhozták gyermekeiket a vasárnapi gyermekistentiszteletre, közben pedig ők maguk is részesei lettek a gyülekezet életének.
Nevezhetjük akkor a hittant élménypedagógiának?
Abban az értelemben biztosan igen, ha kiemeljük, hogy ez az Istennel való találkozás élménye. Másfelől biztos vagyok abban, ahogy minden tantárgynál, úgy a hittan kapcsán is törekedni kell a pedagógusoknak, hogy ne csak az ismertanyag átadása történjen meg, hanem annak feldolgozása olyan módon, hogy belsővé váljon, élményszerű legyen, ezáltal a hit személyes élmény, megtapasztalás legyen. Ilyen tekintetben a hittanoktatók különleges helyzetben vannak, hisz a gyerekek egy-egy bibliai történet kapcsán nagyon személyes kérdéseket is feltesznek. Gondoljunk csak a járvány időszakára, amikor bizony több tanulónk elvesztette a családtagját, és ilyenkor bizony a gyerekszáj is megkérdezi: biztos van örök élet? Mit gondoljak én erről; hogy higgyek Istenben?
Főigazgatóként hogyan látja a hittantanárok küldetését?
A hittanoktatók egy része nagyon elkötelezett, személyes érintettség, megtérés okán vállalták ezt a hivatást, hogy a gyerekeknek Krisztusról taníthassanak. Örülnék, ha ez teljesen általánossá válna, de közben érzem, hogy akik ebben a misszióban vannak, legyen az lelkipásztor vagy pedagógus, mind olyan személyiség, akikre bizalommal számíthatunk ebben a feladatban. Hozzám sokféle visszajelzés érkezik, sajnos időnként olyan is, hogy a lelkipásztor váratlan szolgálata miatt elmarad egy óra. Ezt a hiányosságot minél hamarabb szeretnénk megoldani azzal, hogy kidolgozunk egy területi helyettesítési rendszert.
Egyre több szülő dönt úgy, hogy református tanintézménybe íratja gyermekét. Miért így döntenek?
Az egyházi és református iskolákkal kapcsolatban van egy érzet a szülőkben, amely valami többletről szól. A gyülekezeti fenntartású iskolák esetében a szülők elmondják, hogy a barátságosabb, otthonosabb, gyerekekre jobban odafigyelő légkör miatt választják ezeket az intézményeket. Tény, hogy ezen állítások nem alaptalanok. Bárcsak azt is mondhatnám, hogy a református iskolák minőségükben minden esetben kiemelkedők. Ez egyes intézményeink esetében így is van, másrészt viszont folyamatosan fejlődnünk kell, hogy az átlag fölé emeljük minden iskolánkat.
Összeségében mit kapnak a református intézményekben tanuló diákok?
A református egyházban erős hagyományai vannak az oktatásnak, iskoláink teljesítményorientáltságot és feladattudatot sugároznak. A szülők erre tekintettel jogosan érzik, hogy a nálunk tanuló diákok olyanfajta tanulással, munkastílussal ismerkednek meg, amit felnőttkorukban sikeresen tudnak majd alkalmazni. A közösségi szellemet nézve itt családok, barátok, gyülekezeti kötődések vannak, amelyek egyre erősebb szálakat jelentenek. Nem véletlen, hogy sokan emlegetik a Debreceni Református Kollégiumot vagy más nagy múltú intézményt mint alma matert, melynek értékei felnőttkorukban is hatnak életükre, gondolkodásukra, egyházi és társadalmi felelősségvállalásukra.