Játékosan közeledni Istenhez

Korhű kabátok, kalap, süvegek és egy különleges szék. Ezt látják a Kölcsey Ferenc Református Gyakorló Általános Iskola negyedikesei. Izgatottan fészkelődnek a debreceni Nagytemplom presbiteri padsorában. Múzeumpedagógiai foglalkozásra érkeztek, az alsó tagozatos osztály jutalmul kapta a 45 perces alkalmat, amelynek különlegessége, hogy kapcsolódik az 1848/49-es forradalom és szabadságharc helyi eseményeihez. Kié a szék? Miért vannak itt a jelmezek? Kérdések, amelyek felmerülhetnek a program előtt.

A Nagytemplom turisztikai kínálatában néhány éve múzeumpedagógiai foglalkozásokkal is találkozhatnak a látogatók. A lehetőség nemcsak a diákcsoportokat, de a felnőtteket, a családokat is becsalogatja a templomba.

dsc7619-dadd5916cb.jpg

Fotó: Zelenka Attila

A koncepció

dsc7636-58e635ee45.jpg

Siteriné Nacsa Mária: "A gyerekek őszinte megnyilvánulásánál kevés becsesebb ajándék van számomra"

Fotó: Zelenka Attila

Siteriné Nacsa Mária múzeumpedagógusként és programkoordinátorként dolgozik a Debrecen-Nagytemplomi Református Egyházközségben. Az általa kigondolt foglalkozások, programok mindig igazodnak a jelenlévőkhöz. Külön készül rájuk, így nincs két egyforma alkalom. Ami változatlan: a résztvevőket ugyanazzal a kedvességgel, szeretettel, titokzatossággal fogadja.

– Az egyes foglalkozásoknak több korosztályra kidolgozott verziója létezik nálunk, figyelembe véve a hozzánk érkezők életkori sajátosságait, a csoport összetételét – mondja Marika, míg várjuk a csoportot. – A látogatói útvonalunk által kínált kiállításokhoz, helyszínekhez igazodtam, hiszen azokat az ismereteket szeretném elmélyíteni, gazdagítani, amelyeket nálunk látnak, a mi templomunkhoz, történetünkhöz kapcsolhatnak az ideérkezők. Most a múltba kalandozunk a drámapedagógiai foglalkozáson – magyarázza. Én így már tudom, miért kell a kabát, a kalap, de a padsorokhoz közeledő gyermekek még semmit sem sejtenek.

– Sok évvel ezelőtt felismertük azt, hogy a Nagytemplom – bár Debrecen város legismertebb épülete – sok helyi diák számára teljesen ismeretlen. Azt mindenki tudja, hogy elsősorban istentiszteletek helyszíne, de azt már csak kevesen, milyen történelmi eseményeknek adott otthont, milyen kincseket rejtenek falai – hívja fel a figyelmet Ember Sándor, a gyülekezet főgondnoka, a Kölcsey Ferenc Református Gyakorló Általános Iskola igazgatója. – A múzeumpedagógia bevezetése mellett szólt, hogy sok diákcsoport keresi fel a templomunkat, főleg tavasszal és ősszel, az osztálykirándulások időszakában. A gyülekezetünknek fontos, hogy akik hozzánk ellátogatnak, az egyetemes magyar történelemhez, a protestáns hagyományokhoz tartozó ismereteket is magukkal vigyék. Így fontos nevelőmunkának is részei ezek a találkozások. Szakértő segítséggel és iránymutatással az ismeretszerzés, a tudás elmélyítése szinte észrevétlenül megtörténik. A diákoknak élményteli lehetőségeket tudunk biztosítani a tudás elsajátítására, amely több lehet annál, mint végigsétálni a látogatói útvonalon – összegzi a foglalkozások jelentőségét a főgondnok.

Kossuth Lajos azt üzente

A templom földszinti terének egyik különlegessége a kiállított Vizsolyi Biblia. Jelentősége nemcsak abban rejlik, hogy nyomdatörténeti ritkaság, nyelvemlék, hanem leginkább abban, hogy az első magyar nyelvű Biblia.

Az emeleten makettkiállítás, a padlástérben építészeti érdekességek, a tornyokban a harangok, a két torony között pedig a mesés panorámajárda nyűgözi le az érdeklődőt, így a gyermekeket is. Minden térhez külön kérhető foglalkozás, így például a makettkiállításhoz Noé bárkájának megépítése kapcsolódik, a padlástérhez a tornyok titkainak megismerése, de természetesen a nagy egyházi ünnepekhez is találunk foglalkozásokat.

dsc7602-1eb48ae826.jpg

Fotó: Zelenka Attila

A mostani alkalom is különleges, hiszen az 1848/49-es eseményeket idézi fel. A földszinten látható a Kossuth-ereklye, egy karosszék, amelyben az anekdoták szerint 1849. április 14-én maga Kossuth Lajos foglalt helyet a Habsburg-ház trónfosztásának kinyilvánításakor. A „Kossuth Lajos azt üzente” elnevezésű foglalkozás ennek az eseménynek állít emléket. A történelmi helyszínen a résztvevők a korabeli városlakókat, Kossuthot és az országgyűlés tagjait személyesítik meg egy filmforgatás szereplőiként. A gyerekek izgalommal és átéléssel jelenítik meg a történelmi pillanatokat. Vannak főszereplők, statiszták, de még csapó is. Minden kellék megtalálja a helyét, és az alkalom végére összeáll a film a debreceni események jeleneteiből.

– Izgalmas volt. Nem jártam még olyan foglalkozáson, amelyen filmet forgattunk volna – mondja csillogó szemmel Kiss Kamilla, aki Kossuth Lajost személyesítette meg. – Nagyon tetszett, hogy beleélhettem magam a komoly szerepbe, az egész foglalkozás hangulata nagyon jó volt.

Míg beszélgetünk, a gyerekek felpróbálják a nemzetőr süvegeket, és készülnek a fotók emlékül az osztálynak és a szülőknek. Közben Kormos Dávidot kérdezem arról, mi tetszett neki leginkább. – Nagyon kedves volt a rendező, Marika néni, izgalmas volt együtt dolgozni. Közben sok mindent tanultunk is, én például azt, Kossuth Lajos hogyan érkezett meg Debrecenbe – mondja. Mikor pedig azt kérdezem Dávidtól részt venne-e még ilyen foglalkozáson, a válasz csak annyi: bármikor.

Kiss Sára tanítónő arcán büszkeség látszik: – Harminchét éves pályafutásomban különleges osztály ez a mostani. Két éve tanítom őket, és gyakran részt veszünk hasonló programokon, foglalkozásokon. Minden lehetőséget megragadunk arra, hogy kiegészítsük azt a tudást, amelyet az iskolapadban szerezhetnek meg a gyerekek – tudatja.

Újabb fotóhoz sorakoznak fel a nemzetőrök. A kép elkészülte után a pedagógus folytatja: – Még nekem is végig hevesebben dobogott a szívem! Ez a gyerekeknek különleges élmény volt, amelyet számtalan módon meg tudunk jeleníteni később, akár rajzban, akár prózában vagy énekórán. Rendkívüli alkalom volt, csak megköszönni tudom.

Nemcsak ismeret, hanem misszió is

Bár a foglalkozások elsősorban az ismeretátadást szolgálják, több szempontból missziós feladatot is ellátnak. Közelebb hozzák a gyermekeket a történelemhez és Istenhez, ami aztán hatással lehet a szülőkre is. – Ha Dunántúlról jön egy csoport, őket itt valószínűleg nem láthatjuk a következő vasárnap, de lehet, elmennek a pápai vagy a soproni református templomba, és akár csatlakoznak a saját településük gyülekezetéhez – mondja Ember Sándor. – Azok, akik a mi környékünkről érkeznek, azzal is megismerkednek, hogy a templom falai között élő gyülekezet lakozik. Eklézsia, amely hitéleti alkalmaira gyűlik össze a szakrális térben egy héten többször is, ezenkívül még rengeteg értéket őriz, amely gazdagítja a debreceniségünket, református identitásunkat – fejti ki.

– A Nagytemplom turisztikai bevételei ma már nem elhanyagolhatók az egyházközség gazdálkodásában sem. De szem előtt kell tartani, hová helyezzük a hangsúlyt, az pedig mindig túlmutat az anyagiakon. A hozzánk látogató fiatalok és felnőttek több mint nyolcvan százaléka nem egyházi iskolából érkezik, túlnyomó többségük nem is vallásos. Ezért folyamatos próbatétel, feladat számomra: a közösen eltöltött idő alatt teremtsek lehetőséget arra, hogy közelebb kerülhessenek a résztvevők a keresztyén értékrendhez, a Szentíráshoz, Istenhez. – Ezt már Siteriné Nacsa Mária mondja a foglalkozás után. Látszik rajta, hogy boldog. – Mindig feltöltenek ezek az alkalmak, a gyerekek őszinte megnyilvánulásánál kevés becsesebb ajándék van számomra. Isten mindenhol jelen van, most is itt van köztünk. Ha meg tud érinteni ez az üzenet kicsiket és nagyokat, s valami többel térnek haza, mint amikor beléptek a templomba, már nem hiábavalóság a munkám.