Közös gondolkodás és közösségformálás a református oktatásban

A nyitóáhítaton Balog Zoltán püspök a tíz leprás meggyógyításának története alapján hirdette Isten Igéjét (Lk 17,11–19). Kiemelte, hogy mai oktatási rendszerünkbe már az óvodától kezdve egyre több olyan gyermek kerül, akinek az oktatás mellett elsősorban gyógyulásra van szüksége, mert megbillent lélekkel jön. Ha az intézményrendszerben – amelynek része az iskola, a szeretetszolgálat, a gyógypedagógiai szolgálat és a gyülekezeti ifjúsági közösség – sikerül létrehozni vagy helyreállítani a stabilitást, akkor elmondható, hogy elvégeztük a dolgunkat, és ez el is várható egy jól működő iskolától. Rá kell mutatnunk Jézus Krisztusra, a gyógyulás szerzőjére, akinek a szavában gyógyító erő van. Ez az evangéliumi találkozás, így érintheti meg a gyermekeket Isten szeretete. Ebből fakadhat, hogy tanítványaink hitvallóként, Istent dicsőítve távoznak az iskolából, és – akár a szüleikkel együtt – tanúbizonyságot tesznek arról, hogy milyen jó dolog egyházi oktatási intézménybe járni.

A püspök a konferencián tartott előadásában rámutatott arra, hogy a magyar református oktatási rendszer és a Református Oktatási Szolgálat válaszúthoz érkezett, mert a református oktatási rendszer gyülekezettudatossága és egyháztudatossága fokozatosan csökken, miközben folyamatosan nőnie kellene. A Zsinat lelkészi elnöke arra hívta fel a figyelmet, hogy az intézményi hitoktatás és a hitbeli nevelés egyaránt az adott területen élő egyházközség feladata és kötelessége. Ezt jelenti a gyülekezettudatos református oktatás, mert nem engedhetjük, hogy elszakadjon egymástól a gyülekezeti valóság és az intézményi valóság úgy, mint Nyugat-Európában. Az együttműködés egyházunk lényege.

Kiemelte: az elmúlt tíz évben a református intézményrendszer megduplázódott. A református hittanoktatáson keresztül hetente több mint százötvenezer gyermekhez és fiatalhoz jut el Isten hívó szava. Úgy érdemes működtetni az oktatási rendszert, hogy minden gyerek, akivel találkozunk, legalább egyszer tapasztalja meg az evangéliumi találkozás örömét. Akkor mi már elvégeztük a feladatunkat. A többi az Úrnak és annak a dolga, akit ez a találkozás megérintett. A gyülekezetek számára minden lehetséges emberi erőforrást biztosítani kell. Ez egyúttal a gyülekezeti fenntartói szerep komoly újragondolását is jelenti. A fenntartói feladatok közül az egyik legfontosabb, hogy minden intézménynek legyen éves lelki programja és intézményi lelkipásztora, aki ezért a programért felelős. Álljon középpontban a gyülekezetközpontúság, amely református oktatásunk értelmét adja.

Molnár Miklós hittanoktatói díjat 2022-ben, a hittanoktatás évében alapította a Zsinat. Az elismerést évente egyszer két hittanoktatónak adományozzák, akik igaz emberségükkel, példaadó hitéletükkel és legalább tíz éve végzett szakmai munkájukkal kimagasló teljesítményt nyújtanak. A díj egy nyíló virágot ábrázol, amely megtestesíti az óvó szeretetet és a növekedésben való bizodalmat, amely Molnár Miklós lelkipásztor sajátja is volt. Az első kiválasztottak – Bodnár Péterné Bíró Mária demecseri beosztott lelkész és Bóna Zoltánné Molnár Gizella nyugalmazott lelkipásztor – a méltatást követően Balog Zoltántól és Bruckner Lászlótól, a Református Oktatási Szolgálat főigazgatójától vehették át a rangos kitüntetést.

Péterffy Balázs, a Klebelsberg Központ szakmai elnökhelyettese alapvetésként fogalmazta meg, hogy a hívő emberek tetteiben meg kell mutatkoznia annak, hogy tudnak és akarnak segíteni az elesetteken, a megerősítésre szorulókon. Azokon, akikkel naponta találkozunk és együtt élünk, mert egy esély mindenkinek jár. Kikről beszélünk? A hátrányos helyzetűekről, a halmozottan hátrányos helyzetűekről és a különleges bánásmódot igénylő tanulókról. A sajátos nevelési igényű gyerekek ma több mint százezren vannak, ami a 742 ezer általános iskoláshoz képest igen nagy arány. Vannak olyan térségek, amelyeken a hátrányos és halmozottan hátrányos helyzetű tanulók magas száma miatt a feladat szinte minden iskolát érint. Ezek a gyerekek óriási hátránnyal indulnak az életben, a kérdés az – és nekünk kell erre választ adnunk, jegyezte meg Péterffy Balázs –, miként fognak országunk tevőleges polgáraivá válni. 2018 óta országszerte hatvan antiszegregációs munkacsoport dolgozik. Feladatuk az adott vidékre vonatkozó stratégia kidolgozása, a szakmai tanácsadás, a jó gyakorlatok összegyűjtése, a közös gondolkodás, hogy együtt segítsék a szegregációval érintett vagy veszélyeztetett intézményeket. Tavaly pozitív elmozdulás történt a nem állami fenntartók antiszegregációs tevékenységben való részvételében, tizenöt új, nem állami fenntartó csatlakozott az együttműködéshez. Az elmúlt években sok esélyteremtő kezdeményezés indult vagy folytatódott: például a Tanítsunk Magyarországért program, a Lázár Ervin Program vagy az Arany János Program.

Gér András zsinati tanácsos előadásában azt demonstrálta, milyen teológiai alapjai vannak annak, hogy a református egyház és az egyházi intézményrendszer, azon belül az iskolák halmozottan hátrányos helyzetű gyerekekkel foglalkoznak. Erről számos egyházi jogszabály rendelkezik. A cigányok közötti szolgálat koncepciója három pilléren nyugszik, ezek a megbékélés, az egészség és a reménység. Isten önmagával és egymással való szeretetközösségre hív, az ilyen evangéliumi találkozásokból aztán gyógyulás származhat. Keresztyén emberként kötelességünk, hogy gyógyítunk, helyrebillentünk, vagy legalábbis megpróbáljuk ezeket. Az Istennel való megbékélésből következik a gyógyulás, a testi és lelki egészség, és ezzel együtt az élet területein felismerjük a tennivalókat. Ehhez társul a reménység, amikor egyházunk szolgálataiba az emberileg reménytelennek tűnő helyzetekben is Isten országa győzelmének bizonyosságával lépünk be. Ez a krisztusi lelkület, amelynek át kell hatnia az egyház valamennyi szolgálatát, amelyet példaként kell felmutatnia, hogy mit jelent lehajolni a szegényekhez, megsegíteni az éhezőt és észrevenni a bajbajutottat. A személyes és társadalmi szintű kötelességtudat és áldozatvállalás mintáját kell állítani a növendékek elé. Tehát azok elé is, akiknek szeretnénk a felzárkózását, akiket szeretnénk befogadni. És természetesen példával vagyunk a „többségi társadalom” felé is.

Bruckner László, a Református Oktatási Szolgálat főigazgatója a református köznevelésre vonatkozóan konkrét antiszegregációs intézkedési javaslatokat tett. Hangsúlyozta, hogy az országban élő reformátusok történelmi és más okokból a keleti területeken vannak jelen nagy létszámban. Ugyanitt él a legtöbb halmozottan hátrányos helyzetű és sajátos nevelési igényű gyermek, ők tehát közöttünk élnek, így az inklúzió a feladatunk. A református egyház köznevelési intézményei a magyar köznevelési rendszer tagjaiként köznevelési feladatokat látnak el. Ugyanazt a feladatot, amelyet bármelyik másik iskola, mindegy, hogy ki a fenntartója, erre szerződtünk, ez a dolgunk, nem lehetünk kivételezettek. A párbeszédet – hogy a gyülekezeteinkben, az óvodáinkban és az iskoláinkban miként lesz több nehéz sorsú gyermek – a presbitériumban, a fenntartó belső köreiben kell elkezdeni. Ezután következik a fenntartói képviselet és az intézményvezetés közötti konzultáció, majd az igazgatók és a tantestület egyeztetése. Csak ezután fordulhatunk a szülők felé a módosítással, az egy lélekben eldöntött, bibliai alapelvekre alapozott új látással. A köznevelési törvény megengedi, hogy az egyházi iskolák ne a kötelező felvétel gyakorlatát folytassák. Hivatkozhatunk arra, hogy mi olyan gyerekeket és olyan családoknak a gyermekeit szeretnénk felvenni, akik azonosulnak a keresztyén értékrenddel. Ugyanakkor teljesülnie kellene annak a köznevelési előírásnak is, hogy egy adott körzetben az ott működő iskolákon belül a hátrányos helyzetű gyerekek aránya az intézmények között tizenöt százaléknál nagyobb arányban nem térhet el.

Az antiszegregáció elméleti és jogszabályi hátterét konkrét napi példákkal szemléltető előadások után a konferencia résztvevői olyan működő és eredményeket felmutató jó gyakorlatokkal ismerkedhettek meg, mint a Pécsi Református Kollégium Nagyharsányi Általános Iskolájának Értékközpontú Befogadó Nevelés (Ében) programja, a Wáli István Református Cigány Szakkollégium (WISZ) programja és a Magyar Református Szeretetszolgálat HEKS Iskolaprogramja.

Maruzsa Zoltán, a Belügyminisztérium köznevelési államtitkára előadásának elején áttekintette az elmúlt tíz év köznevelési feladatait és elért eredményeit. Pedagógus ellátottság terén az egy pedagógusra jutó gyermekek száma Európai Uniós átlag alatti (10 fő), a felső tagozaton és a középiskolában Európai Uniós átlag körüli (11-12 fő). A statisztikai adatok szerint az elmúlt tíz évben három százalékkal csökkent a pedagógusok száma, miközben a tanulószám tizenkét százalékkal csökkent. A nyugdíjba lépők száma emelkedik, így a jövő szempontjából kulcsfontosságú a fiatalok bevonzása és a még terhelhető nyugdíjas pedagógusok benntartása is. A hátrányos helyzetű gyermekek és fiatalok számára a kötelező óvodáztatástól a tehetséggondozó programon át a roma szakkollégiumokig rendelkezésre áll az érvényesülést biztosító intézményrendszer. Külön említette a szakképzésben bevezetett ösztöndíjrendszert, hogy a fiataloknak megérje tanulni, szakmát szerezni. A pedagógusellátottság biztosítása a hátrányos helyzetű régiókban a legnagyobb kihívás, ezért kiemelt cél, hogy a többletjuttatások mellett ezen pedagógusok átlagbére elérje a diplomás átlagbér legalább kilencven százalékát. A pedagógusok béremelését tekintve elhangzott, hogy az Európai Unióval aláírt megállapodások értelmében 2025-ig jelentős béremelés valósul meg, biztosítani fogják a diplomás átlagbér legalább nyolcvan százalékos arányának elérését, 2030-ig pedig garantált lesz a javadalmazás szinten tartása. Mindezen intézkedések jelentősen javítják majd a pálya vonzerejét.

Kisfaludy László, a Belügyminisztérium köznevelési helyettes államtitkára a pedagógusok teljesítményének értékelésére hivatott rendszer koncepcióját ismertette. Elmondása szerint a bevezetésre váró belső intézményi értékelési rendszer célja, hogy az adott köznevelési intézményen belül ösztönözzön a minőségi munkavégzésre. Főbb alapelvei: a gyermekek, tanulók tervezett fejlesztése során elért eredmények, legyen egyszerű, adatalapú és átlátható, éves értékelésű és jól definiált. Az értékelés a pedagógusokra és az intézményvezetőkre egyaránt vonatkozik, mindenkire két fő szempont szerint, ezek a személyre szabott teljesítménycélok és a központi szempontrendszer alapján kialakított munkavégzéshez kapcsolódó értékelési szempontok, százpontos szisztémában. A tervek szerint az idei év első félévében zajlana a próbaidőszak, ezt követné a rendszer pontosítása, korrekciója, majd bevezetése.

Az intézményvezetők és a fenntartók képviselői részére szervezett konferencián számos lehetőség adódott a fórumokon való felszólalásra, a munkacsoportokon belüli és a kötetlen beszélgetésre, a közös gondolatok megosztására. A kétnapos tanácskozást Balatonszárszón rendezték a Református Pedagógiai Intézet és a Református Oktatási Szolgálat szervezésében.