Ábrám Tibor a rendszerváltók nemzedékének tagjaként részt vett a református közoktatás újraszervezésében, 1993 óta iskolaigazgató. A Kárpát-medencei Református Általános Iskolák és Középiskolák XXVII. Találkozóján a köznevelés kérdéseiről tartott stratégiai elemzést, ennek kapcsán beszélgettünk. Előadásában kifejti: napjaink tiszta igei látása nélkülözhetetlen ahhoz, hogy a jövő nemzedéke elvégezhesse a saját misszióját a társadalomban.
Majdnem száz évet ölel fel a református köznevelést vizsgálva az előadás. Ennyi idő alatt változott a református közoktatás célja?
A Magyarországi Református Egyháznak van egy Zsinat által elfogadott köznevelési küldetésnyilatkozata a legfontosabb célokról, feladatokról, ami egy bibliai Igével áll szoros kapcsolatban: „…tegyetek tanítvánnyá minden népet, […] tanítva őket, hogy megtartsák mindazt, amit én parancsoltam nektek…” (Mt 28,19) A lehetőségek, velük együtt pedig a stratégia is változik, az intézményrendszer küldetése azonban az elmúlt ötszáz évben lényegében ugyanaz maradt: hiteles keresztyén közösségként kísérni, formálni a fiatalokat, és elvezetni őket a Jézus Krisztus melletti felelős döntésig. Hitet az intézmények sem tudnak adni, de kísérni tudják a diákokat, és meg tudják mutatni nekik a helyes döntés szempontrendszerét. A színvonalas oktatás mellett tehát ennek a keresztyén, református értékrendű nevelésnek a biztosítása a célunk, amely az adott életkori sajátosságnak megfelelő.
Hogyan tudják az oktatási intézmények a változó világ adta lehetőségeket kihasználni?
Az iskolarendszer működését sok külső körülmény határozza meg: a fenntartó, a társadalmi-gazdasági körülmények, a pedagógiai szabályozások és mások. Ezen belül viszont a lehető legjobb működés elvét kell követni, nem szabad azon keseregni, hogy „ha több pénzünk lenne”, vagy „ha máshogy működne az oktatáspolitika”. Az adott körülmények között a lehető legjobb működésre törekedni, ezt kéri számon tőlünk az Isten. Az, hogy adott lehetőségek között hogyan működünk, csak belső tényezőktől függ, azaz csak az intézmények vezetőin és munkatársain. Ezenfelül nagy kérdés, hogy egy intézmény innovatív-e vagy sem, tud-e rugalmasan alkalmazkodni a folyton változó külső feltételekhez, miközben küldetése változatlan marad. Úgy látom, egyre több intézmény törekszik az innovatív szemléletmódra, hiszen a léte forog kockán: a szülők sok iskola közül választhatnak, egyre nagyobb verseny folyik a bizalmukért. Ugyanakkor a nagyon kompetitív, versenyközpontú magyar oktatási rendszeren belül a mi szemléletmódunk a kiválóságra, az említett „legjobb működés elvére” fókuszál minden körülmények között. Az Isten szerinti kiválóság azt jelenti, hogy megértettem a küldetésemet, és ebben évről évre hűségesebben igyekszem helytállni.
Ábrám Tibor 1993-óta a Miskolci Lévay József Gimnázium és Diákotthon iskolaigazgatója, szolgálati idő tekintetében a leghosszabb ideje igazgatói feladatot ellátó intézményvezető a református közoktatásban. 1993-ban a XVI. századra visszanyúló református oktatási hagyomány éledt újjá Miskolcon a Lévayval, a szocializmus 45 éves kényszerszünetét követően. A Lévay hat- és négyosztályos gimnáziumként működik, kollégiummal. Jelenleg 650 tanulója van, ebből több mint kétszáz kollégista.
Ugyan egyháztörténetileg az elmúlt harminc év rövid idő, mégis sok mindenre lehetőséget adott. Mit tart a legfontosabb eredménynek ebből az időszakból?
A legjelentősebb történése az elmúlt harminc évnek, hogy újraszerveződött a református köznevelési intézményrendszer. A Kárpát-medencében körülbelül ötszáz feladatellátási helyen működik református intézmény. Ez komoly eredmény. Mivel kezdetben nem volt központi stratégia arra nézve, hogy hol, milyen jellegű intézményt lehet vagy kell indítani, a helyi gyülekezetek határozták meg, hogy most milyen intézményeink vannak, milyen állapotban. A helyi gyülekezetek szintjén lehet tehát eredményekről beszélni, amelyek kulcsa a hatékony pedagógiai és szervezeti működés mellett a markáns református identitás kialakulása. Nagy kérdés az, hogy milyen sebességgel és eredményességgel működnek azok a református identitásképző folyamatok, amelyek a jövő nemzedékének reformátusságtudatát alakítják. Ehhez valahol elég volt tíz év, máshol viszont harminc sem. De legyünk jó reménységgel, hogy a hűséggel végzett keresztyén nevelő munka beépül a fiatalok személyiségébe, jellemébe, hitük formálásába.
Hogyan kaphatunk visszajelzést a református identitás megerősödéséről?
Az elmúlt harminc év református iskoláztatásának a magyar társadalmon is mérhető hatása van. Több tanulmány is szól erről, igaz, magam is szívesen látnék még felméréseket. Például arról, hogy a gyülekezetek jelenlegi presbitériumában hány református intézményben végzett presbiter van, hány lelkipásztor végzett református iskolában, és alapvetően a volt „refisek” hol jelennek meg a társadalmi felelősségvállalásban. Az iskolaalapítás, -újraindítás olyan, mint a diófaültetés. Sok munkával és törődéssel jár, de az áldását csak a jövő nemzedék élvezheti.
Záró istentisztelet után a csurgói templomban
A társadalmi elfogadottság tekintetében van különbség egy önkormányzattól átvett és egy református alapokon újraindult intézmény között?
A kilencvenes években elsősorban újraindított intézmények voltak jellemzőek a Magyarországi Református Egyházban. Az ingatlanrendezéssel az egykori iskola épületét visszakapta a helyi gyülekezet, általában üresen, néhányszor az épületben működő iskolával együtt. Ezekben az esetekben jelentős társadalmi támogatás kísérte az újraindulást, alulról szerveződve valósultak meg az intézmény-újraszervezések. A Lévay is erre példa. Később, a 2010-es évek elején jelentősen megszaporodtak az átvett intézmények. Ha nem volt alaposan előkészítve az átvétel, és a kezdeményezés nem alulról, a szülők és az intézmény felől érkezett, hanem az egyház erőteljes ráhatásával, ott lehettek társadalmi feszültségek. Több esetben az ellenállás meg is hiúsította az intézmény átvételét. Ezt tisztán kell látni: a köznevelési intézmény mindig a saját társadalmi közegében működik, függetlenül a fenntartójától. Azt a közösséget szolgálja, amelyik a környezetében található.
A Kárpát-medencei Református Általános Iskolák és Középiskolák XXVII. Találkozója Csurgón
Az intézményeknél előforduló kötelező egyházi jelenlét segíti a gyülekezeti élet formálását?
Összességében van némi türelmetlenség egyházi szinten az intézményekkel szemben. Hiú ábránd volt, hogy majd az iskolákon keresztül megtelnek a templomaink, a gyülekezeteknek pedig elég kitárniuk az ajtókat. Előtérbe kell lépnie a gyülekezeti életnek, a gyülekezeteknek kell a krisztusi szeretettel vonzóvá válniuk. Az iskoláknak partnerként kell ebben részt venniük, de önállóan ezt a feladatot nem tudják ellátni. Azt hiszem, az intézményekben fel kellene szabadulnunk néhány görcs alól. Sokkal inkább kellene bíznunk a szeretet, a Szentlélek erejében. Ha krisztusi szeretettel szeretem a munkatársamat, a tanulókat, a szülőket és az iskola társadalmi környezetét, akkor előbb-utóbb megértenek valamit ebből a csodából, és vágyni fognak megismerni ennek a forrását. Ez teljesülhet a kötelező hétfői istentiszteleten, de azon kívül is.
Az előadás fontos következtetése, hogy a tiszta igei látás teheti lehetővé, hogy a jövő nemzedéke elvégezhesse a misszióját. Ez mit jelent pontosan?
Alaptétel, hogy az igei látásom határozza meg a missziói látásomat. Ez azt jelenti, hogy az élő Igével, Jézus Krisztussal való személyes kapcsolatom, az élő Igével való átjártságom határozza meg, hogy megértem-e, mi a küldetésem, hova kell mennem, mit kell tennem, mi a dolgom ezen a világon. Iskolarendszerről beszélve megfogalmazható specifikusan is: egy református közösség igei látása és köznevelési, missziói látása összefüggésben áll. Amilyen az igei látás, olyan fejlett lehet a működése az iskolai rendszernek. Az intézmények távlatait tehát az igei látás határozza meg. Négy nemzedéket elemeztem visszamenőleg az igei és missziói látás alapján. Az ötödik a jövő nemzedéke. Hogy milyen lesz a Kárpát-medencei református iskolarendszer harminc év múlva? Számomra a nagyobb kérdés az, hogy milyennek szeretnénk látni. Van-e jövőképünk, megfogalmaztuk-e, hogy milyen irányba és célok felé kell közelednie nem egyes iskoláknak, hanem az iskolarendszernek? Mert csak akkor tudunk célirányosan haladni, ha kitűztük a célt. Emiatt fontos napjainkban, hogy világos tiszta, biblikus igei látásra törekedjünk.