Látványtervből valóság

Öt és fél évet éltem a kollégiumban, ami itt történt velem, a jó és a rossz is, mind egy csapásra emlékké vált. Az életem két részre szakadt. Örök határvonal marad a tegnap esti tűz – mondta el mikrofonom előtt földre szegezett tekintettel beszélő Borza Ferenc akkori teológushallgató 2019. január 24-én délelőtt. Vacsoráért ugrott le a szomszéd boltba, visszatérve ő fedezte fel először, hogy tűz ütött ki az épületben. Szólt szobatársának, majd sorra dörömbölt az ajtókon. Sajnos nem mindenkinek sikerült kimenekülnie, egy negyvenhét éves veszprémi családapa életét vesztette. Még huszonnégy óra sem telt el, amikor egy-két teológus vállalkozott arra, hogy visszatér a helyszínre, és megosztja a nyilvánossággal az előző este történteket. Összeszorult szívvel és gyomorral álltunk akkor a „police” feliratú szalagok mellett, néztük a kitört ablakokat, felettük a halálfekete koromfoltokkal.

Ha nem is napra pontosan az évfordulón, de ismét a Ráday utca köveit taposom, és arra készülök, hogy teológushallgatók elé tartsam a mikrofont. Rendőrségi szalagok helyett most az építő cég kordonjai kerítik el az épületet. A Ráday utcából a Köztelekbe fordulok, hiszen a Markusovszky térre beszéltük meg a találkozót. Innen nyílik a Ráday Felsőoktatási Otthon új bejárata. Mátyás Evelin és Seres László projektvezetők kiosztják a szükséges védősisakokat, tíz-egynéhány ember lép be az épületbe, ahol javában zajlik a munka. Az előtérben megállunk, szemügyre vesszük a falat, ahol zárható szekrények sorakoznak majd, mellettük büfé és étterem is helyet kap. Ez utóbbi – ha az üzemeltetők így látják jónak – az utcáról betérőket is jóllakathatja majd. Az emeleti szintek felé nyitott, fényes aulában az éjjel-nappali porta helyén állunk meg. A kollégiumépületbe kártyás beléptetőrendszeren át vezet majd az út. A forgókapukon keresztül lesz megközelíthető a belső udvar is, amely parkoló autók helyett zöld gyeppel, padokkal és hallgatókkal lesz tele. A belvárosban nem egyszerű autóval helyet találni, így a parkolási lehetőség is megmarad: az épületbe 33 férőhelyes teremgarázst építettek, ennek tíz parkolóegységét elektromos töltőállomással szerelik fel.

A liftet még szerelik, a lépcsőn indulunk a felsőbb szintekre: a kollégisták leendő birodalma három emeleten át húzódik: minden szinten 16 szoba kap helyet, így a kollégium 96 személyt fogad majd be. A jövőben az épület a hittudományi kar képzésében részt vevőket várja elsősorban, de a negyedik emeleten tanári lakások mellett vendégszobákat is kialakítottak. Mátyás Evelin egy első emeleti szoba ajtaját nyitja ki előttünk. Világos, jó hangulatú helyiség hűtőszekrénnyel, szekrényekkel, két ággyal, íróasztallal, fürdőszobával és erkéllyel. A hideget-meleget hőszivattyúk szolgáltatják. A szabályok által megengedett maximális napelemmennyiség is felkerült a tetőkre, segítve a nagy energiaigényű épület működését. A több energiára nem csak az elektromos autók töltése miatt lesz szükség, a beépített biztonsági eszközök is igénylik.

Evelintől megtudjuk, története során nem a 2019-es volt az első tűzvész az épületben. Az ismert előzmények miatt a tűzvédelmi rendszert túlbiztosították. Az épület biztonságára automata tűzjelző ügyel; a szobákban, folyosókon vízpermetező fejeket is elhelyeztek. Az egyik lift tűz idején is üzemképes és tűzbiztos, és túlnyomásos lépcsőházak biztosítják a menekülőutat.

Az épület bejárása során a projektvezetők beszámolójából kitűnik, a közösségi terekre a legbüszkébbek. Minden szint végén tágas konyha és fedett loggia, mosókonyha és tanulószoba kapott helyet. Ha nem lenne elég a szintenként biztosított közösségi tér, a legfelső emelet tetőterasza is kiváló helyszín az együttlétre. A kollégiumi szárnynak saját kápolnaszobája is lesz, amely kívülről is jól betájolható, hiszen a kápolnaablak óriási keresztet formáz a Markusovszky térre néző falon. Ez a sarki szoba már a kollégiumból átvezető folyosóról nyílik, mellette zeneszoba, a hallgatói önkormányzat és a teológia spirituálisa számára kialakított helyiségek.

A Köztelek utcával párhuzamos folyosó a korábbi, raktárként használt padláshoz vezet. A tetőablakokkal világossá váló óriási teret a Török Pál Könyvtár kötetei töltik majd be. Szabó Erika könyvtárvezető elégedetten néz körbe. Nem csak annak örül, hogy világos, nagy teret kap. Elmondja, ezentúl a könyvtár éjjel-nappal nyitva tart, hálás, hogy a porta szintén 0–24 órában működik a jövőben. Bár a bejárás elsősorban a kollégiumtérre vonatkozik, a még nyitott tetőtérből rálátunk az egykori és leendő díszteremre. A Ráday utca felőli épületrész lépcsőháza nem csupán eddig a teremig vezet majd: a felette lévő könyvtárhoz, a püspöki hivatal irodáihoz és a Parókia Portál szerkesztőségéhez is eljuthat majd bárki a főlépcsőn keresztül. Ugyan a teológiai kar termeihez nem megyünk le, a két projektvezető tájékoztat: a tanszéki szobák a korábbinál nagyobbak, mindegyikhez függesztett erkély kapcsolódik majd, a tantermek közül pedig több összenyitható. Az oktatásra szánt épületszárny folyosói öblös közösségi térbe futnak. – Mindenhol árad a fény. A tervezők szó szerint értették: „Legyen világosság!”

A teológusok lelkesen járnak a még csupasz falak közt. Amikor arról kérdezem őket, milyen érzés itt lenni, régi emlékeket sorolnak, s azt is elmondják, eltelt annyi idő, hogy várakozással nézzenek az új épületre, ne csak az egykori trauma emléke szorítsa össze gyomrukat.

– Leginkább a sok közösségi tér tetszik. Ez a teológushallgatóknak talán még fontosabb, hiszen a későbbi közös munkához elengedhetetlen az együtt töltött idő. Mivel ennyi tér áll majd rendelkezésünkre, mindenki talál magának helyet: az elmélyülő, imádkozó kisközösségek csendben lehetnek együtt, míg a hangosabb, vidámabb társaságok szintén lehetőséget kapnak a közös időtöltésre – mondja Filotás Bálint senior.

A kijárat felé igyekszünk, amikor Lányi Gábor internátusi felügyelőtanár mellé érek. – Vegyes élmény volt ez, hiszen csak három éve történt a tűzeset, ugyanakkor nagyon örülök a majdnem kész épületnek. Most az Óbudai Diákotthonban élnek a kollégisták, távolabb a Csopaki utcai oktatási helyszíntől. Bár szép épület az is, de szűkös, és nem mindenben felel meg egy felsőoktatási intézmény igényeinek. Ezt az épületet ránk szabták, a bejárást is azért szervezték, hogy minden megfelelően készüljön el. Ha minden megvalósul, akkor fizikai, külsődleges akadályok nem tornyosulnak többé a lelki épülés elé.