Magyar református történelem holland szemüvegen át

– A sikernek sok atyja van, de én inkább két anyát szeretnék megemlíteni – mondta Maarten J. Alders megnyitóbeszédében, és megköszönte a kutatásaihoz nyújtott segítséget Nagy Edit levéltárosnak és Réthelyi Orsolya néderlandistának. Megosztotta, hogy 1300 levelet scannelt be, és ötezer fotót készített. Hangsúlyozta, hogy holland szempontból írt a témáról, és arra biztatta magyar kollégáit, hogy a saját szemszögükből is írjanak a holland–magyar protestáns kapcsolatoknak a két világháború közötti történetéről. Több olyan kérdéskört is említett, amelyet ő magyar tudás híján nem tudott megoldani, mint például az 1920-as évek teológiai kapcsolatainak feltérképezése vagy a gyermekotthonok körüli gondok.

„Ha gyermekkoromban ezt a szót hallottam, hollandok, megmelegedett a szívem. Nem a futballra gondoltam, nem a tulipánra, hanem azokra a református keresztyén testvérekre, akik fáradhatatlanul, szisztematikusan mérték fel a szovjet megszállás alatt élő Közép- és Kelet-Európa hiányt szenvedő lelkészcsaládjait, gyülekezeteit. Adományokat gyűjtöttek, támogatáspontokat szerveztek, s ami a legfontosabb, személyesen látogattak meg minket népes családjukkal a Kárpát-medence legtávolabbi zugaiban is” – írta Balog Zoltán dunamelléki püspök, a Zsinat lelkészi elnöke az alkalomra írt köszöntőlevelében, amelyet a helyszínen felolvastak.

A püspök emlékeztetett, hogy nem előzmény nélküli holland részről ez a figyelem, ez az egymásra találás, az összetartozás Jézus Krisztusban fundált bizonyossága, ez a kapcsolat egyidős az európai reformáció történetével. „Hálával, köszönettel és figyelemmel tartozunk azoknak, akik ezt az összekapcsolódást holland és magyar reformátusok között nem felejtették el és nem engedik, hogy elfelejtsük. Maarten J. Aalders közéjük tartozik” – áll Balog Zoltán levelében. „Úgy tűnik, mintha a nyilvánvaló egymásra utaltságot felváltó szabadság inkább eltávolítana bennünket egymástól, ahelyett, hogy történelmi tapasztalatainkat és felszabaduló energiáinkat a közös lelki-szellemi építkezés érdekében hasznosítanánk. Mit mondhat, mit adhat ma, a XXI. század elején a holland és magyar kálvinizmus egymásnak? Hogyan szolgálhatjuk egymást, gazdagítva a ránk bízott emberek javát és Isten dicsőségét? Ha ezekre a kérdésekre választ akarunk adni, akkor keresve se találhatunk jobb inspirációt, mint Maarten J. Aalders könyvét és kutatásait” – fogalmazott írása végén a Zsinat lelkészi elnöke.

– A holland–magyar protestáns kapcsolatok maguktól értetődőek, mégis sok területen feltáratlanok, rejtélyesek, a könyv ezen kapcsolatrendszer egy megkülönböztetett időszakát tárja elénk hiánypótló módon – mondta Lányi Gábor egyháztörténész, a Károli Gáspár Református Egyetem Hittudományi Karának (KRE HTK) dékánhelyettese, a könyv magyar kiadásának lektora a művet méltató beszédében.

Hozzátette azonban, hogy ez egy holland szemszögből megírt kapcsolattörténet. Ezért a könyv olvasása közben szerinte felmerül némi hiányérzet, hogy milyen témákat kellene még magyar oldalról megvizsgálni, így a mű inspirálja is a magyar egyháztörténészeket. – A bevezető egyfajta önismereti kurzus is nekünk, magyaroknak, megtudhatjuk, hogyan tekintenek ránk, történetünkre holland szemmel – mondta a dékánhelyettes. Kiemelte, hogy a könyvben nagy szerepet kapnak a személyes történetek is, például Abraham Kuyper és gyermekeinek kórházmissziója Budapesten. – Ez a mű egy szép, szemléletes kép, ami rendkívül sok puzzle-darabból áll össze. Nagy eredmény, ami feladja nekünk, egyháztörténészeknek a leckét, hogy ha van hiányérzetünk, menjünk utána, és írjuk hozzá a saját részünket ehhez a képhez – jellemezte a kötetet Lányi Gábor.

Ezután a megjelent könyvről – Lányi Gábor moderálásával – beszélgetett a szerző, Földváryné Kiss Réka történész, a KRE HTK Egyháztörténeti Tanszékének vezetője, a Nemzeti Emlékezet Bizottságának elnöke és Pusztai Gábor irodalomtörténész, a Debreceni Egyetem Bölcsészettudományi Kara Néderlandisztika Tanszékének vezetője, a könyv magyar kiadásának lektora.

– A holland–magyar kapcsolatok története nagyon régre nyúlik vissza, de ha egy korszakot kellene kiemelni, akkor az a két világháború közötti időszak, aminek a kezdőpontja a gyermekvonatok elindulása – mondta Pusztai Gábor. A háborúból kimaradt hollandok segíteni akartak, és az éhező, háborús traumán átesett magyar, német, francia és osztrák gyerekeknek lehetőséget biztosítottak, hogy holland családokhoz kerüljenek. Pusztai Gábor emlékeztetett, hogy a vonatokat nem a holland állam szervezte, hanem magánszemélyek, és össztársadalmi összefogás alakult ki, aminek eredményeképpen 28 ezer magyar utazhatott Hollandiába.

Földváryné Kiss Réka arra hívta fel a figyelmet, hogy a magyar református emlékezeti kultúrában először a peregrináció jutna eszünkbe a holland–magyar kapcsolatokról, de ez a könyv bevezetőjéből teljesen hiányzik, mert holland nézőpontból ez vagy nem fontos, vagy nem ismert. Úgy gondolja, ez rávilágít bizonyos kultúrdiplomáciai feladatokra, mert ezen is múlik, hogyan tudjuk elmesélni a magunk történetét külföldön. Véleménye szerint a magyar köztudatba pedig a két világháború közötti időszaknak kellene bekerülnie. Pusztai Gábor úgy véli, erre még kell időt hagyni, mert a kutatások csak nemrég kezdődtek el, 1949 után ezt a témát ugyanis agyonhallgatták.

– A könyvben egy elképesztően fontos nemzedékről olvashatunk, amely meghatározta a két világháború közti egyház arculatát, és egy fiatalabb nemzedékről, amely meghatározhatta volna a második világháború utáni arculatot, ha nem az történik, ami – mondta Földváryné Kiss Réka. Szerinte ez a könyv egy fontos mérföldkő, mert annyi kérdést vet fel, hogy legalább másik három könyvet lehetne ezek alapján megírni.

Arra a kérdésre, hogy mit profitált ebből a segítségnyújtásból Hollandia, Maarten J. Aalders azt felelte, hogy aki ad, az mindig sokat kap vissza. Elmondta, hogy ő az egyházi vonalról írt, de számos más területen élénkültek a kapcsolatok. Hozzátette, hogy ő kritikusan szemléli az örökbefogadási akciókat, és sokkal pozitívabbnak látja a magyarországi gyermekotthonokban végzett munkát a korszakban. És hogy fog-e még írni a témáról? – Amit ki tudtam kutatni, azt megtettem, de nagyon szívesen elolvasom, amit a magyar kollégák írnak majd erről – mondta Marteen J. Aalders.

A könyv megjelenését a Magyarországi Református Egyház támogatta.