Ha eljátszhatnánk valamelyik bibliai szereplőt, kit választanánk? A szentírási történetek gyönyörűsége, hogy mindig mélyebb megértésekre lehet jutni általuk magunkról és az Istennel való kapcsolatunkról. A bibliodráma egyedi és személyes úton kíséri a résztvevőket. Ezt a támaszt szeretné átadni a Magyarországi Református Egyház Oktatási Szolgálata a hittanoktatóknak, akiknek június 1-jén bibliodráma-alapú lelki napot tartanak szakemberek vezetésével.
A hittanoktatóknak szervezett lelki alkalom június 1-jén lesz a Ráday Házban. Lenkeyné Teleki Mária lelkipásztorral, az oktatási szolgálat hittanoktatási osztályának vezetőjével, Révész Judit és Csány Katalin bibliodráma-vezetőkkel beszélgettünk az eseményről és a bibliodráma jelentőségéről.
Miért van jelentősége a bibliodrámának egy lelki alkalmon?
Lenkeyné Teleki Mária: A Magyarországi Református Egyház Oktatási Szolgálatának tevékenységi köre pasztorációs feladatkörrel bővült októbertől, amit lelkipásztorként látok el. Feladataim közé tartozik a hittanoktatók lelki támogatásának, kísérésének biztosítása, kidolgozása. Ezen belül lelki napok szervezése. A Református Pedagógiai Intézet magas színvonalú szakmai hátteret biztosít a hittanoktatásban szolgálók számára. Viszont a szakmai támogatás mellett a lelki támogatást ugyanilyen hangsúlyosnak tartjuk. Azoknak próbálunk segíteni az ilyen eseményekkel, akik szükségét érzik, hogy töltődjenek és lélekben erősödjenek. A bibliodráma segít abban, hogy rátekintsünk az istenkapcsolatunkra, és egyben önismereti munkára ösztönöz. Beléphetünk a mi egyéni történetünkkel Isten nagy történetébe, amelyben erő, gyógyulás rejlik számunkra, és Isten végtelen szeretetébe érkezhetünk általa.
Révész Judit és Lenkeyné Teleki Mária
A bibliodráma megismerése miért fontos a hittanoktatóknak?
Csány Katalin: A foglalkozások, amiket Judittal közösen tartunk pszichodráma-alapú bibliodráma-alkalmak. A bibliodrámát úgy játsszuk, hogy a történetben a résztvevők kiválasztanak és eljátszanak egy szerepet. Befejezzük a játékot, aminek a végén kivesszük őket a szerepeikből. A feldolgozó körben pedig megkérdezzük, mit éltek meg a szerepeikben. Ezt követően feltesszük a kérdést, hogy az adott helyzet honnan ismerős a saját életükből.
Révész Judit: A bibliodráma olyan önismereti műfaj, amely a saját magunkkal és az Istennel való találkozást mélyítheti el. Emellett közösséggé formálódik a résztvevők csoportja. Rendkívül gazdagítónak tartom belülről megismerni a bibliai történeteket. A szentírási események feldolgozása, a szereplők bőrébe bújás arra inspirálhatja a résztvevőket, hogy a dráma eszközeit felhasználva foglalkozzanak saját magukkal, és a szolgálatukban is alkalmazzák azokat.
Csány Katalin bibliodráma-vezető
Az is egyfajta önismeret, hogy mit látunk meg a történetek szereplőiben? A bibliodráma ebben is segít eligazodni?
Révész Judit: A bibliodráma-foglalkozásokon mindig megbeszéljük, ki mit élt meg. Peter Pitzele, a műfaj egyik alapítója mondta: a bibliodráma ablak a bibliára és tükör. Egy ablak, amelyen keresztül betekintést kapunk a bibliai szereplők világába, az ő szándékaikba. Egyben tükör is, amelyben megláthatjuk saját magunkat. Felmérhetjük, hol tartunk az életünkben, a hivatásukban, és melyek a forrásaink, amelyekből mindig meríthetünk.
Lenkeyné Teleki Mária: A hitoktatók a személyiségükkel dolgoznak. A segítő szakmában szolgálóknak, például hittanoktatónak, tanároknak, lelkipásztoroknak azért is hangsúlyos ez, hogy tényleg tudják segíteni azokat, akiket rájuk bízott az Úr. Szolgálóként folyamatosan adnak, ám ehhez nekik is töltődniük, lelkileg erősödniük kell.
Csány Katalin: Mózesi botot szeretnénk ezzel az eseménnyel a hittanoktatók kezébe adni, hogy legyen mire támaszkodniuk.
Révész Judit: A bibliai történetek gyönyörűsége, hogy mélyebb megértésekre lehet jutni általuk. A Szentírás olvasásával és átadásával sok felől ki lehet nyitni az ajtót, és be lehet lépni az Isten történetébe, ami a miénk is. Fontos látnunk, hogy ennek a nagy egésznek mi is a részesei vagyunk. A bibliodráma-alkalmak segítenek abban, hogy megtaláljuk magunkat benne.
Csány Katalin: Volt olyan csoportélményem, ahol a Bethesda tavi gyógyításnál egy résztvevő az egyik beteg szerepében azt mondta: megharagudtam Jézusra, hogy én nem fogok sorra kerülni, nem gyógyít meg. A játékban ki tudta fejezni a haragját, ám ennek kiadásával meg is könnyebbült. A feldolgozó körben mindenkinek lehetősége van arra, hogy kibontsa, amire a szerepe ráébresztette: mit tud ezzel az érzéssel és helyzettel kezdeni a saját életében. Van-e valami a saját haragomból, amit ki tudok fejezni az Istennek, a főnökömnek, a páromnak, a gyermekemnek, a tanítványomnak? Albert Schweitzer lelkipásztor, tanár mondta, hogy a segítés elsősorban a segítők segítőin múlik.
Révész Judit: A bibliodráma eszközével szeretnénk a résztvevőknek támaszt nyújtani. Az a szándékunk, hogy ezen a lelki alkalmon megerősíthessük azokat, akik a hivatásuknak szentelik az életüket. Fontos, hogy a hittanoktatók jelen lehessenek, átélhessék a bibliai történetet, elmélyedjenek magukban és az istenkapcsolatukban. A foglalkozásokon áttörhetnek kommunikációs gátak, ami felszabadító élmény lehet és segíthet a későbbi építkezésben.
Lenkeyné Teleki Mária
Többször is használták a játék kifejezést. A bibliadráma ehhez hasonlítható?
Révész Judit: Úgy nevezzük a szakirodalomban, hogy a bibliodráma a nevető istentisztelet. A pszichodráma pedig a komoly játék. Sírunk is, nevetünk is. Játékosság szükséges ahhoz, hogy kipróbáljunk valamit, és azt visszaforgassuk saját magunkra.
A csoporttól is függ, hogyan fogad egy történetet, minden résztvevő másképpen ismeri a bibliát. A foglalkozást vezetők hogyan tudják ezt kezelni?
Csány Katalin: Fontos, hogy ráhangolódjunk a csoportra. Résztvevőként nem lehet rosszul csinálni. Ami akkor és ott kijön, az úgy jó! Inspiráló az egész csoportnak, amikor valaki nem ismeri a Bibliát, mert ő teszi fel azokat az alapvető kérdéseket, ő csodálkozik rá azokra dolgokra, amelyek egy a Szentírást jobban ismerő számára egyértelműnek tűnnek, és fel sem merül bennük kérdésként, hiszen rendelkeznek már egy olvasattal.
Révész Judit: A megfelelő felkészültség mellett a kreativitás és a spontaneitás is elengedhetetlen a vezetők részéről. Katával jól együtt tudunk működni.
Lenkeyné Teleki Mária: Számomra a lelki napok azért is fontosak, hogy minden felszabadulhasson belőlünk. Az is, ha valamit nem értünk, vagy megharagudtunk az Istenre. Gyakran tapasztalom, hogy sok esetben nem szabadítják fel erre az embereket. Ha haragszunk, kimondhatjuk. A lényeg, hogy merjünk őszintén, a szívünkből játszani.
Révész Judit: A bibliodráma nyitott műfaj. Nem szóról szóra játsszuk el a történetet, hanem kitöltjük a karakterek rétegeivel, párbeszédekkel. Mindenki megtalálhatja a neki való szerepet, amelyet el szeretne játszani, ezáltal kapcsolódik hozzá, beleéli magát. A drámapedagógiának komoly református hagyománya van. Comenius minden tantárgyat dramatikus eszközökkel oktatott. Kálvin pedig azt mondta: a legfontosabb az Isten és önmagunk ismerete. Ez nagyon illik a profilunkba.
Lenkeyné Teleki Mária: A bibliodráma-csoport egy védett közeg, ahol kimondhatjuk az érzéseinket, akár pozitív, akár negatív tartalommal bírnak azok. Előfordul, hogy elakadása van valakinek az istenkapcsolatában, a hittanoktatónak sok esetben ki kell tudnia állni és tanítani Jézus Krisztusról, a Szentháromság Istenről, ha megrekedt a hitében, az Istenhez kapcsolódásában. Azért is emeltem be a lelki napok sorozatába a bibliodrámát, hogy az elakadások kimondására, feloldására is kapjanak lehetőséget a résztvevők. A hittanoktató is akkor tud a gyermekek, családok mellé szegődni, ha dolgozik magán és az istenkapcsolatán. Ez egy gyümölcsöző munka.
Révész Judit bibliodráma-vezető
Hogyan készülnek, mi alapján választják ki a bibliai történetet, amelyet az alkalomra visznek a résztvevőnek?
Révész Judit: Megpróbáljuk magunk elé képzelni a résztvevők csoportját, és hozzájuk igazítjuk. Beleéljük magunkat az eseménybe. Végiggondoljuk, hogy mi az, ami a legjobban foglalkoztathatja őket. A felkészülésünk része a közös gondolkodás. Általában Katával megtervezzük, hogy melyik bibliai történettel foglalkozunk. Már ebben a folyamatban a történet sok rétegéhez eljutunk. Jól tudunk együttműködni, nem féltjük az ötleteinket, meglátásainkat, hanem inspiráljuk egymást. A közös munkába imával az Istent is behívjuk.
Csány Katalin: Judittal évek óta dolgozunk együtt, az alkalmakra készülve megkeressük azt, hogy mit teszünk az esemény és a történet fókuszába, amelyen mi magunk is végigmegyünk. Áttekintjük és megbeszéljük egymás között, hogy mit jelent számunkra az adott történet, mi okoz nekünk fejtörést, mit nem értünk. Izgalmas, amikor sokadik alkalommal olvasunk egy történetet, mégis valami teljesen újat fedezünk fel benne. Kidolgozzuk, hogy mit kezdünk a szöveggel az előttünk álló alkalmon.
Milyen hasonló lelki alkalommal készül még az oktatási szolgálat a hittanoktatóknak?
Lenkeyné Teleki Mária: A most szombati eseményen tizenhatan lesznek. Az alkalom olyan népszerűnek bizonyult, hogy néhány nap alatt betelt a létszám, ezért novemberre is szerveztünk hasonló találkozást. Ebben az évben további lelki alkalmakat is szervezünk a hittanoktatóknak. Júliusban háromnapos zarándoklatra hívjuk őket Püspökszentlászlóra. A tanévet Nagykőrösön kezdenénk el egy szintén háromnapos eseménnyel. Novemberben pedig Csend, imádság, kreatívan Isten jelenlétében címmel együttlétre hívjuk őket.
A Magyarországi Református Egyház Oktatási Szolgálata bibliodráma-alkalmat tart elsősorban hittanoktatók számára június 1-jén a Ráday Házban. Várják mindazokat, akik elfogadják, hogy a bibliai történeteket nem véletlenül görgeti maga előtt az emberiség több ezer éve: nemzedékek százai találtak bennük reménységet, felismeréseket, megnyugvást vagy éppen bátorságot és inspirációt. Színészi tehetség és teológiai előképzettség nem feltétel, mint ahogy a felekezeti hovatartozás sem.