Nélküle aligha lett volna hosszú életű a Doktorok Kollégiuma

Makkai László történész, egyetemi tanár kivételes tehetség volt, aki úgy futott be kettős karriert az egyházban és a világban, hogy a kommunista hatalom nem tudta ellehetetleníteni. Személyiségének titka mély istenhite volt. A Doktorok Kollégiuma első főtitkárára emlékezünk a szervezet 50. évfordulóján.

A Doktorok Kollégiuma elméleti kimunkálója, programjának megalkotója és működésének mozgatója Makkai László volt, akinek első egyházi szolgálata a II. világháború után kezdődött, „miután lelkét megérintette a református ébredés”. Ösztöndíjas évei után részt vett az Országos Missziói Munkaközösség munkájában, amelynek – édesapjával együtt – vezéregyénisége volt. Közben elvégezte a teológiát, és lelkesen evangelizált. A középfokú bibliai tanfolyamok első sárospataki előadóképzőjének szervezője, majd az egyháztörténet előadója volt a pataki teológián 1949-ben. „Ahogy előadás közben átalakult, sugárzott, áradó és sodró volt, kifejező és precíz, vibrálóan szuggesztív jelenség állt előttünk” – emlékezett egyik tanítványa.

1951 nyarán az államosítás miatt elvesztette egyházi állását, és Budapestre került. Az MTA Történettudományi Intézetben „átnevelésre” fogták, de zseniális eszén nem lehetett túljárni: a XVII. századi puritán ébredést dolgozta fel. Több máig meghatározó művet írt a hazai és az angliai puritanizmus mozgalmáról. A második nagy egyházi szolgálata a Debreceni Református Teológiai Akadémia egyháztörténeti tanszékén kezdődött 1970-ben. A teológiai oktatás mellett meghatározó szerepet játszott szerteágazó tudományszervező tevékenységével, amelyek közül kiemelkedik a Doktorok Kollégiuma 1972-ben, de ugyanebben az évben a debreceni kollégiumban egyháztörténeti kutatóintézetet létesített, majd rá két évre neki köszönhetően megszületett az Országos Református Gyűjteményi Tanács. Kezdeményezője volt a teológiai levelező tagozat és a diakóniaimunkás-képzés megszervezésének, és azt is Makkai Lászlónak köszönhetjük, hogy megszületett az egyház tudományos folyóirata, a Confessio. Bartha Tibornak, a Zsinat akkori lelkészi elnökének kapóra jött a Debrecenbe érkező Makkai professzor, akinek ötleteivel, sziporkázó tudományos egyéniségével, tudományos rangjával sikerült tökéletesre csiszolni a Doktorok Kollégiuma ékkövét. A Makkai köré gyűlő egyházi tudósok munkája által a magyar református teológia áttörte azokat a barikádokat, amelyeket a háború után emelt a kommunista uralom. Személye olyan hidat hozott létre az egyházi és a világi – elsősorban történettudomány – között, amely a református egyház számára elengedhetetlenül fontos nyitást jelentett a hetvenes évektől. Személye és látásmódja, tudományos felkészültsége biztos hátteret nyújtott a Doktorok Kollégiuma további tevékenységének. A Debreceni Református Teológiai Akadémia 1989-ben, 75. születésnapján doctor honoris causa címmel tüntette ki hűséges professzorát, megköszönve két évtizedes munkáját. A betegágyánál, amikor átvette a kitüntetést, azt mondta, soha nem kívánt magának nagyobb megbecsülést.

Hörcsik Richárd előadása alapján szerkesztette: Fekete Zsuzsa

Makkai László történész - Forrás, Confessio, 1990

Fotó: Confessio

MAKKAI LÁSZLÓ 1914-ben született Kolozsváron. Édesapja Makkai Sándor teológiai tanár, későbbi püspök. Makkai László a kolozsvári egyetem után, 1937-ben, alig 23 évesen már doktori szigorlatot tett kelet-európai történelemből. Itthon a Sárospataki Református Teológiai Akadémián, majd külföldön a genfi, később a leideni, bossey-i és bázeli egyetem teológiai fakultásán bővítette ismereteit. A háború után sajátságosan ívelt egyházi és világi tudományos karrierje. 1949-től az MTA Történettudományi Intézetének tudományos munkatársa, főmunkatársa, majd tanácsadója. Közben 1950–51-ben a sárospataki teológián az egyháztörténet tanára. Majd húsz esztendő múlva az MTA Történettudományi Intézetben betöltött állása mellett 1971-től a Debreceni Református Teológiai Akadémia professzora. Az MTA levelező, majd rendes tagja. A hazai és nemzetközi tudományos és a református egyházi élet nagy tekintélyű tudósa. 1989-ben, 76 évesen hunyt el.

A cikket elolvashatják a Reformátusok Lapjában is, amelyben további érdekes és értékes tartalmakat találnak. Keressék a templomokban és az újságárusoknál!