„Nem magunkért, hanem a magyar társadalomért tesszük”

A rendszerváltás óta gyökeresen átalakult a magyarországi református oktatás. Harmincöt éve még csak egyetlen református iskola működött hazánkban, ma már csaknem kétszázhúsz intézményben hatvanhétezer diák tanul több mint hétezer pedagógus vezetésével. Jelenleg minden ötödik magyar gyermek egyházi iskolába jár. A növekedés egyszerre tekinthető sikertörténetnek és felelősségnek – vallja Bruckner László, a Magyarországi Református Egyház (MRE) Oktatási Szolgálatának főigazgatója. – Ez nemcsak számokban mérhető növekedés, hanem társadalmi felelősségvállalás is – tette hozzá.

A református oktatás alapját a hit és a szakmai igényesség kettőssége adja. Kezdetben a gyülekezetek elsősorban azért kezdeményezték óvodák, iskolák alapítását, mert saját gyermekeiknek szerettek volna olyan intézményt, ahol a keresztyén értékek mellett magas szintű nevelést is kapnak. Az idők során azonban ez a feladatkör kitágult. Ma a református iskolákban tanuló gyerekek több mint fele más felekezetű családból érkezik, sőt, sokan közülük nem is vallásos környezetből jönnek. Az iskolák így missziós tereppé is váltak: a hittanórákon, a közösségi alkalmakon vagy épp a tanárok személyes példáján keresztül találkoznak először a keresztyén értékrenddel. Ez azonban nem jelenti azt, hogy az intézmények megelégedhetnének egyedül a lelki küldetésük betöltésével. – Ha átlagos teljesítményt nyújtanánk, a református szülők sem hoznák ide a gyermekeiket. Nekünk egyszerre kell biztosítani a hitbeli és a szakmai minőséget, példát kell mutatnunk – hangsúlyozta a főigazgató.

Bruckner László szerint a siker egyik kulcsa a közösségi háttér. A kétszázhúsz intézmény döntő többsége gyülekezeti fenntartásban működik, ami nem csupán szervezeti kérdés, hanem lelki erőforrás is. Az iskolák körül valódi közösség formálódik: szülők, tanárok, lelkipásztorok együtt dolgoznak azon, hogy a gyerekek valóban otthon érezzék magukat, miközben a legjobb nevelést kapják. A fenntartók nem pusztán adminisztratív szerepet töltenek be, hanem aktívan alakítják az iskola mindennapjait, és bevonják a szülőket, pedagógusokat is. Az MRE Oktatási Szolgálatának főigazgatója úgy véli, ez a szoros kötődés adja a református iskolák egyik sajátos erejét, amely sok szülőt vonz azok közül is, akik nem vallásos háttérből érkeznek.

Amikor az érem másik oldaláról kérdeztük, a főigazgató elmondta, hogy a pedagógusok támogatására szintén kiemelt feladatként tekint. Az új intézmények többsége ugyanis állami fenntartásból került át az egyházhoz, és a tanári kar is velük együtt érkezett. Ez azt jelenti, hogy a pedagógusok között sokan vannak, akik nem reformátusok. Számukra is biztosítani kell, hogy megismerhessék és megérthessék az értékrendünket, ugyanakkor ne érezzék kényszernek a hithez való viszonyt. Ebben segít az iskolalelkészi szolgálat, amely az utóbbi években vált egyre hangsúlyosabbá. – A lelkipásztorok nemcsak hittanórákat tartanak, hanem lelki beszélgetéseket, közösségépítő programokat, csendesnapokat is szerveznek. Feladatuk, hogy jelen legyenek a pedagógusok életében is, támogassák őket a mindennapi munkában, és erősítsék a közösség lelki alapjait – mondta Bruckner László.

A jövőt tekintve a református oktatás most újabb mérföldkőhöz érkezik: a 2026–2030 közötti időszakra készülő stratégia meghatározza a következő évek fő irányait. Az öt legfontosabb terület közé tartozik a pedagógiai hozzáadott érték növelése, a hitélet elmélyítése, a pedagógusképzés modernizálása, a szakképzés megerősítése és a fenntartói struktúra tudatosabb támogatása. A főigazgató különösen a szakképzés területén lát tartalékot: – Ma mindössze kétezer-háromszáz fiatal tanul református szakképző intézményben, miközben a magyar társadalom több mint fele középfokú szakmai végzettséggel rendelkezik. A technikusok és mérnökök iránti igény is egyre nő, de ezen a téren a református iskolák eddig kevésbé voltak jelen – hívta fel a figyelmet. Bruckner László szerint ezen változtatni kell, mert nem engedhetjük meg, hogy ebben a társadalmi csoportban ne legyünk erőteljesebben jelen.

A stratégia másik fontos eleme a hátrányos helyzetű és a speciális nevelési igényű diákok nagyobb arányú bevonása. A főigazgató elmondta: a református oktatás egyik önkritikus felismerése, hogy a hátrányos helyzetű gyerekek aránya az intézményeinkben alacsonyabb, mint amennyi az adott térségben él. Ez különösen igaz az ország északi és keleti régióiban, ahol egyébként sok református iskola működik. A cél tehát az, hogy bátrabban vállalják ezeknek a gyerekeknek a nevelését. Az eddigi tapasztalatok ugyanis biztatók: akik bekerülnek, azok jellemzően jobb eredményekkel távoznak, mint az állami intézményekből. – Magasabbra tudjuk őket emelni, és ez olyan érték, amit érdemes tudatosabbá tenni – fogalmazott Bruckner László.

A stratégia része egy új tudásközpont létrehozása is, amely az adatalapú döntéshozatalt segíti. Az intézmények már most is csatlakoztak a Kréta-rendszerhez, így számos adat rendelkezésre áll a tanulói teljesítményekről. A tudásközpont segítségével azt szeretnék elérni, hogy ezeket az információkat ne pusztán adminisztrációs célokra használják, hanem tudatosan elemezzék, és az eredményekből fejlesztési irányokat határozzanak meg. Az oktatási szolgálat főigazgatója elmondta azt is, hogy a tervek között szerepel a tanulói életutak követése is: hogyan haladnak a diákok az óvodától az egyetemig, és miként boldogulnak a munkaerőpiacon. Ez különösen fontos, mert így láthatóvá válik, hogy a református iskolák milyen hosszú távú hatással bírnak a fiatalok életére – tette hozzá Bruckner László. A tudásközpont nemcsak országos szinten, hanem régiónként is segíti majd az intézményeket. Tanácsadással, szakértői támogatással és módszertani fejlesztéssel erősíti a helyi fenntartókat, akik sokszor önkéntes alapon végzik ezt a munkát. Így a központ egyszerre lesz elemző műhely és gyakorlati segítség a mindennapokban. Ez a fajta követés nemcsak a fejlesztésekhez ad támpontot, hanem azt is megmutatja, mennyire eredményes hosszú távon a református oktatás – hívta fel a figyelmet a főigazgató.

Bruckner László szakmai pályája hosszú ideig a szakképzés fejlesztéséhez kötődött mind vállalati, mind pedig államigazgatási oldalon. Ezért különösen izgalmas számára, hogy most a református oktatásban is ez az egyik jelenlegi legnagyobb kihívás. Személyes kihívásként ugyanakkor a felelősség súlyát emelte ki: minél nagyobb arányban vesz részt az egyház a köznevelésben, annál inkább országos szintű szereplővé válik. – Ez nemcsak szakmai kérdés, hanem szemléletváltás is: már nem a saját közösségükért, hanem a magyar társadalom egészéért kell dolgozniuk. Ez illik hozzánk, reformátusokhoz: túlmutatni magunkon, Istenre mutatni, és közben másokat is segíteni – fogalmazott a főigazgató.

Emberileg a lehetőség abban rejlik, hogy a református oktatás képes mintát adni. – Ha egy megoldás valóban jó, azt mások is átveszik, nem kell ráerőltetni senkire. A dolgunk az, hogy hűségesen végezzük a munkánkat. Ha az jó, mások is részt akarnak majd benne venni – hangsúlyozta Bruckner László.

A jövővel kapcsolatban a főigazgató leginkább abban bízik, hogy az intézmények közötti szakmai együttműködés tovább erősödik. Az igazgatók már most rendszeresen találkoznak, közösen gondolkodnak, megosztják egymással tapasztalataikat. Az oktatási szolgálat főigazgatója úgy látja, ha ez a közös munka gyümölcsöt hoz, annak hatása a diákok mindennapjaiban is érzékelhető lesz. – Örömmel tölt el, hogy ma már nemcsak önálló iskolákkal vagyunk jelen, hanem egyre inkább országos szakmai közösségként is formálódunk. Néhány év múlva ennek a gyümölcsei még inkább láthatók lesznek – összegezte a jelenlegi víziót Bruckner László.