Berzsák Bulcsú érettségi után a Budapesti Műszaki Egyetem Építészmérnöki karán szeretné folytatni tanulmányait, szabadidejében pedig gyerekkorától kezdve olyan fejlesztésekkel foglakozik, melyek megkönnyíthetik a hétköznapokat. Ez az évek óta tartó kísérletezés hozta meg idén gyümölcsét, mikor bő fél évig tartó komoly munka eredményeként olyan tartásjavító táskát tervezett és valósított meg, melyet a 27. Ifjúsági Tudományos és Innovációs Tehetségkutató verseny zsűrije kiemelt dicséretben részesített.
A Magyar Innovációs Szövetség, a Nemzeti Kutatási, Fejlesztési és Innovációs Hivatal, az Emberi Erőforrások Minisztériuma és az M5 csatorna tavaly ősszel hirdette meg a 27. Ifjúsági Tudományos és Innovációs Tehetségkutató Versenyt 14 és 20 év közötti fiataloknak. „Sokan azt mondják, digitalizáció nélkül nincs haladás, de én azt mondanám, hogy alkotó ember nélkül nincs haladás” – fogalmazott az Pálinkás József, a Nemzeti Kutatási, Fejlesztési és Innovációs Hivatal elnöke a díjátón – Azt ünnepeljük és ismerjük el, hogy a fiatalok alkotnak, hiszen ezt minél korábban kezdik el, annál nagyobb esélyük van eredmények elérésére.”
A versenyen első díjat nyert Matányi Marianna és Kákonyi Marcell „Cervelox 2.0 - Avagy: Tudja-e a jobb szem, mit csinál a bal kéz?”, Novák Blanka „Lycium barbarum fiziológiai hatásainak vizsgálata” és Tassi Timián Áron „Okoslámpa” című pályázata. Az elsődíjas pályázók képviselik Magyarországot az Európai Unió dublini Fiatal Tudósok Versenyén, amelyen 37 ország fiataljai mérik össze tudásukat, Stockholmba, a fiatal tudósok nemzetközi szemináriumára pedig Novák Blanka látogathat el.
Gyógyír egy népbetegségre
A versenyre Horgos Vilmos, az Országos Református Tehetségsegítő Tanács titkára hívta fel Bulcsú figyelmét, akinek azonnal megtetszett a lehetőség, szerette volna megmérettetni magát kortársai között. „Egyedi fejlesztésű táskán már régóta gondolkoztam, bár akkor még nem jutott eszembe a tartásjavítás. Aztán megtudtam, hogy a rossz tartás népbetegségnek számít, ezért ebbe az irányba indultam el” – magyarázza a fiú. Ezt követően utánanézett, milyen tartásjavító módszerek léteznek, így talált egy olyan eszközt, ami hevederrel segít kiküszöbölni a helytelen tartást – azonban ezt sokan nem hordják, mert látszik rajta, hogy gyógyászati segédeszköz.
„A tervezésnél a hevedert úgy próbáltam meg egy táskához applikálni, hogy az eredményről ne vegyék észre, mire való. Konzultáltam ortopéd szakorvossal, gyógytornásszal és egy szakemberrel, aki korábban gyártott már ilyet. Ő javasolta a kétrészes hevedert, amit a könnyebb felvehetőség érdekében összeköt egy pánt, így elég egyszer belebújni” – mesél a találmány születéséről Bulcsú. A hátizsák hátuljába olyan „házikót” tervezett, ami előre görnyedésnél emlékezteti viselőjét a helyes tartásra, ez fogja össze a hevedert a táskával.
A tartásjavító táska az egyre több embert érintő gerincproblémák, ezen belül is az úgynevezett hanyag tartás megelőzésére és javítására szolgál. A táskának két tartásjavító eleme van: az első az emlékeztető heveder, a második pedig a „házikó”, vagyis a speciális hátmerevítő és hevederrögzítő rész. A heveder a hátizsák pántjaihoz kapcsolódik, feladata a vállak hátrahúzása, így a helyes tartásra ösztönzés, míg a házikó merevíti a hátat és helytelen tartás esetén emlékeztet a megfelelő testhelyzetre.
A versenyre összesen 106 nevezés érkezett, melyeket minden zsűritag megvizsgált aszerint, hogy a pályázat eredeti, újszerű, tudományos szempontból megalapozott és megvalósítható, illetve kivitelezhető-e március 30-ig. A zsűritagok a döntésnél azt is figyelembe vették, a pályázó képes-e kidolgozni a terveit és az hasznosítható-e: így a nevezett ötletek közül 69-et javasoltak továbbgondolásra – köztük Bulcsú táskatervét is.
A munkának nincs vége
Az első forduló után következett a kivitelezés szakasza, ahol Bulcsú először az alapanyagokból egy deszkamodellt készített, a táskára applikálta a hevedert, majd egy varrónő, Irlandáné Nagy Gabriella segítségével – aki családi jó barátjuk – elkészült a tartásjavító táska első változata. Azóta az ifjú feltaláló több hibát is kijavítva fejlesztette tovább a prototípust – mint mondja, attól, hogy a verseny véget ért, a munka folytatódik.
„A fejlesztés során természetesen hordtam is a táskát, elmentem benne sétálni és figyeltem a reakciókat. Amellett, hogy kényelmes és a heveder segít a súly eloszlásában, mások észre sem vették, hogy ez tartásjavító eszköz lenne, örülök, hogy ezt a célt is sikerült elérnem” – teszi hozzá Bulcsú. A fiú azt is elmeséli, hogy régebben is voltak ötletei, de nem jutott el azok megvalósításáig, a versenyen azonban folyamatosan tartotta a kapcsolatot konzulenseivel, Karsai Bélával, a Karsai Műanyagtechnika Holding Zrt. elnökével és Ábrahám Lászlóval az NI Hungary Kft. cégvezetőjével, akikhez nem mehetett üres kézzel. „Kemény volt ez a fél év, de nagyon jó látni a kész terméket, hálás és büszke vagyok, hogy ugyanúgy hordható, mint egy egyszerű táska.”
Megbízható háttér
Bár a projekt témája nem kifejezetten a fizika tárgykörébe tartozik, Bulcsú mégis fizikatanárát választotta iskolai konzulensének. „Régen jártam fizika szakkörre, amit nagyon élveztem, visszagondolva Horváth Norbert tanár úr segített nekem a legtöbbet, ezért szerettem volna, ha most is ő támogat” – magyarázza. A Baár-Madas Református Gimnázium fizikatanára egy évvel ezelőtt MOL-MESTER M-díjat nyert, 2016-ban Ericsson-díjban részesült, ez alkalommal pedig büszkén kísérte el tanítványát a díjátadóra.
„Amikor Bulcsú bekerült az iskolánkba, édesanyja az első szülői értekezleten elmondta, hogy fia egy feltaláló. Az ember az ilyesmit tudomásul veszi, így neki fizika órán sem feltétlenül a megoldásokban kell jeleskednie – ő kitalál, kombinál és tervez” – fogalmaz Horváth Norbert. A tanár szerint ez az adottság 11. osztályra már konkrét ötletekkel is párosult, ezért a kezdetektől támogatta Bulcsú tervét – viszont magának szerényen csak 1-2%-os jelenlétet tulajdonít a projektben: ,,Mellé álltam, hasznos tanácsokkal láttam el, de nem magával a tervvel kapcsolatban, hanem technikai jellegű kérdésekben, valamint a fellépését, egy-egy téma kibontását illetően.”
A fiatal feltaláló mögött nem konkrét stáb állt, viszont családja mellett több barát és ismerős is támogatta, tanára pedig igyekezett kézzelfoghatóan is részt venni a folyamatokban. Horváth Norbert azt is elmondja, számított Bulcsú eredményére: a díjazási szempontok közül a szociális érzékenység egyértelműen megjelenik a pályamunkában, a tehetséges diákot már most megkeresték a termék szabadalmaztatásával kapcsolatban. „A családdal együtt azt fogalmaztuk meg, hogy az az út, amit bejárt és amiben ennyien mellé álltak, már önmagában is egy díj – ő már pályára került” – foglalta össze a felkészítőtanár.
A köszönet jele
A táskát szemügyre véve még egy apróságra leszünk figyelmesek: egy kicsi, de jól látható kereszt áll a visszafogott logó közepén. Mint megtudjuk, Bulcsú vezetéknevéről keresztelte el a táskát, ami így a „Ber-zsák” nevet viseli, ennek pedig külön logót is tervezett. „Sokat gondolkoztam, milyen legyen, nagyon szerettem volna bele egy keresztyén szimbólumot is – ami adta magát az „E” betűnél” – teszi hozzá a fiú.
Bulcsú számára sokat jelent hite, az elért eredményért is hálás Istennek: „A verseny alatt is úgy éreztem, Ő segített végig, egyedül nem ment volna. Ezt mindenképp szeretném viszonozni. A logónak köszönhetően, aki ezt a táskát viseli, a keresztre mutat.”
Farkas Zsuzsanna, közreműködött: Demeter Anna
fotó: Vargosz