Növelni a hozzáadott református értéket – új református oktatási stratégia készül

A konferenciát Steinbach József dunántúli püspök, a Zsinat lelkészi elnöke nyitotta meg áhítatával, amelyet Lukács evangéliuma (14,1–5) alapján tartott. Az Ige első üzeneteként azt emelte ki, hogy Jézust sokan figyelték, ki jó, ki pedig rossz indulattal. Az egyházi elöljáró arról beszélt, hogy figyelik Jézus követőit is, és azokat is, akik a nevében tanítanak, hogy látszik-e valami az oktatási, nevelési, fenntartói munkájukban, a rájuk bízottakhoz való viszonyukban a krisztusi többletből, az Isten országának építéséből.

– Ebben az Igében azt látjuk, hogy Jézus Krisztust nemcsak rosszindulattal figyelik, hanem a farizeusok meghívják ebédre szombaton, egy beteg emberrel együtt. Jézus azonban elébe megy a provokációnak, és megkérdezi a farizeusokat arról, szabad-e szombaton gyógyítani, akik erre nem adnak választ, míg Jézus igen. Aktualizálnunk kell Jézus kérdését és megkérdezni, hogy nekünk mit jelent – mondta a Zsinat lelkészi elnöke, és a szombati gyógyítás tágabb értelmezésére hívta a hallgatóságot. – Hiszen a szombat a megtartó eljövetelét hirdette, várta. Ez a nyugalom napja, az örök élet előíze – folytatta Steinbach József, majd kitért Jézus válaszára is, aki szerint szabad gyógyítani, mert az eljövendő eljött, és a törvények helyett a keresztyén szabadság, az Istennel való közösség került előtérbe. A farizeusok pedig mindig a törvény igájába akarják visszaterelni a keresztyén ember szabadságát azzal, hogy arról beszélnek, mit szabad és mit nem. Persze kellenek szabályok – tette hozzá, de kifejezte, hogy úgy érzi, lelkipásztorként és iskolafenntartóként is egyre inkább a szabályzatok és kötelezettségek igájába hatják bele, és alig van ideje pásztorolni a híveket. A püspök úgy látja, ma már a munkaideje nyolcvan százaléka bürokrácia és adminisztráció, és csak húsz százalék jut a tartalomra, a lényegre.

A szombat tágabban értelmezve lehet az is, hogy Jézus Krisztussal közösségben megéljük az oktatásnak, a tanításnak és az emberekkel való foglalkozásnak az örömét és szabadságát, amit Isten bízott ránk – hívta fel a figyelmet Steinbach József. A püspök úgy fogalmazott, hogy az oktatás és a nevelés is gyógyítás, ha oda tudjuk adni a krisztusi többletet. – Mi lenne egy református oktatási intézmény elsődleges célja, ha nem az, hogy úgy oktasson, neveljen, hogy közben a szülőt és a gyermeket ezzel a szabadsággal gyógyítja! – szögezte le a Zsinat lelkészi elnöke.

Duráczky Bálint szociológus azokról a társadalmi folyamatokról beszélt előadásában, amelyek meghatározzák az egyház és egy egyházi fenntartásban működő oktatási intézmények helyzetét. Az 1949-es népszámlálásig az emberek közel száz százaléka azt vallotta magáról, hogy valamelyik felekezethez tartozik, ám 2001-re visszaesett a felekezethez tartozók aránya, és ez a szám 2001 és 2022 között még drasztikusabban csökkent, így nem mondhatjuk, hogy a szocializmus rombolta volna le a vallásosságot – jelentette ki Duráczky Bálint, aki szerint hamarosan csak azok vallják majd magukat egy felekezethez tartozónak, akik ténylegesen hívők, vallásgyakorlók. Az ő arányuk – a legalább havonta templomba járóké – azonban nem változott az elmúlt két évtizedben a társadalomban.

A szociológus megállapította, hogy a református kereszteléseknek, házasságkötéseknek, temetéseknek nemcsak a száma, de az aránya is csökken, vagyis az emberek egyre kevésbé igénylik az egyházi szertartásokat. A népegyházi logikának része volt, hogy ezeken a találkozási pontokon lehet megszólítani a világiakat, de ez láthatóan már csak kevéssé működik.

Egy érdekes ellentétre is felhívta a figyelmet: amíg a felekezethez tartozók száma csökken, addig az egyházi fenntartású iskolák száma óriásit nőtt, így egyre kevésbé igaz az, hogy a református iskolákba református tanulók járnak. A református iskolák tanulói eközben a kompetenciaméréseken jobban szerepelnek, mint a többi egyházi vagy egyéb fenntartású iskolába járó gyerek. Még nagyobb ez az előny, ha a családi háttér adta előnyöket-hátrányokat is figyelembe vesszük: a református oktatási és nevelési intézményekben kimagasló a hozzáadott érték.

– Az iskolákat lehet missziós eszköznek is tekinteni. A gyülekezetek megmutathatják, hogy azért tartják fenn a legjobb iskolákat, mert Krisztustól kapták az elhívást – mondta Duráczky Bálint.

A református egyház jelentős fenntartóvá vált, hatvanháromezer gyermek tanul vagy jár óvodába kétszáztíz református intézményben, ötszáz telephelyen, és még mindig jönnek kérések intézmények átvételére – összegezte a számokat Bruckner László, a Magyarországi Református Egyház Oktatási Szolgálatának vezetője. Véleménye szerint a magas pedagógiai hozzáadott érték mellett fontos a hitéleti is, ami megjelenhet a családi értékekben vagy akár a megbocsátással kapcsolatos etikai normákban is.

Azt kell fókuszba helyezni, hogy mi ez a hozzáadott református érték, és hogyan lehetne ezt még növelni – jelentette ki a szolgálatvezető. Hozzátette, hogy sikerült ugyan előállítani az „aranyat a laboratóriumban”, de még nem tudni biztosan, hogyan – utalt ezzel a Duráczky Bálint által említett, a hozzáadott értékek tekintetében látható elsőségre. Bruckner László szerint fontos lenne tudni, pontosan mi az, amiért a református iskolák képesek erre. Úgy véli, ennek köze lehet a református önkormányzatisághoz, önállósághoz, ami más iskolákhoz képest nagyobb mozgásteret biztosít számukra. Említette ugyanakkor azt a negatív jelenséget is, hogy a református egyházi intézmények vállalták eddig a legkevésbé a hátrányos helyzetű gyerekek felvételét, ugyanakkor akiket felvesznek, azok viszik a legtöbbre.

Eljött az ideje az 1995-ös református köznevelési törvény teljes újraírásának és egy új református oktatási stratégia megalkotásának, végig kell gondolni, mi történjen 2026-tól. A világ legnagyobb globális vállalatai is csak három évre terveznek, mert ez az az időtartam, amiben nem vakon kell vezetni, amíg belátjuk a kanyart – állapította meg. A stratégia előkészítéséhez már felkértek harminc szakértőt, akikkel nyár végére munkacsoportokban elkészítenek egy megvitatásra érdemes tervezetet, ehhez pedig egy cselekvési tervet is készítenek – tájékoztatott.

Mi a református köznevelési intézmények célja? Ki fog ezekbe járni, ezekben tanítani? Hogyan jelenhet meg a gyógyító többlet? – sorolta a megválaszolandó kérdéseket Bárdi Árpád, a Református Pedagógiai Intézet (RPI) igazgatója. Úgy véli, a társadalomban és a családokban komoly gyógyító munkára van szükség, a kiemelkedő pedagógiai eredményekkel kapcsolatban pedig arra figyelmeztetett, hogy meg kell vizsgálni, „valódi aranyat találtunk-e, vagy csak piritet”, azaz a bolondok aranyát. Ígérete szerint a Refháló oktatási stratégia kidolgozásakor hangsúlyt fektetnek a tájékoztatásra és bevonnák az intézményvezetőket is a folyamatba.

– Nem zöldmezős beruházásra készülünk, nem gondolja egyikünk sem, hogy feltalálunk valamit, amire eddig senki se gondolt – ezt már Szontagh Pál, az RPI pedagógiai szakértője mondta, aki hangsúlyozta, hogy olyan dokumentumot szeretnének letenni az asztalra, ami átlátható, érthető és számonkérhető.

Szontagh Pál elárulta, hogy öt nagy szakterülettel foglalkoznak majd: fenntartói struktúra és intézményhálózat; az oktatás minősége; a hitéleti nevelés tartalmi és szervezeti keretei; a pedagógusképzés, -továbbképzés és vezetőképzés; szakképzés. Nem szeparáltan kezelnék ezeket, hanem öt szempont folyamatos figyelembevételével: református identitás, az egyház küldetése, missziós szempontok; társadalmi beágyazottság; a református nevelés-oktatás Kárpát-medencei dimenziója; a nevelés és oktatás méltányossága; a református tanulói életutak biztosítása és védelme.

A pedagógiai szakértő nyomatékosította, hogy csak a valósággal őszintén szembenézve lehet ezt a munkát jól elvégezni, és e helyzetelemzés alapján rajzolnak majd fel egy problématérképet, amire válaszként megszülethet egy jövőkép és egy cselekvési terv. Megjegyezte, hogy rendkívül kevés idő áll rendelkezésükre, októberben már szeretnék a Zsinat elé terjeszteni a stratégiát.

Takaró Mihály miniszterelnöki főtanácsadó a köznevelés új útjairól tartott előadást. Elmondta, hogy a Nemzeti alaptantervet (Nat) a magyar oktatás- és nemzetpolitikai célokhoz igazították, illetve hogy az „olyan a tanároknak, mint egy papnak a Biblia”. A főtanácsadó kijelentette, hogy az iskola nem kísérleti terep, hanem a már kipróbált, generációkon keresztül hitelessé vált értékek közvetítése a feladata; a modern eszközökkel a kísérleti iskolákban, osztályokban lehet próbálkozni, és ha ott beváltak, akkor lehet őket általánossá tenni.

A jó iskolában a közös kulturális kód és műveltségi sztenderd továbbadása történik, mert addig van kulturális értelemben vett nemzet, amíg ez a kettő működik – hívta fel a figyelmet Takaró Mihály. Figyelmeztetett a kommentműveltség veszélyére, amely szerinte a most felnövő generáció tagjaira jellemző, akik úgy alkotnak véleményt, hogy nem tudnak róla semmit, hanem csak átveszik más kommentjét.

A miniszterelnöki főtanácsadó szerint vissza kell adni a tanároknak a régi megbecsültségüket, hogy maguk is modellek legyenek a tanulók számára. Takaró Mihály annak a véleményének is hangot adott, hogy a magyar tanártársadalom jelenleg összerendezetlen, és a pedagógiai munka minősége esetleges. Úgy véli, a béremelések rendezik az anyagi problémákat, így most már jobban számon lehet kérni a teljesítményt.

Közölte, hogy a kormány a magyar nemzeti keresztyén hagyományokon alapuló, konzervatív értékrendű iskolákat akar, ugyanakkor fontos a folyamatos újítás is a módszerek tekintetében, hiszen – ahogy fogalmazott – „a mit és a miért nem változik, de a hogyan igen”.

A miniszterelnöki főtanácsadót követően az elmúlt időszak változásairól és a várható újításokról beszélt Maruzsa Zoltán köznevelésért felelős államtitkár. Említette a pedagógus-továbbképzés megújítását, amelynek köszönhetőn mostantól az igazgatók választják majd ki, milyen továbbképzéseken vegyenek részt a pedagógusok. Tartalmi megújulást és egységes kínálatot is ígért, amelynek a kidolgozását a Nemzeti Közszolgálati Egyetemen koordinálják majd. Komoly lépésnek nevezte a pedagógusértékelési rendszer bevezetését is, és úgy véli, a béremelések következtében már befelé áramlik a munkaerő az oktatási rendszerbe.

Az államtitkár a kormányzat előtt álló feladatként említette a teljesítményalapú bérstruktúra kialakítását, és jelezte, elvárják, hogy az intézményvezetők változó pontszámokat adjanak, így emelve ki, illetve figyelmeztetve a kollégákat. Maruzsa Zoltán elmondta, hogy új óvodai alapnevelési programon dolgoznak, mert a gyerekállomány nem megfelelő felkészültséggel érkezik az iskolába. Beszélt a kompetenciamérés szerepének és a tanulók munkafegyelmének a növeléséről is, ezek ugyanis elengedhetetlenek a jó eredményekhez.

Péterffy Balázs, a Klebelsberg Központ szakmai elnökhelyettese arra figyelmeztetett, hogy érdemes lesz mérhető teljesítménycélokat választani a teljesítményértékelésben, és úgy gondolja, meg kell tanulni adni és fogadni is az értékelést. Az intézményvezetőket arra intette, hogy mindenképpen érjék el az iskolájukban a hátrányos helyzetű és halmozottan hátrányos helyzetű diákokra kijelölt minimumlétszámokat, különben súlyos büntetéseket kell majd fizetniük. Szerinte egy iskolának meg kell találnia a helyét abban a világban, ahol a tanulók jelentős része hátrányos helyzetű vagy sajátos nevelési igényű.

Az elnökhelyettes arról is beszélt, hogy az iskolákból kikerülőktől a piac elvárja a projektalapú gondolkodást, és mivel globális verseny van, a magyar diákok ebben nem csak egymással versenyeznek, hanem helyt kell állniuk az indonéz, a kanadai vagy éppen a finn gyerekkel szemben is. A következő időszak fontos kérdései, problémái között említette, hogy túl sok a kapacitás és csökken a tanulók létszáma, így csökkenteni kell az iskolahálózat méretét. Péterffy Balázs szóba hozta még a kábítószerproblémát, valamint a bullyingot és a depressziót is, amelyek ellen szintén küzdeni kíván az oktatási kormányzat.