Nem íróasztalnál találják ki, hogy mire van szükség, hanem az igények szülte képzéseket tesznek a palettára – mondta Szontagh Pál, a Református Pedagógiai Intézet igazgatója. Az intézmény munkájáról, a Károli Gáspár Református Egyetemmel való együttműködésről, felzárkóztatásról, valamint a református oktatás jövőjéről beszélgettünk.
Múlt szeptemberben írt alá együttműködési megállapodást a Református Pedagógia Intézet (RPI) a Károli Gáspár Református Egyetemmel (KRE). Mit jelent ez a gyakorlatban?
Az elmúlt évek tapasztalatai azt mutatják, hogy a Károlival való kapcsolat egyre szorosabb a pedagógusképzés, illetve a pedagógus-továbbképzések révén. Ennek egyik motorja, hogy az RPI vezetése mellett nagyjából 2014 óta folyamatosan oktatok is a KRE falai között. Így megfelelő személyi kapcsolódási pontok alakultak ki az intézmények között, amelyek mostanra szervezeti szinten is megvalósulnak. Az együttműködésünk egyre inkább szerteágazó, ezért felmerült a jogos igény, hogy ezt a kooperációt formalizáljuk.
Mi tartozik pontosan az RPI feladatkörébe?
Két fő területen működünk, az egyik a köznevelés, a másik pedig a hittanoktatás. Előbbiért a köznevelési csoport, utóbbiért a katechetikai műhely felel. A köznevelési csoport látja el azokat a feladatokat, amelyeket a jogszabály a pedagógiai szakmai szolgáltatás számára előír, ebbe beletartozik a pedagógiai tájékoztatás, továbbképzés, mérések, értékelések, versenyszervezés, szaktanácsadás, tanügyigazgatási és vezetési tanácsadás, tanuló-tanácsadás. A katechetikai műhely pedig elsősorban a református hittanoktatás szakmai támogatását végzi, például tankönyvek fejlesztésével. Emellett egy munkatársunk félállásban a szakképzéssel foglalkozik, ami jogszabályi értelemben nem tartozik a közneveléshez, a református szakképzési intézményrendszerben azonban mi tudjuk ellátni a szakmai támogatásukat.
Mely területeken kapcsolódik mindez a felsőoktatáshoz?
A tevékenységünk elsősorban a hittanoktatók és közismereti pedagógusok szakmai fejlesztésén, támogatásán keresztül érvényesül. Nem mindegy azonban, hogy tudunk-e közös nyelvet beszélni ezekkel a pedagógusokkal, tudunk-e többletet adni ahhoz képest, amit a pedagógus-alapképzésen tanulnak. Ezért nagyon fontos, hogy a szakmai munkában kölcsönösen veszünk részt. A munkatársaink közül többen óraadóként, részmunkaidősként vagy egész állásban dolgoznak a pedagógusképzésben a KRE alkalmazottjaként, az egyetem munkatársai pedig számos szakmai projektünkben vesznek részt szakértőként. Tehát van egy nagyon szoros szakmai dialógus a két intézet között, és kölcsönösen beépülnek az újítások, az innovációk és a szakmai tartalmak.
A továbbképzésekkel nemcsak az egyetemre bekerülő, hanem az onnan kikerülő hallgatókat, illetve idősebb tanárokat is elérik.
A továbbképzéseink már azokra a tartalmakra épülnek, amelyeket a pedagógusképzésben elsajátítottak a tanárok. Emellett a másoddiplomás képzések kidolgozásában is részt veszünk, erre a legjobb példa talán a protestáns köznevelésivezető-képzés a Károlin, ami 2025-től már feltétele lesz annak, hogy valaki református iskolát igazgathasson. Ennek a tervezete úgy készült, hogy először az RPI készített egy rövid kurzust vezetőknek, mert érzékeltük erre az igényt. Ekkor derült ki, hogy ennél többre van szükség, így csináltunk egy harmincórás akkreditált pedagógus-továbbképzést a vezetőknek. Aztán kiderült, hogy vannak olyan vezetők, akik még ennél is többet szeretnének ezzel kapcsolatban tudni, és akkor ennek alapján a Károlival kidolgoztunk egy négy féléves vezetőképző-szakvizsgát.
Ezek szerint a gyakorlat mutatja az irányt.
Így van, nálunk és az egyetemen is az a vezérelv, hogy a kicsiből csinálunk nagyot, a mikrokredites kurzusokból szakot vagy éppen a három-négy órás nevelői értekezletből harmincórás továbbképzést az RPI-nél. Ez az oka annak, hogy azok a képzések, amelyeket akkreditáltatunk, azokat mindig fel tudjuk tölteni, mert valódi igényeken alapuló képzések ezek, tehát nem íróasztalnál találjuk ki, hogy mire van szükség, hanem az igények szülte képzéseket tudunk a képzési palettára tenni.
Az igényfelmérést a Református Pedagógiai Intézet végzi?
Folyamatosan kommunikálunk a pedagógiai karral, hogy lássuk, hol keletkezik igény mélyebb ismeretekre. Amennyiben találunk ilyeneket, például a továbbképzések terén, akkor a Károlival karöltve, a szakértőik bevonásával állítjuk össze a tananyagot. Büszkék vagyunk, hogy az elmúlt években a pedagógus-szakvizsgát adó szakirányú továbbképzéseket közösen alakítottuk át vegyes rendszerű, részben online, részben jelenléti képzésekké. A Covid-járvány időszakában kitapasztaltuk, hogy melyik az a kurzus, amit online is meg lehet tartani, illetve amelynek a tartalmát távoktatási tananyagként is át lehet adni. Ami ebben az időszakban működött, azt próbáljuk megtartani. Ezeket a módszereket egyébként nemzetközi téren is elismerték, konferenciákon adtunk elő róla, illetve publikáltunk is a témában.
Jelenleg melyek azok a trendek, igények, amelyeket ki akarnak szolgálni?
A leszakadó rétegek tanításában, a felzárkóztatásban rendkívül nagy az ismerethiány. A pedagógusképzés nem igazán készít fel a hátrányt kompenzáló, illetve az inkluzív nevelésre. Ezt a hiányt mindenféleképpen orvosolni kell. A református köznevelésnek az elterjedtsége – ahogy a református vallás elterjedtsége is – északkelet-magyarországi súlypontú, tehát pont az elmaradottabb régiók azok, ahol a leghangsúlyosabban jelen vannak a református intézmények. Ezen a területen egy harmadik szereplő bevonásával dolgozunk együtt, ez pedig a Magyar Református Szeretetszolgálat (MRSZ), amelynek az illetékes munkatársai eddig is részt vettek a tanodák működtetésében. Jelentős ismerettel rendelkeznek az iskolarendszerből kisodródó rétegek felzárkóztatásával kapcsolatban. A Református Pedagógiai Intézet a gyakorlati tudást képes megadni, az egyetem pedig rendelkezik az elméleti tudással, tisztában van a nemzetközi trendekkel, hogy milyen pedagógiai elmélet mentén érdemes megszervezni a munkánkat. Ha ezt a három tudást összerakjuk, akkor reményeink szerint egy többelemű rendszert tudunk felállítani, amelynek hasznos részei lesznek az általunk biztosított pedagógus-továbbképzések is. Emellett ott lesznek a Károli úgynevezett mikrokredites képzései, amelyek bizonyos részterületek alapos ismeretét kínálják. A távlati cél az, hogy ebből legyen egy olyan szakirányú továbbképzés, akár egy MA szintű egyetemi, másoddiplomás képzés, amely kifejezetten az inkluzív nevelés szakértőjévé teszi azokat, akik ebben részt akarnak venni. Emellett nem elhanyagolható szempont, hogy a református keresztyén nevelés szempontjából nagy felelősség nyomja a vállunkat.
Mire gondol a felelősség tekintetében?
Sok esetben azt tapasztaljuk, hogy még mindig az a kép él a köztudatban az egyházi oktatásról, hogy az elitképzés. Mintha az egyházi oktatás kizárólag a felső középosztály számára volna elérhető, vagy az ő igényeiket szolgálná ki csupán. Ez a gyakorlatban is egyre kevésbé van így, hiszen ahogy említettem, ott vagyunk a legszegényebb régiókban. Fontos missziós cél, hogy ennek a sztereotípiának ne legyen alapja, nem tehetünk különbséget a tanulók és az iskolák között, az elitképzésben és a felzárkóztatásban, illetve az inklúzió terén is a legjobbat kell nyújtanunk.
Azok a problémák, amelyek a közoktatást érintik, jelen vannak az egyházi iskolák életében is? Gondolok itt például a pedagógushiányra.
Nyilván minden olyan probléma, ami az országos oktatást érinti, az nálunk is jelen van. Ezeket természetesen sem mi, sem a Károli, sem a református oktatásügy nem lesz képes megoldani. Mégis fontos küldetésünk, hogy a rész próbáljon meg utat mutatni az egésznek.
Vegyünk például egy Budapesten, a Károlin végzett, vidékről származó pedagógust. Miért menne vissza dolgozni egy kistelepülésre, ha egy városi, elitiskolában is taníthat?
A felzárkóztatást segítő képzéseink általában másoddiplomás képzések. A célunk az, hogy ne kelljen ehhez Budapestre jönnie annak, aki egyébként nem itt él, hanem ezek elvégezhetők legyenek távoktatásban is. Fontos, hogy a gyakorlatot tudja helyben elvégezni egy mentor segítségével. Azokat akarjuk első körben segíteni, akik már benne vannak ezekben a helyzetekben. Azok megszólítása, akik még most csöppennek bele a pedagóguslétbe, egy másik kérdés. Nemrégiben fejeztem be egy kutatást, amelynek egy monográfia lett az eredménye. Ennek a témája a pedagógushallgatók hivatásmotivációja volt, és arra jutottunk, hogy az egyházi felsőoktatás ezen a területen nagyobb tartalékokkal rendelkezik, mint az állami intézmények. Az egyházi felsőoktatásban részt vevő hallgatók körében erősebb a hivatástudat, sőt a felekezetek közül a református áll a legjobban ebben a tekintetben. Ennek egyik oka a protestáns hivatásfelfogás. Persze akikben nincs erős hivatástudat, azokat mi is elveszítjük, de általában nem a képzés végén, hanem az elején. Sokkal kevesebben jönnek be a képzésbe, mint pár évvel ezelőtt, viszont akik érkeznek, sokkal motiváltabbnak tűnnek. Egyébként ez messze nem elég ahhoz, hogy pótolja a nyugdíjba vonulókat vagy a pályaelhagyókat, tehát ezen a téren bőven akad teendő.
Tehát többen vannak tisztában azzal, mire számíthatnak.
A református felsőoktatásban, illetve a szakmai szolgáltatásban dolgozók feladata, hogy az egyetemen nagyon erős legyen a pályaorientációs fókusz. Szembesítjük a hallgatókat azokkal a kihívásokkal, amelyekkel az osztálytermi gyakorlatban is meg kell majd küzdeniük. Nem egy laboratóriumban akarunk pedagógusokat képezni, elit gyakorlóiskolákba kiküldve őket, mert ez később egy valóságsokkot fog okozni, amikor kiderül, hogy az iskolák általában nem ilyenek. Emellett a stresszkezelés és a reziliencia terén is fontos feladataink vannak.
A múlt esztendő a hittanoktatás megerősítésének jegyében telt. Mik a tapasztalatok azon a területen?
Sok hittanoktató végzettségű kolléga van, aki ma nem ezen a szolgálati területen dolgozik, mert a másik szakát tanítja, vagy pedig nem pedagógusként helyezkedett el. Az ő megszólításukra vagy a szolgálatba való visszaállításukra alkalmasak lehetnek a folyamatban lévő intézkedések, zajlik a hittanoktató előmeneteli rendszerhez tartozó továbbképzési rendszer kidolgozása, amely másfajta bérezést is jelent majd. Ennek az évnek a feladata tehát a finomhangolás. Amit tudunk, hogy a hittanoktatói előmenetelbe erősen bele fog számítani, hogy milyen továbbképzéseken vesz részt az adott oktató. Ebben a rendszerben nagy feladatok várnak ránk, de itt is támaszkodunk a Károlira, azon belül is elsősorban a hittudományi és a pedagógiai kar munkatársaira.
Szontagh Pál 2013 szeptembere óta dolgozik az RPI-ben, előbb köznevelési igazgatóhelyettesként, 2014 februárjától igazgatóként. Végzettsége szerint magyar–történelem szakos középiskolai tanár, közoktatási vezető, köznevelési szakértő. 1997 óta pedagógus, hat évig általános iskolai igazgatóhelyettesként, nyolc évig iskolaigazgatóként dolgozott a józsefvárosi Vajda Péter Ének-zenei Általános és Sportiskolában. A KRE Pedagógiai Karának főiskolai docense, 2023. március 31-től főiskolai tanára, tanügyigazgatást, szervezetfejlesztést, etikát, tantárgypedagógiát, társadalomismeretet és művelődéstörténetet oktat. 2020-tól az ELTE Pedagógiai és Pszichológiai Karának óraadó oktatója. 2014-től 2021-ig az Oktatási Hivatal támogató szakértőjeként tevékenykedett. Tanfelügyeleti és pedagógusminősítési szakértő, szaktanácsadó, 2014-től mesterpedagógus, 2021-től kutatótanár. A keresztyén pedagógusokkal szemben támasztott minőségi és etikai elvárások, valamint azok kodifikációs problémái című PhD-értekezését 2018-ban summa cum laude minősítéssel védte meg a KRE ÁJK doktori iskolájában. A Magyar Református Nevelés folyóirat főszerkesztője, a Károli Junior Akadémia tanácsadó testületének tagja.
A felzárkóztatást már említette, de mi a helyzet a tehetséggondozással?
A Református Pedagógiai Intézet adja ki a Magyar Református Nevelés című, nívós szakmai folyóiratot, amelyben jelentős teret adunk a KRE oktatóinak és hallgatóinak. A legjobban sikerült szakdolgozatokat, az adott tematikus számhoz illeszkedő TDK-dolgozatokat, belső kutatásokat is megjelentetjük. Ugyanez visszafelé is működik, az egyetem Studia Caroliensia nevű évkönyvében a mi munkatársaink is publikálnak. Emellett tanulmányi versenyeket is támogatunk, például a Jane Haining Angol Nyelvi Emlékversenyt, amely Jane Haining skót missziós nővérnek, a holokauszt mártírjának állít emléket. Nyolcadikos és tizedikes diákok vehetnek részt rajta, a győztesek pedig elrepülhetnek Skóciába, és meglátogathatják a mártír életének fontos helyszíneit. Ezt a versenyt évről évre a Károlival és a Skót Misszióval karöltve rendezzük meg. Ezen felül a KRE Pedagógiai Karának van egy Kányádi Sándor versmondó és versillusztráló versenye, ahol az RPI munkatársai a zsűrizésben segítenek, és az RPI díjakat is felajánl a győzteseknek. Trócsányi László rektor kezdeményezésére pedig elindult a Károli Junior Akadémia, ami a középiskolás diákoknak szervez egyetemkóstolgató foglalkozásokat, illetve magas színvonalú alapozó kurzusokat tartanak gimnazista tanulóknak. Ennek a kommunikációjában, megtervezésében is részt veszünk, magam tagja vagyok a Károli Junior Akadémia tanácsadó testületének. Ezek az események, képzések segítenek megismertetni a Károlit a gimnazistákkal, illetve az RPI-t az egyetemistákkal, leendő pedagógusokkal, hittanoktatókkal.