Gazdagítja vagy épp rombolja nyelvünket az idegen eredetű szavak és a médiában terjengő nyelvi divatok térhódítása? Mekkora lehet a mai újságírók felelőssége abban, hogy hogyan válogatják meg a szavaikat? A magyar nyelv napja kapcsán Arany Lajossal, lapunk egyik olvasószerkesztőjével és nyelvőrző rovatának szerzőjével beszélgettünk, aki több mint negyvenéves újságírói tapasztalatának tükrében osztotta meg gondolatait anyanyelvünk mai állapotáról.
Milyen új hatások, jelenségek tapasztalhatók a magyar nyelvben a XXI. században?
Az újmédia nyelve kedvező esetben bővíti a szókincset, hiszen amint jövevényszavak rengetegje honosodott meg nyelvünkben más népekkel való érintkezésünk folyamán, nagyszámú idegen technikai kifejezés vált szókincsünk szerves részévé, a nemzetközi műveltségszavak sokasága is gyarapította a szókészletet. Ám ha az informatikai fejlődés, a kitágult világ, az idegen nyelvek egyre jobb, szélesebb körű ismeretének hatására özönként zúdulnak a mindennapi emberre az új szavak, az bizony zavarja a megértést, ami pedig az eredményes kommunikáció lényege.
Hozna példát a fölösleges idegenszó-használatra a mindennapjainkban?
A köznapi tevékenységeinket is idegen szavak tömkelege kíséri. A random miért nem váratlan, kiszámíthatatlan, véletlenszerű, tetszőleges vagy önkényes? Az outfit miért nem ruha, öltözet, viselet? A fókusz miért nem középpont? A trendi feeling miért nem divatos stílus, mai érzésvilág? És még sorolhatnánk. A szókészletünkbe már beépült, mindenki számára világos jelentésű idegen szavakat nem kell mindenáron magyarítani, de amelyiknek van tartalmas hazai megfelelője, azt igen. Mindemellett feltűnően tör előre a nyelvi agresszió olyan kifejezések által, mint a „brutális hideg”, „horrorisztikus hiba”, „ránk rúgja az ajtót a tél” és a „páros lábbal beleszáll” valaki valakibe.
Arany Lajos, a Reformátusok Lapjának olvasószerkesztője
Miért van szükség napjainkban az anyanyelvápolásra, a nyelvművelésre?
Anyanyelvünk édes és szép, napi alkalmazása már kevésbé az. Nem a nyelv romlik, hanem a használata. A szóválogatási lehetőséget bőségesen kínáló, gazdag szinonimakészletünk gyakran megmerítetlen marad. A közlést homályos, félreérthető, összefüggéstelen mondatok, szövegmű helyett nemegyszer egymásra hányt közlések halmaza, pontatlan, a szövegkörnyezetbe nem illő szavak, rikító nyelvi túlzások tarkítják, eltévedt kifejezések ködösítik. Az egyeztetési és szórendi hibák egymásutánja ugyancsak fertőzi a közbeszédet, valamint az erre igen erősen ható médiát is. A kifejezésbeli egyhangúság esetei közül kiemelhetjük a „fantasztikus” melléknév unos-untalan szajkózását. A nyelvhasználatunkban évek, sőt évtizedek óta szívósan élő elcsépelt divatszavak, tartalmatlanná kopott kifejezések egyike ez. Kosztolányi Dezső, a nyelvművelőként is kimagasló író már 1926-ban nagyzolónak találta, mondván: „Ez a szó manapság egyre gyakrabban lábatlankodik előttünk, minden ok nélkül. Száz és száz jobb és pontosabb szóval írhatom körül.” Időszerű gondolat.
Milyen kezdeményezések segítik a helyes anyanyelvhasználatot?
A nyelvápolók rendszeresen felhívhatják a figyelmet – például a média közvetítésével – a nyelvhasználat anomáliáira, köztük a már említett hibákra. Továbbá ajánlhatnak a mindenkori beszélők figyelmébe – az iskolával, a közművelődési hálózattal karöltve – szókincsfejlesztő, a nyelvhasználatot minőségibbé tevő lehetőségeket. Mert növekvő számban áll az olvasók rendelkezésére a nyomtatott szép- és szakirodalom, e-könyv, hangoskönyv, elektronikus és nyomtatásban kiadott szinonimaszótár, szókincstár. A legfőbb szókincsfejlesztő, kommunikációsegítő tényező a remélhetőleg örök életű olvasás. E bizodalmunkat táplálhatja, hogy a Gutenberg-galaxis 2040-ben immár hatszáz esztendős lesz. És köszöni, remekül van.
A magyar nyelv napján, november 13-án annak az 1844-ben hozott rendeletnek állítunk emléket, amely államnyelvvé nyilvánította a magyart. Interjúalanyunk megfogalmazása szerint az (újság)írók például azzal tehetnek a helyes használatáért, ha saját írásaikkal tanúsítják, hogy a hagyományos sajtóban létrejött „műveltségnyelv” a köznyelvnél emelkedettebb, színvonalasabb.
A cikket elolvashatják a Reformátusok Lapjában is, amelyben további érdekes és értékes tartalmakat találnak. Keressék a templomokban és az újságárusoknál!